Dr. Szalai Anikó honlapja

A biztonságos 3. ország koncepciónak az a lényege, hogy a migráns visszaküldhető legyen olyan országba, amelyben már korábban lehetősége lett volna menekült státuszt, védelmet kérelmezni. Mivel az 1951-es genfi egyezmény erről nem szól, annak részletes szabályaihoz az EU-jogot kell alapul vennünk.

Vizsgáljuk meg ezeket a feltételeket Szerbiára nézve:

1. A visszaküldött személy életét és szabadságát nem fenyegeti veszély faji, vallási, nemzeti, politikai hovatartozása miatt. Szerbia: pipa

2. Nem szabnak ki vagy hajtanak végre halálbüntetést, kínzást. Szerbia: pipa

3. Nincs a területén olyan fegyveres konfliktus, amely során a civilekkel szemben megkülönböztetés nélküli erőszakot alkalmaznak. Szerbia: pipa

4. Nem küldi vissza a menedékkérőt olyan ország területére, ahol kínoznák vagy halálbüntetést alkalmaznának vele szemben. Szerbia: pipa

5. A fentebb említett genfi egyezménnyel összhangban működik és nem sérti a visszaküldés tilalmát. Tehát a menekült jogállás kérelmezésének lehetősége és a genfi egyezménnyel összhangban álló védelem biztosított. Szerbia: ennél a pontnál merülnek fel alapvetően a problémák, ugyanis a szerb rendszer “sok sebből vérzik”. Noha van jogszabályon alapuló menekültügyi eljárás, annak a végrehajtása nem működik megfelelően. Számos különböző nemzetközi szervezet és NGO világított rá a hiányosságokra.

A szerb rendőrség gyakran elutasítja a menekült-kérelem befogadását, pénzt követelnek a kérelem befogadásáért vagy azért, hogy továbbengedjék a személyt. Gyakori a bántalmazás, a segítség megtagadása, a korrupció. A visszaélések kiterjedtnek tekinthetőek. Ha a kérelmező mégis eljut egy rendőrörsre, akkor is csak szerbül kap tájékoztatást arról, melyik befogadó állomásra menjen. Az eljárás gyakran hónapokon keresztül áll. Zárásként, az eljárás szinte minden esetben elutasítással ér véget: Szerbiában 2013 és 2014-ben több mint 21 ezren adtak be menekültkénti elismerésre kérelmet. Összesen 16 kapott (6 menekült és 10 kiegészítő védelem) státuszt (0,07%!!!).

6. Még ha egy országról meg is állapítja Magyarország, hogy az biztonságos 3. ország, akkor sem lehet tömegesen és automatikusan visszaküldeni oda az embereket. Ugyanis nem csak az a fontos, hogy általánosságban biztonságos legyen, hanem hogy a konkrét személyre nézve, az ő egyedi körülményeire tekintettel is az legyen. Ráadásul az ilyen visszaküldésbe a fogadó államnak is bele kell egyeznie, nem köteles visszafogadni az érintetteket. Arról nincs információm, hogy Szerbia erről mit gondol, de az látható a gyakorlatából, hogy tömegesen alkalmazza a visszaküldést Macedónia és Görögország felé. Szerbia minden szomszédos államot biztonságosnak tekint. Ezzel viszont egy visszaküldési láncot indít el, amelynek az a vége, hogy a kérelmet érdemben sehol nem bírálják el, csak küldözgetik a személyt ide-oda. Ráadásul Macedónia és Görögország sem tekinthető olyannak, ahol megfelelően lefolytatnák az eljárást és esély lenne a védelemre. (Lásd pl.: CASE OF M.S.S. v. BELGIUM AND GREECE)

Read Full Post »

Tények:

– nagyrészt nem Magyarországon múlik, hogy hány külföldi próbál bejutni rajtunk keresztül Európába

– a bevándorlók között vannak menekült-státuszra vagy egyéb nemzetközi védelemre jogosult személyek és pusztán gazdasági célból vándorlók is (és gyakran nem könnyű őket egymástól megkülönböztetni)

– az elmúlt kb. 15 évben nőtt az elhúzódó, visszatérő fegyveres összeütközések száma, több államban alakult ki instabil helyzet, gyenge állami struktúrával

– az emberkereskedelem és az emberek csempészése komoly és összetett, szervezett bűnözői tevékenység

– az EU tagállamok már 1997-ben uniós politikává tették a migrációs politikát (tehát ez a téma már nem kizárólag tagállami hatáskör, hanem uniós); mivel Magyarország az EU tagja, így egyedül nem tudja megoldani és ha tudná, se oldhatja meg a jelenlegi krízist

– Magyarország is részt vett az elmúlt 11 évben a hatályos uniós szabályozások kialakításában és/vagy módosításában

– az uniós szabályok mellett Magyarországot kötik bizonyos nemzetközi szerződések (1951. évi genfi egyezmény a menekültekről és emberi jogi egyezmények sora)

Fegyveres konfliktusok Afrikában 1997 és 2011 között

Megoldási ötletek:

– Magyarország fogjon össze Olaszországgal, Spanyolországgal és esetleg Görögországgal, mivel a helyzetünk nagyon hasonló és így együtt jelentős érdekérvényesítési potenciálunk lehetne az EU-ban

– kérjünk segítséget a EU-tól és a tagállamoktól: ez széles körben jelentheti a szakemberek/rendőrök/tolmácsok/ügyintézők, stb. ideküldését, pénzügyi források biztosítását, tárgyi segítségnyújtást (sátor, élelem, ruha, stb.)

– fogjunk össze az ügyben szintén érintett nem EU-tag államokkal (főleg Szerbia és Macedónia) és segítsük őket

– uniós szinten erősítsük meg a humanitárius segélyezést és segítségnyújtást azon államokba, amelyekben humanitárius katasztrófa várható vagy már van

– az EU lépjen föl közösen és határozottabban az afrikai és közel-keleti, ázsiai konfliktusokkal kapcsolatosan (pl.: kérje a Biztonsági Tanács komolyabb fellépését, az európai államok áldozzanak többet a békefenntartásra, az EU használja fel jobban a lehetőségeit arra, hogy Oroszországot és Kínát is rávegye a BT-ben az erőteljesebb fellépésre)

– a konfliktus-sújtotta államok szomszédainak és az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának nyújtson több támogatást (pl. Szíria kapcsán segítse elő, hogy a Törökországban, Libanonban és Jordániában lévő kb. 4 millió menekült képes legyen ott megélni. Ugyanis a mostani menekülthullám annak is köszönhető, hogy a szíriai menekültek megunták, hogy 4 éve szedett-vedett sátortáborokban tengődjenek munka, iskola és mindenféle lehetőség nélkül. Azért nem menekültek rögtön messzebb, mert szívük szerint haza szeretnének menni, de a konfliktus 5. éve tart. Haza nem mehetnek, telnek az évek, esélyük nincs ott a normális életre, így elindulnak.)

– az EU és a tagállamok lépjenek fel még erőteljesebben az embercsempészés és egyéb szervezett bűnözés ellen, összefogva a kibocsátó és egyéb érintett államokkal

– az EU és a tagállamok tájékoztassák (sokféle módon) az érintett térségekben élőket, hogy milyen módon juthatnak be legálisan az EU-ba, mik a veszélyei az illegális bevándorlásnak, az európai valóságról

– dolgozzanak ki a tagállamok az EU-val egy ún. “humanitárius vízumot”, amelynek a segítségével legális módon, a kibocsátó vagy más EU-n kívüli államokban kezdeményezhetnék a határozott idejű bevándorlást az EU-ba a veszélyeztetett személyek (így legálisan jönnének, a hatóságok tudnának róluk, megfelelő vizsgálatokat le tudnák folytatni, és az érintetteket is megóvná a bűnözőktől és az életveszélyes utaktól)

A fentiekből is látható, hogy a jelenlegi migráció és menekült-probléma sokkal nagyobb és összetettebb, minthogy Magyarország meg tudná egyedül oldani. Még ha Magyarország lezárhatná körbe egy fallal az egész országot, akkor sem lenne a probléma megoldva. Ennek köszönhetően az egyetlen értelmes út az összefogás a többi EU-tagállammal, összehangolt cselekvés kidolgozása (mind az EU-n belülre és kívülre) és szolidaritás mutatása egymás és a szomszédaink felé.

Read Full Post »