Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Kutatói blog 5/18. – A kalózkodással kapcsolatos magyar fenntartás

június 27, 2018 Készítő: drszalaianiko

A nyílt tengerről szóló 1958. évi genfi egyezményt a Magyar Népköztársaság egy fenntartással és egy nyilatkozattal fogadta el.[1] A nyilatkozatban fejezte ki egyet nem értését a kalózkodás egyezménybe foglalt fogalmával, mert az véleménye szerint „ellentétben áll a jelenlegi nemzetközi joggal és nem szolgálja a nyílt tengeren való hajózás szabadságának általános érdekeit.” Noha címében nyilatkozatnak neveztük, a tartalma alapján fenntartásnak kell tekinteni. Erre a következtetésre jutott több állam[2] is és kifogásolta ezt a nyilatkozatot.

A nyilatkozat mögött rejlő álláspont az volt, hogy a szovjet jogtudomány szerint az egyezményben elfogadott kalózkodás-fogalom nem fed le minden olyan cselekményt, aminek ide kéne tartozni. Azt hiányolták, hogy nem tiltja az állami kalózkodást, amelyet az állam hadihajókkal követ el. Véleményük szerint ez volt a nemzetközi békére a legveszélyesebb a kalózkodás összes formája közül, ezért elfogadhatatlan, hogy nincs benne.[3]

A Szovjetunió mellett ugyanezt a deklarációt tették a kelet-európai szocialista országok is, amelyet azóta csak Csehország és Szlovákia vont vissza, de ez is inkább Csehszlovákia felbomlásának köszönhető, amely után új szerződő felek lettek (1993 óta hatályos az egyezmény rájuk nézve).[4] Noha a többi kelet-európai állam sem vonta vissza ezt a nyilatkozatnak nevezett fenntartást (és a másik, az egyezmény 9. cikkéhez tett fenntartást sem), felmerül a kérdés, hogy van-e bármi értelme tovább hatályban tartani, tekintettel az 1982. évi ENSZ Tengerjogi Egyezményére (UNCLOS).[5]

Az UNCLOS 101. cikke ugyanúgy csak a magánszemélyek által elkövetett releváns cselekményeket határozza meg kalózkodásként. A 102. cikk ezt kiegészíti azzal az esettel, ha állami hajó vagy hadihajó fellázadt legénysége követi el, de ez esetben sem lesz betudható az államnak, tehát az 1982-es egyezmény sem tér ki az állam által elkövetett kalózkodás esetére. Az UNCLOS-t Magyarország 1982-ben írta alá, az egyezmény 1994-ben hatályba lépett, az ENSZ nyilvántartás szerint 2002-ben ratifikáltuk is, azonban kihirdetve a mai napig nincs.[6]

Az 1982-es egyezményben nem tettünk fenntartást a kalózkodás fogalmához, így elmondható, hogy az abban részes felek viszonylatában elfogadjuk a fogalmat, míg az abban nem részes, de az 1958. évi egyezményben részes felek tekintetében nem. Az 1982-es egyezménynek 168 részes állama van, míg az 1958. évinek 63, viszont olyan, amelyik csak az 1958. évinek részese, mindösszesen hat: Afganisztán, Kambodzsa, Közép-Afrikai Köztársaság, Izrael, USA, Venezuela.[7] Így az ENSZ 193 tagállama közül 167-tel szemben nincs semmi gondunk a kalózkodás egyezménybeli szabályozásával, viszont 26-tal szemben csak a szokásjogi kalózkodás fogalmat fogadjuk el. Viszont az nagy valószínűség szerint ma ugyanaz, mint az 1982. évi egyezmény által alkalmazott fogalom, mivel maga a Szovjetunió az 1982-es aláíráskor, és Oroszország az 1997-es ratifikációkor sem tett az egyezmény 101., kalózkodást szabályozó cikkéhez fenntartást, és a nemzetközi jog orosz megközelítésével foglalkozó irodalomban[8] sincs utalás arra, hogy ez ne így lenne.

[1] 1963. évi 6. tvr. a nyílt tengerről szóló, Genfben, 1958. április 29-én aláírt szerződés kihirdetéséről, 3. §

[2] Németország, Japán, Madagaszkár, Hollandia, Thaiföld

[3] W. E. Butler: International waters. In: F. J. M. Feldbrugge – G. P. Van den Berg – W. B. Simons (szerk.): Encyclopedia of Soviet Law. 2nd revised ed., Martinus Nijhoff Publishers, Dordrecht, 1985. 394.

[4] https://treaties.un.org/Pages/ViewDetails.aspx?src=TREATY&mtdsg_no=XXI-2&chapter=21&clang=_en#EndDec (utolsó letöltés: 2018. április 25.)

[5] United Nations Convention on the Law of the Sea, Montego Bay, 10 December 1982, United Nations, Treaty Series, Vol. 1833, 3.

[6] Lásd: https://treaties.un.org/Pages/ViewDetailsIII.aspx?src=TREATY&mtdsg_no=XXI-6&chapter=21&Temp=mtdsg3&clang=_en#EndDec (utolsó letöltés: 2018. április 26.)

[7] Lásd: https://treaties.un.org/Pages/ViewDetails.aspx?src=TREATY&mtdsg_no=XXI-2&chapter=21&clang=_en (utolsó letöltés: 2018. április 26.)

[8] Butler, W. E. (ed.): International Law – A Russian Introduction, Eleven International Publishing, Utrecht, 2009. 439-440.

Szerződési jogi kutatás kategória | Címkézve , , | Leave a Comment »

Kutatói blog 4/18. A legrégebbi magyar fenntartás

május 16, 2018 Készítő: drszalaianiko

Haraszti György szerint az első nemzetközi fenntartást 1815-ben tette Svédország a napóleoni háborúkat lezáró bécsi békéhez, mégis a jogintézmény általános megjelenése a többoldalú nemzetközi szerződések elterjedéséhez kapcsolódik az 1880-as évektől kezdve.[1] A fenntartások tételének gyakorlata az 1907. évi II. hágai békekonferencián vált intézményessé. „A konferencián 44 állam vett részt, a konferencia 13 egyezményt dolgozott ki, s ezek közül 11 egyezményhez 28 különböző állam összesen 67 fenntartást fűzött.”[2] Ezek közül egy volt az Osztrák-Magyar Monarchia, amely a fenntartásában kijelentette, hogy nem ért egyet az egyezmény 44. cikkével, amely szerint „Tilos a hadviselő félnek a megszállott terület lakosságát arra kényszeríteni, hogy a másik hadviselő fél hadseregéről vagy védelmi eszközeiről felvilágosításokat adjon.”

A kihirdető 1913. évi LXIII. törvény az 1.§-ában felsorolja a hágai békekonferenciákon elfogadott és Magyarország esetében hatályba lépő egyezményeket, és a IV. számú egyezmény 44. cikkéhez tett kizáró fenntartásra annyiban utal, hogy kijelenti, az egyezmény törvénybe iktatását „az utóbbiban foglalt 44. Czikk nélkül”, majd konkrétan a 44. cikkhez megjegyzésként teszi, hogy „Ezt a cikket Ő Felsége nem erősítvén meg, a szabályzat e nélkül cikkelyeztetett be.”

Mind a letéteményes holland kormány nyilvánosan hozzáférhető nyilvántartása[3], mind a Nemzetközi Vöröskereszt honlapja[4] szerint a mai napig hatályos a fenntartás mind Magyarország, mind Ausztria tekintetében. Ezek alapján kijelenthető, hogy a fenntartások osztoznak az alapul fekvő nemzetközi szerződés jogi sorsában államok megszűnése és a nemzetközi szerződésekben való államutódlás esetén, mivel az elmúlt bő 100 évben több ilyen változás is történt, különösen Ausztria esetében (gondoljunk például az 1938 és 1955 közötti időszakra). Tehát amennyiben a szerződésben utódlás következik be, úgy a fenntartásban is, ha csak ezzel ellentétes, kifejezett egyoldalú jognyilatkozatot, fenntartást visszavonó nyilatkozatot nem tesz a jogutód állam. [5]

Mindazonáltal a fenntartás inkább csak szimbolikus jelentőséggel bír, mivel Magyarország a későbbiekben az 1936. évi XXX. törvénnyel kihirdetett, a hadifoglyokkal való bánásmódról szóló, Genfben 1929-ben megkötött egyezmény 89. cikke szerint elfogadta, hogy az új egyezmény kiegészíti a hágai egyezmény korábbi szabályait. Sőt, az 1949. évi genfi egyezmények is kijelentik, hogy kiegészítik azt a szabályozást.

Különösen releváns az 1949. évi IV. egyezmény, a polgári lakosság háború idején való védelmére vonatkozóan, mivel annak 31. cikke szerint „A védett személyekkel szemben semmiféle testi vagy erkölcsi kényszert nem szabad alkalmazni, különösen abból a célból, hogy tőlük vagy harmadik személyektől információkat kapjanak.”[6] Ez a rendelkezés jóval tágabb, mint az 1907-ben fenntartással kizárt 44. cikk: nem csak a megszállott területre és annak lakosságára, hanem minden védett személyre, és mindenféle információra vonatkozik, nem csak a védelmi kapacitásokra. A lex posterior derogat legi priori elv alapján a jogalkalmazásban nem kérdéses, hogy az 1949. évi IV. Genfi Egyezmény az irányadó, különösen mivel annak részes fele minden olyan állam, amely az 1907. évi IV. hágai egyezménynek is. Viszont a hágai egyezmények is hatályban vannak, és a fenntartás maga ettől még nem „enyészik el”, válik a desuetudo martalékává, mivel a fenntartások megszüntetése csak kifejezett nyilatkozattal lehetséges.[7]

A téma elemzését bővebben lásd az Ars Boni aktuális számában.

 

[1] Haraszti Gy.: A nemzetközi szerződésekhez fűzött fenntartások. (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1961.) 26.

[2] Uo. 31. o.

[3] Dutch Government Treaty Database, Reservations to Convention respecting the laws and customs of war on land. https://treatydatabase.overheid.nl/en/Verdrag/Details/003319_b.html (utolsó letöltés: 2018. április 25.)

[4] International Committee of the Red Cross, Treaties, States Parties and Commentaries – Hungary: https://ihl-databases.icrc.org/applic/ihl/ihl.nsf/vwTreatiesByCountrySelected.xsp?xp_countrySelected=HU (utolsó letöltés: 2018. április 25.)

[5] Az 1978. évi bécsi egyezmény a szerződésekben való államutódlásról (20. cikk) és a Nemzetközi Jogi Bizottság fenntartásokra vonatkozó kommentárja is ugyanezt mondja ki. Vienna Convention on succession of States in respect of treaties, Vienna, 23 August 1978, United Nations, Treaty Series, vol. 1946, 3.; ILC Guide to Practice on Reservations to Treaties, Report of the International Law Commission, 63rd session, 2011, A/66/10/Add.1. 560-600.

[6] Az egyezmény címét kihirdette az 1954. évi 32. tvr., szövegét a 2000/20. Nemzetközi szerződés a külügyminisztertől tartalmazza.

[7] Ilyen eshetőségre a Nemzetközi Jogi Bizottság útmutatója sem utal. Lásd: ILC Guide to Practice on Reservations to Treaties, Report of the International Law Commission, 63rd session, 2011, A/66/10/Add.1.

Szerződési jogi kutatás kategória | Címkézve , , , | Leave a Comment »

Kutatói blog 3/18. – A legtöbbet alkalmazott magyar fenntartás

május 16, 2018 Készítő: drszalaianiko

A szocialista időszakban általánosan bevett gyakorlat volt a Szovjetunió és szatellit-államai körében az a fenntartás, amellyel kizárták a Nemzetközi Bíróság vagy valamely választottbíróság kötelező joghatóságát az adott nemzetközi szerződésből fakadó viták elbírálása tekintetében. A Nemzetközi Bíróságra vonatkozó fenntartás esetén a fenntartás arra irányult, hogy valamely részes fél önállóan ne indíthasson a szerződésből fakadó vita miatt peres eljárást a Nemzetközi Bíróság előtt, hanem csak abban az esetben, ha a másik állam is beleegyezik a joghatóságba.

Ilyen tartalmú fenntartást tett Magyarország legalább 19 nemzetközi szerződéshez. Ebbe a körbe tartoznak az emberi jogi egyezmények (pl.: népirtás elleni egyezmény, kínzás tilalmáról szóló egyezmény, a nők politikai jogairól szóló egyezmény), a nemzetközi szerződések jogát kodifikáló két bécsi egyezmény, az ENSZ és a szakosított intézmények mentességeiről és kiváltságairól szóló két egyezmény és például a nemzetközileg védett személyek elleni bűncselekmények megakadályozásáról szóló egyezmény.

Az említett 19-ből 2 esetben már maga a szerződés is megengedi ilyen tartalmú fenntartás tételét (1961. évi Egységes Kábítószer Egyezmény és az 1971. évi pszichotróp anyagokról szóló egyezmény). Ezeknek a fenntartásoknak a túlnyomó részét 1989 és 1990-ben visszavonta a Magyar Állam, azonban legalább hat esetben az ENSZ szerződési nyilvántartása még hatályban lévőként tünteti fel, és a magyar jogszabályok között sem található a fenntartás visszavonására utaló információ.

Egy tipikus, kiválasztott eset a hatból:

Az 1936. évi genfi egyezmény a béke érdekében történő műsorszórásról. Magyarország 1984-ben vált részes féllé, de úgy tűnik, hogy kihirdetni nem sikerült az egyezményt, azt mind a jogalkotó, mind a jogtudomány elfelejtette. Az egyezmény a 7. cikkében kijelöli az Állandó Nemzetközi Bíróság (tekintettel a megkötés időpontjára) vagy más vitarendezési fórum joghatóságát, amelyet az előbbiekhez hasonló fenntartással zártunk ki. Az Egyesült Királyság kifogásolta azt, de a mai napig nem vontuk vissza az ENSZ nyilvántartása szerint.

A többi eset elemzését lásd az Ars Boni aktuális számában.

Szerződési jogi kutatás kategória | Címkézve , , | Leave a Comment »

Kutatói blog 2/18. – Hol vannak a nemzetközi szerződések?

április 6, 2018 Készítő: drszalaianiko

Nemzetközi jogból azt tanítjuk – az ENSZ Alapokmányával összhangban-, hogy minden nemzetközi szerződést be kell iktatni az ENSZ Titkárságon a Főtitkár által vezetett nyilvántartásba (UN Treaty Collection). Emiatt könnyen abba a hibába eshetünk, hogy úgy gondoljuk, könnyen meg is találhatjuk például a Magyarország által kötött szerződéseket és az azokhoz tett fenntartásokat. Ez koránt sincs így!

Noha a Treaty Collection még mindig az egyik legmegbízhatóbb forrás, mégis vannak hiányosságai. Nem tartalmazza a be nem iktatott szerződéseket, amelyekről a magyar Külügyminisztérium illetékesei is azt mondják, hogy léteznek (ez nyilván nem az UNTC hibája). Teljesnek tűnik az a része a gyűjteménynek, ahol az ENSZ Főtitkár, mint a többoldalú szerződés letéteményese vezeti a nyilvántartást. Azonban olyan keresési opció itt sincs, hogy az összes magyar fenntartást listázza ki, mivel 500-nál több találatot nem jelenít meg. Marad tehát az egyesével történő böngészés.

A magyar állam által vezetett nyilvántartások még rosszabbak. A 2005. évi L. tv. szerint Magyarország nyilvános adatbázist vezet a nemzetközi szerződésekről és az azokkal kapcsolatos fontos információkról, így például a fenntartásokról és kifogásokról. Ez a nyilvántartás azonban a mai napig nem került használható formába. A Contractweb felületére az adatok feltöltése elakadt valamikor 2015 környékén és a korábbi adatokkal kapcsolatosan is erős a kételyem, hogy közel sem teljes.

A Nemzeti Jogszabálytár nemzetközi szerződések “címkéjére” kattintásnak pedig még nagyobb kabaré az eredménye: összesen 8 egyezményt listáz ki. Természetesen a kihirdetett nemzetközi szerződések szövege megtalálható a Magyar Közlönyben, de ugyebár a ratifikált szerződések kihirdetésével sem kapkodunk, így néhány éves lemaradás ezen a téren is tapasztalható. A helyzetet tovább nehezíti, hogy ugyan a 2005. évi L. tv. előtt hatályos, 1982. évi 27. tvr. szerint is a fenntartásokat bele kellett foglalni a kihirdető jogszabályba, ennek a végrehajtása nem volt tökéletesnek mondható. 1982 előtt pedig semmilyen jogszabályi előírás nem volt.

Annak az elszánt kutatónak tehát, aki mégis szeretné megtudni, hogy Magyarország körülbelül hány többoldalú nemzetközi szerződéshez tett fenntartást, mindezeken a nyilvántartásokon felül érdemes átvizsgálni például az Európai Unió, az Európa Tanács, az ILO és más nemzetközi szervezetek nyilvántartását. Azonban ennek a sziszifuszi munkának az elvégzése után sem lehet benne biztos senki, hogy mindent megtalált, mivel azt sem tudjuk pontosan (a Külügyminisztérium sem), hogy összesen hány multilaterális szerződésünk van…

 

Szerződési jogi kutatás kategória | Címkézve , , | Leave a Comment »

Kutatói blog 1/18. – A probléma felvetése

március 8, 2018 Készítő: drszalaianiko

A nemzetközi szerződésekhez fűzött fenntartások egy különleges jogintézménye a nemzetközi jognak, amely elméletben egyszerűnek tűnik, azonban a gyakorlatban bonyolult rendszert eredményez. Noha az 1969. évi bécsi egyezmény röviden szabályozza a témát, a többoldalú nemzetközi szerződések sokszínű módon teszik lehetővé vagy épp korlátozzák a fenntartások megtételét, míg azok kifogásolásáról tipikusan hallgatnak. A téma komplexitását jelzi, hogy az ENSZ Nemzetközi Jogi Bizottsága (NJB) 1994-től 2011-ig elemezte a témát, amelynek lezárásaként 2011-ben az ENSZ Közgyűlése elfogadta az NJB által készített, 30 oldalas „Gyakorlati útmutatót” és a hozzá fűzött, megközelítően 600 oldalas kommentárt.[1]

A magyar szakirodalomban a témáról átfogó elemzés 1961-ben[2] jelent meg utoljára, azóta leginkább egy szerző, Lamm Vanda foglalkozott a téma egy-egy részkérdésével , azonban ő sem vizsgálta átfogóan a nemzetközi szerződések fenntartási rendszerének közös európai jellemzőit és a magyar gyakorlatot. A közös európai jellegzetességek feltárása annál is inkább szükséges, mivel Magyarországnak az egyes európai szervezetek tagjaként (különösen az Európa Tanács keretében) állást kell foglalnia a fenntartások elfogadása tekintetében. Magyarországnak érdeke tisztában lenni az európai gyakorlattal, de ezzel párhuzamosan azzal is, hogy a Magyar Állam érdekei mely fenntartások és kifogások megtételével érvényesíthetőek a legjobban.

[1] Guide to Practice on Reservations to Treaties, with commentaries, Report of the International Law Commission, G.A. Res. 66/10/Add.1, 66th session, 2011, U.N. Doc. A/66/10/Add.1 (2011)

[2] Bokorné Szegő Hanna: A nemzetközi szerződésekhez fűzött fenntartások, Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1961.

Szerződési jogi kutatás kategória | Címkézve , | Leave a Comment »

Hogyan hatja át a nemzetközi jog láthatatlanul a mindennapokat?

február 7, 2018 Készítő: drszalaianiko

Itt megtudhatod:

M5 – Mindenki Akadémiája

Jó videózást! 🙂

Mindenféle kategória | Leave a Comment »

A Nemzetközi Büntetőbíróságot “még az ág is húzza”?

október 2, 2017 Készítő: drszalaianiko

A Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) a létrehozása óta küzd a legitimitásáért és hitelességéért. Az alapító szerződését elfogadó államok közül pont azok hiányoznak, akiknek a leginkább ott kéne lenniük, élén az Egyesült Államokkal. Folyamatosan a felszínen lévő vád az ICC-vel szemben, hogy elfogult a nyugattal, mert szinte csak afrikai ügyei vannak. Ebben van is igazság, mivel a jelenleg nyomozás alatt lévő 10 ügycsoportból 9 afrikai államot érint. Ennek eredményeként 2017 elején már az Afrikai Unió is arra biztatta a tagjait, hogy lépjenek ki az ICC szerződésből.

A Bíróság népszerűségén az a helyzet sem segít, hogy időről időre a bíróságot vagy a tagjait érintő botrányok kerülnek napvilágra. Bizonyított tény, hogy a bírók választása során a szavazás gyakran korrumpált, megjelenik a szavazatvásárlás. A hitelesség elvesztése nem csak a tagállamok képviselőinél jelenik meg, hanem akár a Bíróság magas rangú tisztviselőinél is. Jelenleg épp a korábbi főügyész, Luis Moreno Ocampot vádolják azzal, hogy a főügyész korában korrupt gyakorlatot folytatott, és többek között offshore cégeken keresztül szerzett hatalmas bevételeket azzal, hogy tanácsokat adott ahhoz, hogyan kerüljék el líbiai személyek a felelősségre vonást az ICC előtt.

Sajnos ezek az ügyek nem segítik elő a Bíróság amúgy is törékeny hitelességének és legitimitásának növelését, pedig az olyan súlyos bűnök, mint a népirtás, háborús bűnök és emberiesség elleni bűncselekmények után a társadalom egészséges további fejlődéséhez elengedhetetlen az általánosan elfogadott és hiteles felelősségre vonás.

 

 

Mindenféle kategória | Címkézve , | Leave a Comment »

Törökország visszaállíthatja a halálbüntetést?

április 19, 2017 Készítő: drszalaianiko

A napokban attól hangos a sajtó, hogy a török elnök szeretné visszaállítani a halálbüntetést. Már korábban is volt szó itt a blogon és egy cikkemben is a halálbüntetés nemzetközi jogi vonatkozásairól. Az azokban leírtak itt is érvényesek, de azért érdemes a török helyzetet is szemügyre venni.

Törökország csak néhány éve, 2004 óta nem alkalmazza ezt a büntetési nemet, azonban ezt nem csak a nemzeti joga keretében deklarálta, hanem több nemzetközi egyezményben is vállalta ezt. Így a török állam ratifikálta az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. kiegészítő jegyzőkönyvét a halálbüntetés békeidőben történő eltörléséről, sőt 2006-ban a 13. kiegészítő jegyzőkönyvet is, amellyel a halálbüntetés alkalmazásáról minden körülmények között lemond.

Ezek az egyezmények alapvető fontosságúak az Európa Tanács tagságához, így Törökországot várhatóan kizárnák abból, ha ezekből kilépne. Ugyanígy az Európai Uniós csatlakozása is dugába dőlne (habár én enélkül sem hiszek abban, hogy ez valaha megvalósul).

Törökországot ebben a kérdésben nem csak az európai megállapodások kötik, hanem egy univerzális szintű is: a 2000-es évek elején ugyanis csatlakozott a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 2. kiegészítő jegyzőkönyvéhez is, amelynek a célja szintén a halálbüntetés eltörlése.

Mindenféle kategória | Címkézve | Leave a Comment »

Kína jogsértést követ el a Dél-kínai-tengeren

július 17, 2016 Készítő: drszalaianiko

Három évvel ezelőtt már hírt adtam arról, hogy a Fülöp-szigetek beperelte Kínát egy nemzetközi választottbíróságon a dél-kínai-tengerrel kapcsolatos vitájuk miatt. A napokban megszületett az ítélet, amely számos pontban elmarasztalja Kínát.

A közel 500 oldalas ítélet számos érdekes tengerjog-értelmezési kérdést válaszol meg, de mielőtt ebből szemezgetnék, kezdjük a joghatósággal, amelynél az előző bejegyzésben abbahagytuk. A Választott Nemzetközi Bíróság szerint Kína az ENSZ Tengerjogi Egyezmény aláírása során nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy a keretében felállítható választottbíróság járjon el tengerjogi vitái tekintetében. Ez a fórum akkor is jogosult dönteni, ha az egyik fél teljes mértékben kimarad az eljárásból, ahogyan Kína is tette. Ennek pusztán annyi a jelentősége, hogy így a bíróság köteles ellenőrizni a másik fél, jelen esetben a Fülöp-szigetek állításainak valóságtartalmát és független szakértők segítségével “pótolni” a hiányzó fél álláspontját.

South-China-Sea-Protest-GettyA választottbíróság kifejtette, hogy Kínának nincsenek történelmi jogai a területre, a jogait az ENSZ Tengerjogi Egyezménye határozza meg, amely alapján pontosan kijelölhető, hogy mely és mekkora területek (parti tenger, kizárólagos gazdasági övezet) illetik meg. A Kína által felépített mesterséges szigetek (általában víz alatt lévő sziklaképződményeket építették fel szigetté) nem minősülnek olyan területnek, mint amelyhez tengeri övezetek illetnék meg (tehát nem jelölhet ki körülötte parti tengert vagy halászati övezetet).

További megállapítás, hogy Kína megsértette a Fülöp-szigetek szuverenitását azáltal, hogy nem akadályozta meg, hogy a halászai a Fülöp-szigetekhez tartozó kizárólagos gazdasági övezetben halásszanak, sőt Kína akadályozta az ottani halászatot, olajkitermelést és mesterséges szigeteket épített oda.

reefAz ügynek a nemzetközi környezetvédelem szempontjából is van fontos aspektusa: Kínát elmarasztalták a halászai által tanúsított környezetkárosító magatartásért, így az ottani védett fajok, tengeri teknősök, korallok gyűjtéséért és a törékeny ökoszisztéma veszélyeztetéséért. A kínai hatóságok nem akadályozták meg ezeket a tevékenységeket.

A bíróság végül kiemelte, hogy a Kína által tanúsított magatartás nem felelt meg a békés vitarendezés követelményének, az hozzájárult a helyzet elmérgesedéséhez, mivel a választottbírósági eljárás kezdete után is folytatta a mesterséges szigetek építését és a környezetkárosítást.

Noha az ítélet történelmi, nem biztos, hogy a végrehajtása miatt lesz emlékezetes, ugyanis a kínai kormány egyértelművé tette, hogy nem kívánja azt végrehajtani. Véleménye szerint a bíróságnak egyáltalán nem volt joga az ügyben dönteni. Az ítélet megszületése nyomán azonban lehetséges, hogy az adott területen tanúsított kínai katonai akciókkal szemben tovább nő majd a nemzetközi diplomáciai fellépés.

_90359711_south_china_sea_110716_624map

Mindenféle kategória | Címkézve , , | Leave a Comment »

Kötelezi-e az államokat az ENSZ bizottság döntése az Assange-ügyben?

február 5, 2016 Készítő: drszalaianiko

Nemrég Assange a BBC-n élőben jelentette be, hogy az ENSZ “ítéletet hozott az ügyében, amit az államok kötelesek elfogadni és őt szabadon kell bocsátani”. Nagyon sok sebből vérzik ez a kijelentés, amiket érdemes megvizsgálnunk.

Az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának hivatalához (UN Office of the High Commissioner of Human Rights) tartozó Jogtalan Fogvatartással Foglalkozó Munkacsoport (Working Group on Arbitrary Detention) vizsgálta a kérdést, hogy Assange-ot jogellenes módon tartják-e fogva, és ma a munkacsoport nyilvánosságra hozta a véleményét.

logoEz az 5 szakértőből álló munkacsoport 1991 óta működik és vizsgálja az állítólag jogellenes fogvatartási eseteket. Saját kezdeményezésre és állami vagy egyéni kérelemre is vizsgálódhat, amelyről véleményt készít. Ezeket közli a munkacsoport az érintett kormányokkal és kéri, hogy szüntessék meg a jogellenes fogvatartást, valamint fizessenek kártérítést az illetőnek. Ez tehát csak egy vélemény (a neve is Opinion). Jogilag nem kötelező, nem ítélet, nem fellebbezhető. Az ügy megvitatásában egyébként csak 4-en vettek részt (az ausztrál tag elfogultság miatt nem), és 3:1 arányban fogadták el a döntést.

A vélemény tartalma persze érdekes, és jelezheti azt, hogy egy emberi jogi bíróság vajon hogyan ítélné meg a kérdést. A munkacsoport érvelése szerint fogvatartásnak minősül az, hogy Assange évek óta nem tud kijönni az ecuadori nagykövetségről a letartóztatás veszélye miatt. A munkacsoport 4. tagja nem értett egyet ezzel a kijelentéssel, mivel véleménye szerint itt nem fogvatartásról van szó. Noha számos részletet nem ismerek, és pontosan a munkacsoport véleményének szövegét sem, első ránézésre egyet kell értenem a 4. taggal. Assange a nagykövetségen önkéntes alapon tartózkodik, nem tartják fogva. Másrészt, ha ezt diplomáciai menedéknek tekintjük, akkor a fogvatartástól szintén jól elhatárolható nemzetközi jogi jogintézményről van szó.

Assange-Balcony-Ecuador-EmbassyA diplomáciai menedékre, tehát amikor valaki egy nagykövetségre menekül és ott kap védelmet, sok példát ismerünk (magyarok számára közismert Mindszenty bíboros esete), mégis a nemzetközi jog általánosságban nem fogadja el azt. A dél-amerikai államok között kimutatható egyfajta szokásjog a diplomáciai menedék terén, de ez alapvetően csak az ő egymás közti viszonyukban értelmezhető, tehát az Egyesült Királyság és Ecuador közötti jogviszonyban nem.

27107_cartoon_assange

Mindenféle kategória | Címkézve , | Leave a Comment »

Older Posts »