Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Posts Tagged ‘Magyarország’

Úgy tűnik, hogy az azeri baltás gyilkos ügy az Emberi Jogok Európai Bíróságán (EJEB), Strasbourgban folytatódik. Aki nem emlékezne rá: 2004-ben egy budapesti NATO-képzésen Ramil Safarov, azeri katona éjjel baltával levágta az alvó Gurgen Margarián, örmény katona fejét. Safarovot letartóztatták és a magyar bíróságok 2007-ben jogerősen életfogytiglanra ítélték azzal, hogy leghamarabb 30 év után lehetséges a szabadon engedése.

safarovA per során kiderült, hogy Safarov két örmény katonát akart megölni, mivel aznap volt az évfordulója az Azerbajdzsán és Örményország között 1988 óta tartó konfliktus kezdetének. A Nagorno-Karabakh térség hivatalosan Azerbajdzsán területe, de többségében örmények lakják, akik egyrészt megszavazták, hogy Örményországhoz kívánnak csatlakozni, másrészt saját köztársaságot is kikiáltottak. Az etnikai és területi konfliktus 1994 óta alacsonyabb intenzitású, de a mai napig nincs béke.

Nagorno-Karabakh_Occupation_MapAzerbajdzsán kérte a magyar államtól, hogy adja át Safarovot, aki magyar börtönben töltötte büntetését. Ennek jogi háttere az Európa Tanács keretében 1983-ban létrehozott egyezmény az elítélt személyek átszállításáról. Az egyezmény célja, hogy a külföldi személy az állampolgársága szerinti államban tölthesse a büntetését, ezzel is elősegítve a saját társadalmába való későbbi visszailleszkedését. Az átszállítást követően az átvevő állam joga az irányadó a büntetés további végrehajtására, az elítélő állam által kiszabott büntetés átalakítható, sőt az egyezmény 12. cikke lehetőséget biztosít a kegyelemre is.

Erre a rendelkezésre hivatkozással, Azerbajdzsán 2012-ben, átszállítása után néhány órával kegyelemben részesítette Safarovot, és gyakorlatilag nemzeti hősként ünnepelték (előléptették, lakást kapott és a teljes elmaradt fizetését a Magyarországon börtönben töltött 8 évre). Az ügy jelentős nemzetközi felháborodást és diplomáciai bonyodalmakat váltott ki, Örményország megszakította Magyarországgal a diplomáciai kapcsolatát, amely azóta sem állt helyre.

Ramil_Safarov_killer_baku1A magyar állam azzal védekezett a kritikával szemben, hogy egyrészt az átszállítás előtt Azerbajdzsán arról tájékoztatta, hogy folytatni fogja a büntetés végrehajtását, másrészt pedig az 1983-as egyezmény lehetővé teszi a kegyelem adását, így a magyar állam jogilag nem felelős a kialakult helyzetért. Később a magyar kormányfő elismerte, hogy tisztában volt a szabadon engedés kockázatával.

Egy ideje már nyugodni látszott az ügy, de tegnap arról érkezett hír, hogy a meggyilkolt örmény katona családja az EJEB-hez fordult, ahol Magyarország és Azerbajdzsán ellen kérelmet nyújtott be. A kérelem jogi alapjaként az Emberi Jogok Európai Egyezményének 2. cikkét (élethez való jog) és a 14. cikket (diszkrimináció tilalma) jelölte meg. A két érintett államnak és Örményországnak, mint a kérelmező államának májusig van ideje a válasza megküldésére a bíróságnak.

article 2Az EJEB és az Európa Tanács nem először foglalkozik az örmény-azeri konfliktussal, a bíróság számos ügyben ítélte már el mindkét államot a civilekkel szembeni bánásmód miatt, valamint a főtitkár nemrég Azerbajdzsánnal szemben átfogó vizsgálatot indított arról, hogyan alkalmazza a nemzeti jogában az emberi jogi egyezményt.

Nehéz megjósolni, hogy a mostani ügynek mi lesz a vége, mivel nem igazán található információ bizonyos részletekről. Fontos kérdés, hogy a kérelem megfelel-e az elfogadhatósági feltételeknek, tehát például, hogy a belső jogorvoslatok kimerítésével és az eljárási határidőkkel mi a helyzet. A forma mellett a tartalom kapcsán pedig megjegyzendő, hogy a magyar és azeri állam felelőssége az ügyben közel sem azonos. Az EJEB számos alkalommal kimondta, hogy az adott jog, például élethez való jog sérelmét jelentheti az, ha a hatóságok nem vizsgálják ki az ügyet, nem megfelelően folytatják le az eljárást, nem tartják be a vonatkozó nemzeti jogszabályokat. Az EJEB gyorsaságát ismerve, néhány év múlva meglátjuk mi lesz ebből…

Read Full Post »

A gazdaság- és nemzetközi kapcsolatok tudománya évtizedek óta foglalkozik azzal, hogyan lehet a világ elmaradott térségeit fejleszteni. A nemzetközi fejlesztés (NEFE) megvalósítása 2 fő vonalon fut: a nemzetközi szervezetek keretében (multilaterálisan) és a bilaterális kapcsolatok keretében. A fejlett világ adja hozzá a támogatást, amelyet vagy közvetlenül pénzként, vagy projektek keretében, egyéb módon juttatnak a fejlődő államoknak.

international-development

A legtöbb fejlett államnak kialakult nemzetközi fejlesztési stratégiája és politikája van, amelynek a keretében meghatározza a számára fontos prioritásokat és annak megfelelően támogatja a fejlesztéseket. A magyar állam tavaly pótolta a sok éves elmaradást: elfogadta a NEFE-stratégiát és idén júliusban hatályba lépett a  NEFE-törvény is.

Igaz, hogy a stratégia különösen nyúlfarknyi, alig több egy oldalnál, de legalább van. A magyar állam jelenleg a GDP-je 0,1%-át fordítja nemzetközi fejlesztésre, noha 2009-ben az EU-ban kötelezettséget vállalt arra, hogy ezt 0,3%-ra növeli. A vállalás teljesítése minden bizonnyal nem mostanában fog megtörténni, de a 0,1%-nyi 28 milliárd Ft. elköltése is lehetne még tudatosabb, megfontoltabb.

Ennek az összegnek a 3/4-ét a multilaterális rendszerben létező “nagy-közös-kalapba” öntjük, ahol a preferenciáinkat egyáltalán nem tudjuk képviselni. A maradékot bilaterális együttműködések keretében létesített projektekben költjük el, ahol már tudjuk érvényesíteni a nemzetpolitikai érdekeket és egyértelmű a támogatott számára, hogy a segítség a magyar államtól jön. A bilaterális együttműködésre szánt pénz fele Ukrajnában és Szerbiában szolgál a határon túli magyarok helyzetének javítására, míg csak az 5%-át fordítjuk a legfejletlenebb térségekre.

Persze felmerülhet a kérdés, hogy itt Közép-Európa szélén miért kéne szolidárisnak lennünk és pénzt költenünk az elmaradott térségekre. Erre nagyon egyszerű a válasz: mert ha nem tesszük, akkor azokból a térségekből jönnek ide, és kérik a jobb életet Röszkénél, Barcson, Szentgotthárdnál és hasonló helyeken…

world-puzzle

 

Read Full Post »

A biztonságos 3. ország koncepciónak az a lényege, hogy a migráns visszaküldhető legyen olyan országba, amelyben már korábban lehetősége lett volna menekült státuszt, védelmet kérelmezni. Mivel az 1951-es genfi egyezmény erről nem szól, annak részletes szabályaihoz az EU-jogot kell alapul vennünk.

Vizsgáljuk meg ezeket a feltételeket Szerbiára nézve:

1. A visszaküldött személy életét és szabadságát nem fenyegeti veszély faji, vallási, nemzeti, politikai hovatartozása miatt. Szerbia: pipa

2. Nem szabnak ki vagy hajtanak végre halálbüntetést, kínzást. Szerbia: pipa

3. Nincs a területén olyan fegyveres konfliktus, amely során a civilekkel szemben megkülönböztetés nélküli erőszakot alkalmaznak. Szerbia: pipa

4. Nem küldi vissza a menedékkérőt olyan ország területére, ahol kínoznák vagy halálbüntetést alkalmaznának vele szemben. Szerbia: pipa

5. A fentebb említett genfi egyezménnyel összhangban működik és nem sérti a visszaküldés tilalmát. Tehát a menekült jogállás kérelmezésének lehetősége és a genfi egyezménnyel összhangban álló védelem biztosított. Szerbia: ennél a pontnál merülnek fel alapvetően a problémák, ugyanis a szerb rendszer “sok sebből vérzik”. Noha van jogszabályon alapuló menekültügyi eljárás, annak a végrehajtása nem működik megfelelően. Számos különböző nemzetközi szervezet és NGO világított rá a hiányosságokra.

A szerb rendőrség gyakran elutasítja a menekült-kérelem befogadását, pénzt követelnek a kérelem befogadásáért vagy azért, hogy továbbengedjék a személyt. Gyakori a bántalmazás, a segítség megtagadása, a korrupció. A visszaélések kiterjedtnek tekinthetőek. Ha a kérelmező mégis eljut egy rendőrörsre, akkor is csak szerbül kap tájékoztatást arról, melyik befogadó állomásra menjen. Az eljárás gyakran hónapokon keresztül áll. Zárásként, az eljárás szinte minden esetben elutasítással ér véget: Szerbiában 2013 és 2014-ben több mint 21 ezren adtak be menekültkénti elismerésre kérelmet. Összesen 16 kapott (6 menekült és 10 kiegészítő védelem) státuszt (0,07%!!!).

6. Még ha egy országról meg is állapítja Magyarország, hogy az biztonságos 3. ország, akkor sem lehet tömegesen és automatikusan visszaküldeni oda az embereket. Ugyanis nem csak az a fontos, hogy általánosságban biztonságos legyen, hanem hogy a konkrét személyre nézve, az ő egyedi körülményeire tekintettel is az legyen. Ráadásul az ilyen visszaküldésbe a fogadó államnak is bele kell egyeznie, nem köteles visszafogadni az érintetteket. Arról nincs információm, hogy Szerbia erről mit gondol, de az látható a gyakorlatából, hogy tömegesen alkalmazza a visszaküldést Macedónia és Görögország felé. Szerbia minden szomszédos államot biztonságosnak tekint. Ezzel viszont egy visszaküldési láncot indít el, amelynek az a vége, hogy a kérelmet érdemben sehol nem bírálják el, csak küldözgetik a személyt ide-oda. Ráadásul Macedónia és Görögország sem tekinthető olyannak, ahol megfelelően lefolytatnák az eljárást és esély lenne a védelemre. (Lásd pl.: CASE OF M.S.S. v. BELGIUM AND GREECE)

balkan route

 

Read Full Post »

Tények:

– nagyrészt nem Magyarországon múlik, hogy hány külföldi próbál bejutni rajtunk keresztül Európába

– a bevándorlók között vannak menekült-státuszra vagy egyéb nemzetközi védelemre jogosult személyek és pusztán gazdasági célból vándorlók is (és gyakran nem könnyű őket egymástól megkülönböztetni)

– az elmúlt kb. 15 évben nőtt az elhúzódó, visszatérő fegyveres összeütközések száma, több államban alakult ki instabil helyzet, gyenge állami struktúrával

– az emberkereskedelem és az emberek csempészése komoly és összetett, szervezett bűnözői tevékenység

– az EU tagállamok már 1997-ben uniós politikává tették a migrációs politikát (tehát ez a téma már nem kizárólag tagállami hatáskör, hanem uniós); mivel Magyarország az EU tagja, így egyedül nem tudja megoldani és ha tudná, se oldhatja meg a jelenlegi krízist

– Magyarország is részt vett az elmúlt 11 évben a hatályos uniós szabályozások kialakításában és/vagy módosításában

– az uniós szabályok mellett Magyarországot kötik bizonyos nemzetközi szerződések (1951. évi genfi egyezmény a menekültekről és emberi jogi egyezmények sora)

Map-of-armed-conflicts-in-Africa-1997-2011Fegyveres konfliktusok Afrikában 1997 és 2011 között

Megoldási ötletek:

– Magyarország fogjon össze Olaszországgal, Spanyolországgal és esetleg Görögországgal, mivel a helyzetünk nagyon hasonló és így együtt jelentős érdekérvényesítési potenciálunk lehetne az EU-ban

– kérjünk segítséget a EU-tól és a tagállamoktól: ez széles körben jelentheti a szakemberek/rendőrök/tolmácsok/ügyintézők, stb. ideküldését, pénzügyi források biztosítását, tárgyi segítségnyújtást (sátor, élelem, ruha, stb.)

– fogjunk össze az ügyben szintén érintett nem EU-tag államokkal (főleg Szerbia és Macedónia) és segítsük őket

– uniós szinten erősítsük meg a humanitárius segélyezést és segítségnyújtást azon államokba, amelyekben humanitárius katasztrófa várható vagy már van

– az EU lépjen föl közösen és határozottabban az afrikai és közel-keleti, ázsiai konfliktusokkal kapcsolatosan (pl.: kérje a Biztonsági Tanács komolyabb fellépését, az európai államok áldozzanak többet a békefenntartásra, az EU használja fel jobban a lehetőségeit arra, hogy Oroszországot és Kínát is rávegye a BT-ben az erőteljesebb fellépésre)

– a konfliktus-sújtotta államok szomszédainak és az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának nyújtson több támogatást (pl. Szíria kapcsán segítse elő, hogy a Törökországban, Libanonban és Jordániában lévő kb. 4 millió menekült képes legyen ott megélni. Ugyanis a mostani menekülthullám annak is köszönhető, hogy a szíriai menekültek megunták, hogy 4 éve szedett-vedett sátortáborokban tengődjenek munka, iskola és mindenféle lehetőség nélkül. Azért nem menekültek rögtön messzebb, mert szívük szerint haza szeretnének menni, de a konfliktus 5. éve tart. Haza nem mehetnek, telnek az évek, esélyük nincs ott a normális életre, így elindulnak.)

hiu_syria1

– az EU és a tagállamok lépjenek fel még erőteljesebben az embercsempészés és egyéb szervezett bűnözés ellen, összefogva a kibocsátó és egyéb érintett államokkal

– az EU és a tagállamok tájékoztassák (sokféle módon) az érintett térségekben élőket, hogy milyen módon juthatnak be legálisan az EU-ba, mik a veszélyei az illegális bevándorlásnak, az európai valóságról

– dolgozzanak ki a tagállamok az EU-val egy ún. “humanitárius vízumot”, amelynek a segítségével legális módon, a kibocsátó vagy más EU-n kívüli államokban kezdeményezhetnék a határozott idejű bevándorlást az EU-ba a veszélyeztetett személyek (így legálisan jönnének, a hatóságok tudnának róluk, megfelelő vizsgálatokat le tudnák folytatni, és az érintetteket is megóvná a bűnözőktől és az életveszélyes utaktól)

A fentiekből is látható, hogy a jelenlegi migráció és menekült-probléma sokkal nagyobb és összetettebb, minthogy Magyarország meg tudná egyedül oldani. Még ha Magyarország lezárhatná körbe egy fallal az egész országot, akkor sem lenne a probléma megoldva. Ennek köszönhetően az egyetlen értelmes út az összefogás a többi EU-tagállammal, összehangolt cselekvés kidolgozása (mind az EU-n belülre és kívülre) és szolidaritás mutatása egymás és a szomszédaink felé.

Read Full Post »

A halálbüntetés nemzetközi jogon alapuló tilalma több évtizeddel ezelőtt jelent meg, köszönhetően az emberi jogok védelme fejlődésének. A téma vizsgálata szempontjából ketté kell választanunk az univerzális és az európai szintet.

Az Európa Tanács (ami nem az EU) 1983-ban fogadta el az Emberi Jogok Európai Egyezményének a Hatodik Kiegészítő Jegyzőkönyvét, amely eltörölte a halálbüntetés kiszabását béke idején. Ennek Magyarország az 1990-es csatlakozás óta részese (hatályban 1992-től).

2003-ban folytatta az Európa Tanács a jogalkotást, és a Tizenharmadik Kiegészítő Jegyzőkönyvben a részes államok azt vállalták, hogy a halálbüntetést semmilyen körülmények között nem fogják alkalmazni, tehát még háború vagy szükségállapot idején sem. Magyarország ezt is ratifikálta és ki is hirdette.

A 2009 óta szerződési hatállyal bíró Alapjogi Charta az Európai Unió dokumentuma, amelynek a 2. cikke védi az életet, és tiltja a halálbüntetést.

Az európai szint mellett az univerzális szinten is látható a tartózkodás a halálbüntetéssel szemben. Az 1990-es évek eleje óta felállított nemzetközi büntető törvényszékek még a népirtást vagy háborús bűnöket elkövetőket sem ítélhetik halálra. 2007 óta az ENSZ Közgyűlése több határozatban is kérte az államokat a halálbüntetés moratóriumára. Ebből a legutóbbit 2014 decemberében a magyar állam képviselője is megszavazta.

Még egy egyezmény köti Magyarországot ebben a témában, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 2. kiegészítő jegyzőkönyve. Ehhez az 1989-ben elfogadott jogszabályhoz Magyarország 1994-ben csatlakozott.

Természetesen a fentiekben felsorolt egyezményekből ki lehet lépni, de ennek beláthatatlan következményei lennének. Az ilyen egyezményekből nem szokás kilépni, a szerződési jog alapelve, hogy a szerződéseket végre kell hajtani, azokat be kell tartani. Ráadásul annak köszönhetően, hogy a halálbüntetés tilalma nem pusztán jogi szabály, hanem alapvető fontosságú, értékkel bíró norma, így ezen egyezmények felmondása egyértelműen az adott értékközösségekből való kilépésünket is jelentené.

A tágan értelmezett Európában nincs olyan állam, amely alkalmazná. A világ majdnem 200 államának csak a tizede, 20-22 nem törölte el. A kivégzések számát tekintve Kína a listavezető (évi kb. 1000), utána következik Irán (~370), Irak (~170), Szaúd-Arábia (~80) és az Egyesült Államok (~40).

death penalty2death penalty1

 

 

 

 

 

Ebben a bejegyzésben nem célom azzal foglalkozni, hogy van-e értelme a halálbüntetésnek, viszont az a fentiekből is jól kiderül, hogy Magyarország számos módon elkötelezte magát egy bizonyos értékközösségben, amelynek az elveiből nem tanácsos válogatnunk, mert egy-egy alapelv elutasításával az egészből zárnánk ki magunkat.

 

Read Full Post »

Volt már szó ezen a blogon a menekültekről, de úgy látom, hogy újra tisztázni érdemes néhány kérdést.

A magyar nép nagyon vendégszeretőnek tartja magát, de a valóságban ez csak arra a vendégre vonatkozik, aki hoz ajándékot és nem marad néhány óránál vagy napnál többet nálunk. Ebből fakadóan a menekültek befogadásában és elfogadásában régóta kimutatható egy össztársadalmi ellenérzés, amely esetenként kifejezetten idegengyűlöletbe hajlik.

Ez a xenofóbia azonban általában nem valós alapokon nyugszik. A téveszmék eloszlatása érdekében álljon itt néhány adat:

2014-ben 42.777 ember kért menedéket Magyarországon. Közülük 4829 fő került őrizetbe (kvázi börtönbe), a többi pedig nyitott táborba. Mind a táborban, mind az őrizetben lévő személyek kérelmét a Bevándorlási- és Állampolgársági Hivatal (BÁH) vizsgálja meg és dönti el, hogy ad-e menekült vagy oltalmazott státuszt.

Ezt az eljárást azonban csak kb. 5000 fővel szemben tudta lefolytatni a BÁH, mivel a nyitott táborban elszállásolt menedékkérők 80-90%-a néhány napnyi ittlét után nyugatra távozik. 2014-ben ez kb. 37.000 fő volt.menekült

Az a kb. 5000 fő, aki itt marad és megvárja a kérelmének az elbírálását az alábbiakkal szembesül: kb. 10% (tavaly 476 fő) kap menekült vagy oltalmazott státuszt és 90%-át (tavaly 4815 fő) elutasítják. Az elutasítottak bírói felülvizsgálatot kérhetnek, ezt 2014-ben 1386 fő tette meg. A bíróság a felülvizsgálat során még 36 főnek a kérelmét tartotta elfogadhatónak, 803-at elutasított, és folyamatban van még több mint 500 személyé.

Akinek elutasítják a kérelmét, annak el kell hagynia az ország területét, ha ezt önként nem teszi meg, akkor kitoloncolják.

bevandorlo

Érvként szokott elhangozni a menekültek befogadásával szemben, hogy sokba kerül. Azonban ha megvizsgáljuk, hogy erre mennyit költ a magyar állam és honnan van az a pénz, akkor megint csak elgondolkodhatunk. A Magyarország által határőrizetre és menekültek “kezelésére” költött pénz 75-90%-a ugyanis különböző EU-s forrásokból származik. Míg 2014-ben az állam 200 millió Ft.-ot különített el a bevándorlással összefüggő költségekre, addig az EU-tól kaptunk több mint 5 milliárd Ft.-ot!

egy-naíp-bevandorlok-nelkulMagyarországon a népesség kb. 2%-a külföldi, ezzel az EU területén nálunk él az egyik legkevesebb külföldi. Ebből a 220.000 főből kb. 1000 az, aki menekült vagy oltalmazott státuszban van, és néhány 10 ezerre tehető a valódi, 3. államból jövő külföldi, ugyanis a hazánkban élő külföldiek kb. 2/3-a határon túli magyar. Ők a statisztikában külföldi állampolgárként jelennek meg, noha magyar nemzetiségűek, és ily módon nem tekinthetőek “idegennek”.

Ilyen alacsony számok mellett tehát egyáltalán nem beszélhetünk arról, hogy elöntene minket az itt élni kívánó idegenáradat, sokkal inkább csak a pozitív hatás jelenik meg: ételek, éttermek, ruhák, stb.

Végszóként pedig azt érdemes még megemlíteni, hogy az 1000 éves történelmünk folyamán a magyarok voltak be- és kivándorlók is, nekünk is jól jött a segítség…Lajos_vagyok_bevandorlo

Read Full Post »

A Nemzetközi Büntetőbíróság részes felei bírának választották Kovács Péter professzort! A 18 bíróból álló testületbe három évente választanak 6 bírót, és a 12 éves működése alatt még nem volt magyar bíró a tagja.

kovcs_konyvNoha Kovács Péter nevét az átlag joghallgató csak a tankönyv borítójáról ismeri, eddigi tevékenysége messze meghaladta az egyetemi katedrát. A szegedi születésű nemzetközi jogász a JATE jogi karán végzett 1983-ban. Számos külföldi tanulmányút után kezdte meg az egyetemi oktatói karrierjét Budapesten és Miskolcon, az MTA doktora címet is megkapta.

Dolgozott a párizsi magyar nagykövetségen, a Külügyminisztériumban az emberi jogi és kisebbségi jogi főosztály vezetőjeként, az elmúlt években pedig alkotmánybíróként. A sok gyakorlati tevékenység mellett mégis az egyik legtöbbet író-publikáló hazai nemzetközi jogász, akinek az irodalmi munkássága átfogja a nemzetközi jog szinte minden területét.

Read Full Post »

Older Posts »