A nemzetközi szerződésekhez fűzött fenntartások egy különleges jogintézménye a nemzetközi jognak, amely elméletben egyszerűnek tűnik, azonban a gyakorlatban bonyolult rendszert eredményez. Noha az 1969. évi bécsi egyezmény röviden szabályozza a témát, a többoldalú nemzetközi szerződések sokszínű módon teszik lehetővé vagy épp korlátozzák a fenntartások megtételét, míg azok kifogásolásáról tipikusan hallgatnak. A téma komplexitását jelzi, hogy az ENSZ Nemzetközi Jogi Bizottsága (NJB) 1994-től 2011-ig elemezte a témát, amelynek lezárásaként 2011-ben az ENSZ Közgyűlése elfogadta az NJB által készített, 30 oldalas „Gyakorlati útmutatót” és a hozzá fűzött, megközelítően 600 oldalas kommentárt.[1]
A magyar szakirodalomban a témáról átfogó elemzés 1961-ben[2] jelent meg utoljára, azóta leginkább egy szerző, Lamm Vanda foglalkozott a téma egy-egy részkérdésével , azonban ő sem vizsgálta átfogóan a nemzetközi szerződések fenntartási rendszerének közös európai jellemzőit és a magyar gyakorlatot. A közös európai jellegzetességek feltárása annál is inkább szükséges, mivel Magyarországnak az egyes európai szervezetek tagjaként (különösen az Európa Tanács keretében) állást kell foglalnia a fenntartások elfogadása tekintetében. Magyarországnak érdeke tisztában lenni az európai gyakorlattal, de ezzel párhuzamosan azzal is, hogy a Magyar Állam érdekei mely fenntartások és kifogások megtételével érvényesíthetőek a legjobban.
[1] Guide to Practice on Reservations to Treaties, with commentaries, Report of the International Law Commission, G.A. Res. 66/10/Add.1, 66th session, 2011, U.N. Doc. A/66/10/Add.1 (2011)
[2] Bokorné Szegő Hanna: A nemzetközi szerződésekhez fűzött fenntartások, Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1961.
Dr. Szalai Anikó honlapja 
Vélemény, hozzászólás?