Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Posts Tagged ‘kisebbség’

Az Európai Bizottság nemrég közzétette a jelentését arról, hogyan halad az Európai Roma Stratégia végrehajtása az egyes tagállamokban. A Magyarországra vonatkozó jelentés összegzi, hogy 2011 óta milyen fő döntések születtek az oktatás, foglalkoztatás, egészségügy, lakhatás és anti-diszkrimináció területén, majd ezeket értékeli is.

Az oktatás területén előrelépésnek tartja az integrált oktatást, és megállapítja, hogy az oktatással kapcsolatos centralizációnak lehet pozitív hatása a szegregáció csökkentésére. Ugyanakkor óvatosságra int a tankötelezettség korhatárának csökkentésével kapcsolatosan, mivel ez növelheti a szakma nélkül felnövő, képzetlen roma felnőttek számát. Az óvodába járás kötelezővé tétele szintén jó eredményekre vezethet, amennyiben az állam tudja biztosítani a megfelelő infrastruktúrát és a felkészült óvodapedagógusokat.

A foglalkoztatás területén további intézkedésekre lenne szükség, hogy a romák a nyitott munkaerőpiacon el tudjanak helyezkedni. Ez részben a diszkriminációmentes légkör megteremtését jelenti, részben pedig a romák megfelelő, piacképes szakképzését. A Bizottság az állam figyelmébe ajánlotta olyan átfogó csomag bevezetését, amely egyszerre több irányból célozza a fejlődést, így például a közbeszerzés területén is bevezetni szociális feltételeket (pl.: csak olyan cég nyerje a pályázatot, amely foglalkoztat romákat), támogatás a munkaadónak, ha roma munkavállalót alkalmaz, és a fiatalkorú romák számára szakmai gyakorlati lehetőségek biztosítása.

Az egészségügy területén a Bizottság úgy találta, hogy nem állnak rendelkezésre megfelelő adatok annak értékelésére, hogy a romák egészségügyi ellátórendszerhez való hozzáférése és az általános egészségügyi állapotuk javult-e. Viszont megjegyzi, hogy további ösztönzők bevezetésére lenne szükség, hogy az elmaradott régiókban se legyen orvoshiány (ezt például Finnországban úgy oldják meg, hogy az az orvos, aki vállalja, hogy 5 évet lehúz Lappföldön, kb. 6-8-szor annyit keres, mint aki a déli területeken marad).

Az adathiány a lakhatás területén is probléma, így nem tudta értékelni, hogy a hosszú távú állami programoknak eddig milyen eredményei vannak. A jelentés összességében is felhívja Magyarország figyelmét arra, hogy a fejlődés mértékének mérésére és ellenőrzésére jobb mechanizmusokat kellene kidolgoznia.

A Bizottság kiemelte, hogy a gyűlöletbeszéd ellen továbbra is fel kell lépni, hatékonyabb figyelemfelhívó akciókkal kellene megcélozni mind a roma, mind a nem-roma embereket, hogy növeljék az emberek egymás iránti figyelmét és elfogadását. Ennek érdekében javasolja a médiával való szorosabb együttműködést.

A Bizottság a jelentés végén kijelentette, hogy az Európai Unió releváns alapjaiból származó pénzösszegeket még hatékonyabb, integráltabb és fenntarthatóbb módon kellene a romák helyzetének javítására fordítani.

 

Reklámok

Read Full Post »

Napjainkra az ENSZ közgyűlési határozatok szélesebb körben vonják be a társadalmat a jog védelme érdekében, sokkal gyakrabban találunk utalást a civil szféra és a nem kormányzati szervezetek szerepére, az oktatásra, és a média jelentőségére, mint a hidegháború idején. Az ENSZ egyes szervei közötti együttműködés és tapasztalatcsere is sokrétűbbé vált, sőt ugyanez elmondható az ENSZ emberi jogokkal foglalkozó szervei és más nemzetközi szervezetek közötti viszonyrendszerben is. A nemzetközi közösség felismerte, hogy a béke védelme nem ott kezdődik, hogy az agresszort megpróbáljuk „leállítani”, hanem a társadalom apró rezdüléseit kell megfigyelni, feltérképezni a veszélyes trendeket, és odafigyelni a sebezhető csoportokra (kisebbségek, nők, gyerekek, stb.).

Ezt a védelmet az ENSZ Közgyűlése az elmúlt évtizedekben egyezményeken és határozatokon keresztül próbálta megteremteni. Mind a faji megkülönböztetés tilalmáról szóló 1965. évi egyezmény, mind a kisebbségek és az őslakosok jogairól szóló Nyilatkozatok minimumkövetelményeket állapítanak meg, azonban míg az első jogilag kötelező, addig a második kettő csak ajánlás jellegű. Nem szabad azonban alábecsülni ezeknek a határozatoknak a jelentőségét, mivel az ENSZ Közgyűlésben a világ összes államának képviselői fogadták el, és tanúsítják az állami gyakorlat fejlődésének irányát, amely remélhetőleg pozitívan befolyásolja a szokásjog képződését is ezen a területen.

Az ENSZ dokumentumai a kisebbségektől külön kezelik az őslakosok helyzetét, azonban ez nem jelenti azt, hogy az őslakosokat ne illetné védelem a Kisebbségi Nyilatkozat vagy például a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 27. cikke alapján. Elméletileg az őslakosok és a kisebbségek védelme közötti különbség abban állna, hogy az előbbinek csoport szinten is vannak jogai, míg az utóbbinak csak egyéni szinten, azonban a kisebbségi Nyilatkozat szövege nem ezt tükrözi. További lényeges különbségnek tekinthető, hogy a népeket, nemzeteket megillető önrendelkezési jog egyértelműen megilleti az őslakos népeket, míg a kisebbségeket nem. Ennek azonban kivételét láttuk például a koszovói albánok esetében. Ráadásul a belső önrendelkezési jog gyakorlása erőteljesen hasonlít a csoportosan gyakorolt kisebbségi jogokhoz (például a politikai döntéshozatalban és jogalkotásban való részvétel, önkormányzás lehetőségei).

Az állami gyakorlat a kisebbségekkel szemben tipikusan az alábbi megközelítés valamelyikét alkalmazza: elimináció, asszimiláció, megtűrés, védelem és integráció. A kisebbség kiirtását és kényszerített asszimilációját tiltja a nemzetközi jog, az emberi jogi egyezmények és Nyilatkozatok pedig a védelmét irányozzák elő. A jól megvalósított védelem magát az integrációt teremti meg, amely esetben az etnikailag, vallásilag és/vagy nyelvileg plurális társadalom békésen és „egészséges módon”, összehangoltan működik, a sokszínűségét megőrizve, mégis egységes társadalmi tudattal.

Csak olyan univerzális szintű szabályozás fogadható el, amely lefedi mind az etnikai, nemzeti, nyelvi és vallási kisebbségeket is. Tulajdonképpen a védelem megvalósítása nem határolható el az állam működésétől, az része a „jó kormányzás – good governance” követelményének. Az őslakos népek védelme is azokban az államokban különösen fontos, ahol ők kisebbségben vannak, így helyzetük hasonlít a kisebbségekéhez. Ennek megfelelően elképzelhető lenne a kisebbségek és az őslakosok védelmének biztosítása egy nemzetközi egyezmény alapján, ez a gondolat azonban még nem vert gyökeret az ENSZ Közgyűlésben.

Ha ezt a témát még alaposabban szeretnéd megismerni, kattints ide.

Read Full Post »

Noha a kisebbségi kutatásom fő célja a romákkal kapcsolatos, mégis úgy érzem, hogy írnom kell most a krími események egyes emberi jogi és kisebbségi jogi vetületeiről. A Krím-félszigeten élő lakosság közel 60%-a orosz, 25%-a ukrán (de 80% anyanyelve az orosz) és 12%-a tatár nemzetiségű (kb. 250 ezer fő). Ebből az elmúlt évtizedekben a tatár kisebbség húzta mindig a legrövidebbet, Sztálin kitelepítette őket Közép-Ázsiába, majd az 1980-as években és a Szovjetunió felbomlása után nagyrészt visszatelepültek. Most pedig az Oroszországhoz való csatlakozásról szóló népszavazás miatt menekültek sokan Ukrajna más területeire, egyes hírek szerint csak Lvivben 2000 tatár menekült van már. Sőt, többen Lengyelországban kértek menekült státuszt.

A látszólag tehát kisebbségvédelemről szóló orosz beavatkozás és a krími terület csatlakozása Oroszországhoz ugyanannyira sérti a kisebbségi jogokat, mint a megelőző helyzet, csak most az orosz származásúak jól járnak. De valóban jól járnak?

A Krím-félsziget a víz és a villanyáram 80-80%-át, a földgáz 70%-át Ukrajnából kapja. Most, hogy a terület Oroszországhoz tartozik, kézenfekvő lenne, hogy Ukrajna egyszerűen elzárja a csapot. A lakosság rendkívül gyorsan megérezné a villanyáram hiányát, azonban anélkül ideig-óráig lehet élni, víz nélkül viszont nem. A szigeten szinte egyáltalán nincs édesvíz forrás, a Dnyeper-folyó vize van egy csatornarendszeren keresztül bevezetve a félszigetre.

A Krím-félsziget édesvíz ellátása

A Krím-félsziget édesvíz ellátása

Az ukrán kormány még eddig humanitárius megfontolásokból úgy döntött, hogy továbbra is szolgáltatja a vizet, de várhatóan igen nagy árat fog kérni érte. A 2000-es évekre a vízhez való jog gondolata egyre erőteljesebben megjelent a nemzetközi jogban, és 2010-ben az ENSZ Közgyűlés határozatba is foglalta azt. A jog még szó szerint nem szerepel egy emberi jogi egyezményben sem, de a témában született számos nemzetközi szervezeti határozat és kormányközi konferenciák záróokmányai mind a szokásjog kialakulása / megléte felé mutatnak. Így tehát bármennyire is csábítónak tűnhet az ukrán vezetés számára elzárni a Krímbe vezető csapokat, mégsem tehetik meg azt.

Az árát viszont felemelhetik a szolgáltatásoknak, és a krími lakosság várhatóan sokkal nehezebb évek elé néz, mint azt pár hete gondolták, vagy ami elől az oroszokhoz menekültek. Az alapvető közüzemi szolgáltatásokkal kapcsolatos függőség mellett a nagyrészt turizmusból élő lakosságnak idén nyáron valószínűleg jelentős bevételkiesése lesz. A pénzügyi rendszer leállt, a bankok nem működnek, az emberek nem tudnak pénzt kivenni az automatákból. A gyakorlatban a rubelre való átállás heteket, hónapokat is igénybe vehet, és a lakosság az eddig ukrán bankokban tartott pénzéhez nem biztos, hogy a közeli jövőben hozzájut.

Egy-egy terület felett a szuverén cseréje korábban sem volt könnyű a lakosság számára, de pár száz évvel ezelőtt az enni-inni való és a gyertya, tűzifa helyben meg volt. Azt gondolhatnánk, hogy a mai fejlettség mellett minden gyorsan megoldható, de pontosan a globalizáltság és modernitás miatt az emberek ma kiszolgáltatottabb helyzetben vannak. A kisebbségeket megillető politikai és nyelvi jogokat nehéz élvezni, ha az alapvető szükségletek veszélyeztetve vannak.

Read Full Post »

Nemrégiben lehetett hallani, hogy megint kihalt egy nyelv. Ez nem szokatlan jelenség napjainkban, a számítások szerint minden második héten kihal egy nyelv. És ha ez a folyamat nem gyorsul, hanem így marad, akkor 100 év múlva a ma létező, körülbelül 7000 nyelv több mint fele el fog tűnni.

A nemzetközi közösség évtizedek óta univerzális egyezmények keretében védi a veszélyeztetett növény- és állatfajokat, a természeti sokszínűséget, azonban a kihalófélben lévő nyelvekről ez nem mondható el. A nyelv kihalásával nem pusztán szavakat és mondatszerkezeteket vesztünk. Minden nyelvben benne él az azt beszélő közösség kollektív történelme, és tükre a körülöttük lévő természetnek, világnak és a gondolkodásmódjuknak.

dodo1

Az egyetlen univerzális emberi jogi egyezmény, amely védi a kisebbségi nyelveket is, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya. 27. cikke szerint: “Olyan államokban, ahol a nemzeti, vallási vagy nyelvi kisebbségek élnek, az ilyen kisebbségekhez tartozó személyektől nem lehet megtagadni azt a jogot, hogy csoportjuk más tagjaival együttesen saját kultúrájuk legyen, hogy saját vallásukat vallják és gyakorolják, vagy hogy saját nyelvüket használják.”

Nem kötelező dokumentumok szintjén jobban áll az ENSZ, az UNESCO keretében – különösen a 2000-es évek eleje óta – nagy hangsúlyt fektetnek a kulturális sokrétűség ápolására, amelynek központi eleme az anyanyelv ápolása.

Európában magasabb szintű a védelem, az Európa Tanács keretében 1992-ben létrejött a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája. Ez az egyezmény “á la carte” jellegű, az aláíró államok válogathatnak a benne foglalt oktatásügyi, közigazgatási, bírósági, médiabeli, gazdasági, kulturális és társadalmi életbeli nyelvhasználat védelmének egyes kötelezettségei közül. Ezt az egyezményt 25 európai állam ratifikálta, köztük Magyarország is.

Nyolc állam csak aláírta, de valamilyen okból kifolyólag még nem ratifikálta azt. Közéjük tartozik Franciaország is, amely alkotmányos problémákra hivatkozva nem erősítette meg 1999 óta. Ez hamarosan megváltozhat, ugyanis 2014. január végén a francia nemzetgyűlés nagy többséggel elfogadta azt. Már csak a szenátuson kell “átmennie”, és kisebb csoda tanúi lehetünk. Franciaország ugyanis megrögzötten tagadja a kisebbségek létét és a kisebbségi jogok szükségességét. A francia alkotmány felett úgy tűnik lejárt az idő, ugyanis az elmúlt 10 évben számos önkormányzat és a média is egyre nyitottabbá vált a kisebbségi nyelvek (pl.: breton, elzászi, katalán, korzikai, kreol) használatára a gyakorlatban.

A nyelv, ahogyan minden más is, folyamatosan változik. A magyar nyelv sem az, ami volt 300 vagy 800 évvel ezelőtt. A kihalás azonban mégsem szimplán csak átváltozása a nyelvnek, és a létező kulturális sokszínűség az életet magát szépíti.

Read Full Post »

Még nagyon a kutatás elején tartok, és az anyaggyűjtés során bukkantam rá az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) nemrégiben kiadott jelentésére: Az EBESZ térségében élő romák és szintik helyzetének javításáról szóló akcióterv végrehajtása.

Az akciótervet 2003-ban fogadta el az EBESZ, így a jelentés értékeli az akcióterv megvalósításának első 10 évét. 2003-ban az EBESZ tagállamai a szervezet Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatalának a kezdeményezésére fogadták el ezt a programtervet, amely átfogja az összes jelentős kapcsolódó kérdést: diszkrimináció, megélhetés és munka, lakhatás, egészségügy, oktatás, közéletbe való bevonás és átfogó állami stratégiák.

odihr

A jelentés megállapítja, hogy az elmúlt 10 év alatt több területen is látványos a fejlődés, ez különösen igaz a jogalkotásra, a helyi akciótervek és roma stratégiák elfogadására és a jelentősen megnövelt pénzügyi forrásokra, amelyeket a helyzet javítására szánnak a tagállamok. Ez utóbbi különösen az EU keretében kiemelkedő, amely az elmúlt években – köszönhetően az EU-s Roma Stratégiának is – több alapot is elkülönített erre a célra. A jelentés kiemeli, hogy néhány projekt igen sikeres volt, így például a roma gyerekek iskolába járásának az aránya megnőtt azokban az országokban, ahol bevezettek egyfajta közvetítői eljárást a szülők és az iskolák között.

A pozitív eredmények mellett azonban a jelentés hangsúlyozza, hogy számos negatív trend is megfigyelhető. A lakhatás, tanulás és szociális ellátások terén romlott a helyzet, amelynek főbb okai a gazdasági világválság és az Európai Unió 2007-es bővítése. Ez utóbbi tulajdonképpen azt takarja, hogy Románia és Bulgária csatlakozását követően tömeges vándorlás indult meg a nyugati államok felé ezekből az országokból és számos ponton “összeütközött” az ottani lakosság a frissen érkezőkkel (elég csak a franciaországi esetekre gondolnunk).

A fejlődés mérésének egyik legnagyobb akadálya, hogy a legtöbb európai államban nem történik etnikai alapú adatgyűjtés. Ez a második világháború óta igencsak érthető, azonban ez jelentősen megnehezíti annak objektív nyomon követését, hogy az elfogadott jogszabályok, akciótervek és programok milyen hatékonysággal lettek végrehajtva, milyen eredményt értek el. Így a rendelkezésre álló adataink fragmentáltak és hiányosak. Tovább kevés állam vezetett be hatékony nyomon követési, ellenőrzési mechanizmusokat, amelyek segítenének kimutatni az adott tevékenységek hosszú távú eredményeit.

A jelentés egyik legfőbb következtetése, hogy a jogalkotás csak a kiindulópontja a jogvédelemnek. Hatékony végrehajtás és ellenőrzés, megfelelő pénzügyi háttér és hosszú távú elszántság nélkül csak papíron létező szavak maradnak a kihirdetett jogszabályok. És, ha valaki még kételkedne abban, hogy miért is fontos például számunkra a roma közösség bevonása a magyar társadalomba, akkor jó, ha tudja (becsült adatok alapján): a 700.000 körüli létszámú cigányság adja a magyarországi születések egy negyedét.

 

 

 

 

 

Read Full Post »

Egy posztdoktori kutatói ösztöndíjnak köszönhetően, idén a tudományos kutatásom jelentős része a roma kisebbség nemzetközi és európai jogi alapú védelmének lehetőségeire és kihívásaira fog koncentrálódni. Ennek a keretében vállaltam, hogy blogbejegyzés formájában az eredményeimet elérhetővé teszem, íme a kezdet!

A hagyományos nemzetközi kisebbségvédelem és emberi jogok nem nyújtanak elegendő védelmet a roma kisebbség számára, nem segítik elő sem kultúrájuk megőrzését, sem a társadalomba való sikeres integrálódásukat. A nemzetközi jogon alapuló klasszikus kisebbségvédelem ráadásul kifejezetten európai jelenség, amely az univerzális nemzetközi szervezetekben csekély mértékben jelent csak meg. Ezzel szemben az univerzális nemzetközi jog foglalkozik az őslakos, bennszülött és vándorló népekkel, jogi kötőerővel bíró és nem kötelező dokumentumokban egyaránt (pl.: 1989. évi 169. sz. ILO egyezmény, 2007. évi ENSZ Közgyűlési határozat az őslakos népek jogairól, stb.). A roma kisebbség, noha nem tekinthető a szó szoros értelemben őslakosnak Európában, mégis helyzetét tekintve sokban hasonlít hozzájuk.

A hagyományos kisebbségvédelem azon népcsoportok esetében tud hatékonyan működni, amelyeknek van saját anyaállama is, amely a kisebbség állampolgársága szerinti állammal egyenrangú, azzal tárgyalni képes. Ez a háttérállam hiányzik mind a romák, mind az őslakosok esetében, így a nemzetközi szintű védelmük fokozottan szükséges. Európában az Európa Tanács, az EBESZ és nemrégiben az Európai Unió is reagált erre az igényre, habár csak ajánlás szintű dokumentumokkal. A kisebbségek speciális védelmével még Európában sem minden állam ért egyet (hírhedt példája ennek Franciaország, amely még a kisebbségek létét is tagadja), ezért is érdekes jelenség, hogy az őslakosok univerzális szintű védelmének igénye elfogadott. Megfigyelhető a nemzetközi dokumentumokban, jelentésekben, hogy az ilyen veszélyeztetett népcsoportok védelmének megközelítése a korábbi humanisztikus, emberi jogi alapokról kezd biztonságpolitikai irányba elmozdulni.

A kutatás célja megválaszolni, hogy a nemzetközi jogban megfigyelhető széttöredezettség (nevezetesen az, hogy párhuzamosan létezik az emberi jogi, kisebbségvédelmi, őslakos védelmi rezsim, illetve Európában a roma-specifikus ajánlások és stratégiák) egyszerűsíthető és egységesíthető lenne-e. Mivel a kifejezetten roma-specifikus nemzetközi dokumentumok gyakran inkoherensek, a kutatás célja bemutatni ennek okait és a gyakorlati hatását. A kutatás célja továbbá feltárni, hogy az őslakos népek védelmére univerzális szinten létrehozott megállapodások és deklarációk alkalmazhatóak lennének-e a romák védelmére.

Nota bene: ezek a bejegyzések valószínűleg hosszabbak lesznek, mint a tőlem korábban megszokottak, és a honlapon is külön kategóriába sorolom ezeket. Mégis remélem, hogy lesznek olvasói, és örömmel venném, ha diskurzus is indulna majd a témában!

Read Full Post »

« Newer Posts