Dr. Szalai Anikó honlapja

A múlt heti isztambuli konferencián arról tartottam előadást, hogy az ENSZ keretében elfogadott kisebbségvédelmi nyilatkozat és őslakos nyilatkozat között mennyi a különbség és a hasonlóság, és vajon lehetne-e a két nyilatkozatból egy egyezményt kovácsolni. A hallgatóság soraiban szinte csak amerikaiak és kanadaiak ültek, így az előadás utáni élénk beszélgetés során az európaitól teljesen eltérő nézőponttal találkoztam.

Az ENSZ 1992-ben fogadta el a nemzeti, etnikai, vallási és nyelvi kisebbségek védelméről szóló nyilatkozatot, 2007-ben pedig az őslakosok védelméről szólót. A két nyilatkozatban közös, hogy mind az egyének, mind a közösségek védelmét célozza, és az általános emberi jogok biztosításán felül irányoz elő többletjogokat. Az 1992-es nyilatkozat még viszonylag röviden foglalja ezeket össze, kiemeli a nyelvhasználat jogát, a kultúra és hagyományok védelmét, a jogot a gazdasági fejlődéshez és annak jogát, hogy a kisebbség kapcsolatot tartson a kisebbség, akár külföldön élő, többi tagjával.

A 2007-es őslakos nyilatkozat már jóval bőségesebb, kijelenti, hogy az őslakos népeket a belső önrendelkezési jog illeti meg, tehát jogosultak autonómiára vagy önkormányzatiságra. A nyilatkozat egyébként nagyon egyértelművé teszi, hogy az elszakadás, tehát a külső önrendelkezés nem illeti meg őket, az állam területi integritása nem kérdőjelezhető meg. Tartalmazza ugyanazokat a többletjogokat, mint a kisebbségi nyilatkozat, és a kettő között eltelt 15 év emberi jogi fejlődését is tükrözi, például megjelenik az egészséges környezethez való jog. Jelentős eltérés még, hogy részletesen szabályozza a földhöz való jogot, a kártérítés jogát az elvett területekért, a jogot a földhöz és természethez kapcsolódó különleges spirituális kapcsolathoz.

A két nyilatkozat pusztán jogi összevetése azt mutatja, hogy nem lenne akadálya az egységes szerkezetbe foglalásnak. Azonban az előadást követő beszélgetés pont arra mutatott rá, hogy ez nem jogi kérdés. Az amerikai kontinensen nem igazán értik a kisebbségi problémát, míg mi Európából nem értjük, hogy miért kéne különbséget tenni az őslakosok és a kisebbségek között, mivel végső soron ugyanolyan kiszolgáltatott helyzetben vannak, ugyanazok a problémák a jellemzőek. Az Amerika-közi Emberi Jogi Bizottság már több esetben, analógiaként használva, az őslakosok védelmét biztosító rendelkezést alkalmazta a Dél-Amerikában élő jelentős számú afrikai származású, egykor rabszolga fekete közösség védelmére is.

A védelem univerzális szintre emelését azonban nem csak az akadályozza, hogy a probléma megközelítése eltérő Európában és az amerikai kontinensen, hanem az is, hogy az ázsiai és afrikai kontinensen egyáltalán nem foglalkoznak ezekkel. Így az érdeklődés és politikai akarat hiánya miatt úgy tűnik, ezeknek az embercsoportoknak a védelme sokkal hatékonyabb és megfelelőbb lehet regionális szinten, mint egyetemesen.

Read Full Post »

Napjainkra az ENSZ közgyűlési határozatok szélesebb körben vonják be a társadalmat a jog védelme érdekében, sokkal gyakrabban találunk utalást a civil szféra és a nem kormányzati szervezetek szerepére, az oktatásra, és a média jelentőségére, mint a hidegháború idején. Az ENSZ egyes szervei közötti együttműködés és tapasztalatcsere is sokrétűbbé vált, sőt ugyanez elmondható az ENSZ emberi jogokkal foglalkozó szervei és más nemzetközi szervezetek közötti viszonyrendszerben is. A nemzetközi közösség felismerte, hogy a béke védelme nem ott kezdődik, hogy az agresszort megpróbáljuk „leállítani”, hanem a társadalom apró rezdüléseit kell megfigyelni, feltérképezni a veszélyes trendeket, és odafigyelni a sebezhető csoportokra (kisebbségek, nők, gyerekek, stb.).

Ezt a védelmet az ENSZ Közgyűlése az elmúlt évtizedekben egyezményeken és határozatokon keresztül próbálta megteremteni. Mind a faji megkülönböztetés tilalmáról szóló 1965. évi egyezmény, mind a kisebbségek és az őslakosok jogairól szóló Nyilatkozatok minimumkövetelményeket állapítanak meg, azonban míg az első jogilag kötelező, addig a második kettő csak ajánlás jellegű. Nem szabad azonban alábecsülni ezeknek a határozatoknak a jelentőségét, mivel az ENSZ Közgyűlésben a világ összes államának képviselői fogadták el, és tanúsítják az állami gyakorlat fejlődésének irányát, amely remélhetőleg pozitívan befolyásolja a szokásjog képződését is ezen a területen.

Az ENSZ dokumentumai a kisebbségektől külön kezelik az őslakosok helyzetét, azonban ez nem jelenti azt, hogy az őslakosokat ne illetné védelem a Kisebbségi Nyilatkozat vagy például a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 27. cikke alapján. Elméletileg az őslakosok és a kisebbségek védelme közötti különbség abban állna, hogy az előbbinek csoport szinten is vannak jogai, míg az utóbbinak csak egyéni szinten, azonban a kisebbségi Nyilatkozat szövege nem ezt tükrözi. További lényeges különbségnek tekinthető, hogy a népeket, nemzeteket megillető önrendelkezési jog egyértelműen megilleti az őslakos népeket, míg a kisebbségeket nem. Ennek azonban kivételét láttuk például a koszovói albánok esetében. Ráadásul a belső önrendelkezési jog gyakorlása erőteljesen hasonlít a csoportosan gyakorolt kisebbségi jogokhoz (például a politikai döntéshozatalban és jogalkotásban való részvétel, önkormányzás lehetőségei).

Az állami gyakorlat a kisebbségekkel szemben tipikusan az alábbi megközelítés valamelyikét alkalmazza: elimináció, asszimiláció, megtűrés, védelem és integráció. A kisebbség kiirtását és kényszerített asszimilációját tiltja a nemzetközi jog, az emberi jogi egyezmények és Nyilatkozatok pedig a védelmét irányozzák elő. A jól megvalósított védelem magát az integrációt teremti meg, amely esetben az etnikailag, vallásilag és/vagy nyelvileg plurális társadalom békésen és „egészséges módon”, összehangoltan működik, a sokszínűségét megőrizve, mégis egységes társadalmi tudattal.

Csak olyan univerzális szintű szabályozás fogadható el, amely lefedi mind az etnikai, nemzeti, nyelvi és vallási kisebbségeket is. Tulajdonképpen a védelem megvalósítása nem határolható el az állam működésétől, az része a „jó kormányzás – good governance” követelményének. Az őslakos népek védelme is azokban az államokban különösen fontos, ahol ők kisebbségben vannak, így helyzetük hasonlít a kisebbségekéhez. Ennek megfelelően elképzelhető lenne a kisebbségek és az őslakosok védelmének biztosítása egy nemzetközi egyezmény alapján, ez a gondolat azonban még nem vert gyökeret az ENSZ Közgyűlésben.

Ha ezt a témát még alaposabban szeretnéd megismerni, kattints ide.

Read Full Post »