A Svédország és Finnország közötti, több mint 6000 szigetből álló Åland-szigetek különleges hely. A történelem folyamán sokáig a Svéd Királysághoz tartozott, majd 1809-től az Orosz Birodalomhoz. Az orosz birodalmon belül egyébként a szigetcsoport a finn kormányzóság irányítása alatt állt, és ennek volt köszönhető, hogy osztozott Finnország sorsában.
Amikor 1917-ben Finnország elszakadt az oroszoktól, a szigetek lakossága (jelenleg kb. 28 ezer fő) szeretett volna Svédországhoz csatlakozni. Ennek az a magyarázata, hogy a lakosság kb. 90 %-a svéd. A svédek is örültek volna a plusz tengeri területnek, azonban egy kis nemzetközi jogi bökkenő volt: a krími háború végén, az 1856-os párizsi békeszerződés előírta a terület demilitarizálását. Ezt a kötelességet a svédek nem szerették volna folytatni, míg a szigetlakók igen.
Végül a Nemzetek Szövetsége döntött az ügyben, a szigetek maradnak semlegesek és demilitarizáltak, Finnországhoz tartoznak, de tiszteletben kell tartani a svéd lakosok jogait. Ezt az érintett nagyhatalmak és a térség államai egy egyezményben rögzítették is. A finn állam és lakosság ennek nem különösebben örült, de végül olyan területi autonómiát biztosítottak számukra, amely a jelenleg létezők közül a legrégebbi.
Az autonómia teljes önkormányzatiságot biztosít, jelentős pénzügyi önállósággal, sőt némi nemzetközi cselekvési joggal is (pl.: a szigetek külön képviselőt küldhetnek a Nordic Councilba). Önálló bélyegkibocsátó joga van és sajátos vámszabályok érvényesülnek a területén. Az EU-s tagságról külön népszavazás volt Ålandon, és ugyan beléptek, de számos EU-s szabály korlátozottan vagy módosítva vonatkozik a területre.
A 2013-as népszámlálási adatok szerint a szigetek lakosságának 89 %-a svéd ajkú, 5 %-a finn és 6 %-a egyéb. Ålandon a svéd a hivatalos nyelv, sőt a finnt még csak tanulni sem kell az iskolában, ellenben az angol kötelező mindenkinek. A finn nyelv ilyen mértékű kizárása kissé visszás, mivel a szigetek lakosságának kb. 5 %-a több száz éve ott élő finn. Ez még inkább így van, ha azt is hozzátesszük, hogy Finnország lakosságának kb. 5 %-a svéd (ez 270 ezer fő, amelynek csak a kb. 10 %-a él Ålandon), viszont minden finnek kötelező svédül tanulni. Az egész országban mindenütt két nyelven vannak az utcanévtáblák, és az igazságszolgáltatásban, állami munkahelyen dolgozóknak kötelessége mindkét nyelvet jól tudni – kivéve Ålandon. Vajon a kisebbségvédelem/nyelvi jogok nem illetnék meg az Ålandon élő finneket?
Dr. Szalai Anikó honlapja 
Vélemény, hozzászólás?