Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Posts Tagged ‘kisebbség’

Nemrégiben lehetett hallani, hogy megint kihalt egy nyelv. Ez nem szokatlan jelenség napjainkban, a számítások szerint minden második héten kihal egy nyelv. És ha ez a folyamat nem gyorsul, hanem így marad, akkor 100 év múlva a ma létező, körülbelül 7000 nyelv több mint fele el fog tűnni.

A nemzetközi közösség évtizedek óta univerzális egyezmények keretében védi a veszélyeztetett növény- és állatfajokat, a természeti sokszínűséget, azonban a kihalófélben lévő nyelvekről ez nem mondható el. A nyelv kihalásával nem pusztán szavakat és mondatszerkezeteket vesztünk. Minden nyelvben benne él az azt beszélő közösség kollektív történelme, és tükre a körülöttük lévő természetnek, világnak és a gondolkodásmódjuknak.

dodo1

Az egyetlen univerzális emberi jogi egyezmény, amely védi a kisebbségi nyelveket is, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya. 27. cikke szerint: “Olyan államokban, ahol a nemzeti, vallási vagy nyelvi kisebbségek élnek, az ilyen kisebbségekhez tartozó személyektől nem lehet megtagadni azt a jogot, hogy csoportjuk más tagjaival együttesen saját kultúrájuk legyen, hogy saját vallásukat vallják és gyakorolják, vagy hogy saját nyelvüket használják.”

Nem kötelező dokumentumok szintjén jobban áll az ENSZ, az UNESCO keretében – különösen a 2000-es évek eleje óta – nagy hangsúlyt fektetnek a kulturális sokrétűség ápolására, amelynek központi eleme az anyanyelv ápolása.

Európában magasabb szintű a védelem, az Európa Tanács keretében 1992-ben létrejött a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája. Ez az egyezmény “á la carte” jellegű, az aláíró államok válogathatnak a benne foglalt oktatásügyi, közigazgatási, bírósági, médiabeli, gazdasági, kulturális és társadalmi életbeli nyelvhasználat védelmének egyes kötelezettségei közül. Ezt az egyezményt 25 európai állam ratifikálta, köztük Magyarország is.

Nyolc állam csak aláírta, de valamilyen okból kifolyólag még nem ratifikálta azt. Közéjük tartozik Franciaország is, amely alkotmányos problémákra hivatkozva nem erősítette meg 1999 óta. Ez hamarosan megváltozhat, ugyanis 2014. január végén a francia nemzetgyűlés nagy többséggel elfogadta azt. Már csak a szenátuson kell “átmennie”, és kisebb csoda tanúi lehetünk. Franciaország ugyanis megrögzötten tagadja a kisebbségek létét és a kisebbségi jogok szükségességét. A francia alkotmány felett úgy tűnik lejárt az idő, ugyanis az elmúlt 10 évben számos önkormányzat és a média is egyre nyitottabbá vált a kisebbségi nyelvek (pl.: breton, elzászi, katalán, korzikai, kreol) használatára a gyakorlatban.

A nyelv, ahogyan minden más is, folyamatosan változik. A magyar nyelv sem az, ami volt 300 vagy 800 évvel ezelőtt. A kihalás azonban mégsem szimplán csak átváltozása a nyelvnek, és a létező kulturális sokszínűség az életet magát szépíti.

Read Full Post »

Még nagyon a kutatás elején tartok, és az anyaggyűjtés során bukkantam rá az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) nemrégiben kiadott jelentésére: Az EBESZ térségében élő romák és szintik helyzetének javításáról szóló akcióterv végrehajtása.

Az akciótervet 2003-ban fogadta el az EBESZ, így a jelentés értékeli az akcióterv megvalósításának első 10 évét. 2003-ban az EBESZ tagállamai a szervezet Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának a kezdeményezésére fogadták el ezt a programtervet, amely átfogja az összes jelentős kapcsolódó kérdést: diszkrimináció, megélhetés és munka, lakhatás, egészségügy, oktatás, közéletbe való bevonás és átfogó állami stratégiák.

odihr

A jelentés megállapítja, hogy az elmúlt 10 év alatt több területen is látványos a fejlődés, ez különösen igaz a jogalkotásra, a helyi akciótervek és roma stratégiák elfogadására és a jelentősen megnövelt pénzügyi forrásokra, amelyeket a helyzet javítására szánnak a tagállamok. Ez utóbbi különösen az EU keretében kiemelkedő, amely az elmúlt években – köszönhetően az EU-s Roma Stratégiának is – több alapot is elkülönített erre a célra. A jelentés kiemeli, hogy néhány projekt igen sikeres volt, így például a roma gyerekek iskolába járásának az aránya megnőtt azokban az országokban, ahol bevezettek egyfajta közvetítői eljárást a szülők és az iskolák között.

A pozitív eredmények mellett azonban a jelentés hangsúlyozza, hogy számos negatív trend is megfigyelhető. A lakhatás, tanulás és szociális ellátások terén romlott a helyzet, amelynek főbb okai a gazdasági világválság és az Európai Unió 2007-es bővítése. Ez utóbbi tulajdonképpen azt takarja, hogy Románia és Bulgária csatlakozását követően tömeges vándorlás indult meg a nyugati államok felé ezekből az országokból és számos ponton “összeütközött” az ottani lakosság a frissen érkezőkkel (elég csak a franciaországi esetekre gondolnunk).

A fejlődés mérésének egyik legnagyobb akadálya, hogy a legtöbb európai államban nem történik etnikai alapú adatgyűjtés. Ez a második világháború óta igencsak érthető, azonban ez jelentősen megnehezíti annak objektív nyomon követését, hogy az elfogadott jogszabályok, akciótervek és programok milyen hatékonysággal lettek végrehajtva, milyen eredményt értek el. Így a rendelkezésre álló adataink fragmentáltak és hiányosak. Tovább kevés állam vezetett be hatékony nyomon követési, ellenőrzési mechanizmusokat, amelyek segítenének kimutatni az adott tevékenységek hosszú távú eredményeit.

A jelentés egyik legfőbb következtetése, hogy a jogalkotás csak a kiindulópontja a jogvédelemnek. Hatékony végrehajtás és ellenőrzés, megfelelő pénzügyi háttér és hosszú távú elszántság nélkül csak papíron létező szavak maradnak a kihirdetett jogszabályok. És, ha valaki még kételkedne abban, hogy miért is fontos például számunkra a roma közösség bevonása a magyar társadalomba, akkor jó, ha tudja (becsült adatok alapján): a 700.000 körüli létszámú cigányság adja a magyarországi születések egy negyedét.

 

 

 

 

 

Read Full Post »

Egy posztdoktori kutatói ösztöndíjnak köszönhetően, idén a tudományos kutatásom jelentős része a roma kisebbség nemzetközi és európai jogi alapú védelmének lehetőségeire és kihívásaira fog koncentrálódni. Ennek a keretében vállaltam, hogy blogbejegyzés formájában az eredményeimet elérhetővé teszem, íme a kezdet!

A hagyományos nemzetközi kisebbségvédelem és emberi jogok nem nyújtanak elegendő védelmet a roma kisebbség számára, nem segítik elő sem kultúrájuk megőrzését, sem a társadalomba való sikeres integrálódásukat. A nemzetközi jogon alapuló klasszikus kisebbségvédelem ráadásul kifejezetten európai jelenség, amely az univerzális nemzetközi szervezetekben csekély mértékben jelent csak meg. Ezzel szemben az univerzális nemzetközi jog foglalkozik az őslakos, bennszülött és vándorló népekkel, jogi kötőerővel bíró és nem kötelező dokumentumokban egyaránt (pl.: 1989. évi 169. sz. ILO egyezmény, 2007. évi ENSZ Közgyűlési határozat az őslakos népek jogairól, stb.). A roma kisebbség, noha nem tekinthető a szó szoros értelemben őslakosnak Európában, mégis helyzetét tekintve sokban hasonlít hozzájuk.

A hagyományos kisebbségvédelem azon népcsoportok esetében tud hatékonyan működni, amelyeknek van saját anyaállama is, amely a kisebbség állampolgársága szerinti állammal egyenrangú, azzal tárgyalni képes. Ez a háttérállam hiányzik mind a romák, mind az őslakosok esetében, így a nemzetközi szintű védelmük fokozottan szükséges. Európában az Európa Tanács, az EBESZ és nemrégiben az Európai Unió is reagált erre az igényre, habár csak ajánlás szintű dokumentumokkal. A kisebbségek speciális védelmével még Európában sem minden állam ért egyet (hírhedt példája ennek Franciaország, amely még a kisebbségek létét is tagadja), ezért is érdekes jelenség, hogy az őslakosok univerzális szintű védelmének igénye elfogadott. Megfigyelhető a nemzetközi dokumentumokban, jelentésekben, hogy az ilyen veszélyeztetett népcsoportok védelmének megközelítése a korábbi humanisztikus, emberi jogi alapokról kezd biztonságpolitikai irányba elmozdulni.

A kutatás célja megválaszolni, hogy a nemzetközi jogban megfigyelhető széttöredezettség (nevezetesen az, hogy párhuzamosan létezik az emberi jogi, kisebbségvédelmi, őslakos védelmi rezsim, illetve Európában a roma-specifikus ajánlások és stratégiák) egyszerűsíthető és egységesíthető lenne-e. Mivel a kifejezetten roma-specifikus nemzetközi dokumentumok gyakran inkoherensek, a kutatás célja bemutatni ennek okait és a gyakorlati hatását. A kutatás célja továbbá feltárni, hogy az őslakos népek védelmére univerzális szinten létrehozott megállapodások és deklarációk alkalmazhatóak lennének-e a romák védelmére.

Nota bene: ezek a bejegyzések valószínűleg hosszabbak lesznek, mint a tőlem korábban megszokottak, és a honlapon is külön kategóriába sorolom ezeket. Mégis remélem, hogy lesznek olvasói, és örömmel venném, ha diskurzus is indulna majd a témában!

Read Full Post »

« Newer Posts