Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Posts Tagged ‘menekült’

A biztonságos 3. ország koncepciónak az a lényege, hogy a migráns visszaküldhető legyen olyan országba, amelyben már korábban lehetősége lett volna menekült státuszt, védelmet kérelmezni. Mivel az 1951-es genfi egyezmény erről nem szól, annak részletes szabályaihoz az EU-jogot kell alapul vennünk.

Vizsgáljuk meg ezeket a feltételeket Szerbiára nézve:

1. A visszaküldött személy életét és szabadságát nem fenyegeti veszély faji, vallási, nemzeti, politikai hovatartozása miatt. Szerbia: pipa

2. Nem szabnak ki vagy hajtanak végre halálbüntetést, kínzást. Szerbia: pipa

3. Nincs a területén olyan fegyveres konfliktus, amely során a civilekkel szemben megkülönböztetés nélküli erőszakot alkalmaznak. Szerbia: pipa

4. Nem küldi vissza a menedékkérőt olyan ország területére, ahol kínoznák vagy halálbüntetést alkalmaznának vele szemben. Szerbia: pipa

5. A fentebb említett genfi egyezménnyel összhangban működik és nem sérti a visszaküldés tilalmát. Tehát a menekült jogállás kérelmezésének lehetősége és a genfi egyezménnyel összhangban álló védelem biztosított. Szerbia: ennél a pontnál merülnek fel alapvetően a problémák, ugyanis a szerb rendszer “sok sebből vérzik”. Noha van jogszabályon alapuló menekültügyi eljárás, annak a végrehajtása nem működik megfelelően. Számos különböző nemzetközi szervezet és NGO világított rá a hiányosságokra.

A szerb rendőrség gyakran elutasítja a menekült-kérelem befogadását, pénzt követelnek a kérelem befogadásáért vagy azért, hogy továbbengedjék a személyt. Gyakori a bántalmazás, a segítség megtagadása, a korrupció. A visszaélések kiterjedtnek tekinthetőek. Ha a kérelmező mégis eljut egy rendőrörsre, akkor is csak szerbül kap tájékoztatást arról, melyik befogadó állomásra menjen. Az eljárás gyakran hónapokon keresztül áll. Zárásként, az eljárás szinte minden esetben elutasítással ér véget: Szerbiában 2013 és 2014-ben több mint 21 ezren adtak be menekültkénti elismerésre kérelmet. Összesen 16 kapott (6 menekült és 10 kiegészítő védelem) státuszt (0,07%!!!).

6. Még ha egy országról meg is állapítja Magyarország, hogy az biztonságos 3. ország, akkor sem lehet tömegesen és automatikusan visszaküldeni oda az embereket. Ugyanis nem csak az a fontos, hogy általánosságban biztonságos legyen, hanem hogy a konkrét személyre nézve, az ő egyedi körülményeire tekintettel is az legyen. Ráadásul az ilyen visszaküldésbe a fogadó államnak is bele kell egyeznie, nem köteles visszafogadni az érintetteket. Arról nincs információm, hogy Szerbia erről mit gondol, de az látható a gyakorlatából, hogy tömegesen alkalmazza a visszaküldést Macedónia és Görögország felé. Szerbia minden szomszédos államot biztonságosnak tekint. Ezzel viszont egy visszaküldési láncot indít el, amelynek az a vége, hogy a kérelmet érdemben sehol nem bírálják el, csak küldözgetik a személyt ide-oda. Ráadásul Macedónia és Görögország sem tekinthető olyannak, ahol megfelelően lefolytatnák az eljárást és esély lenne a védelemre. (Lásd pl.: CASE OF M.S.S. v. BELGIUM AND GREECE)

balkan route

 

Reklámok

Read Full Post »

Tények:

– nagyrészt nem Magyarországon múlik, hogy hány külföldi próbál bejutni rajtunk keresztül Európába

– a bevándorlók között vannak menekült-státuszra vagy egyéb nemzetközi védelemre jogosult személyek és pusztán gazdasági célból vándorlók is (és gyakran nem könnyű őket egymástól megkülönböztetni)

– az elmúlt kb. 15 évben nőtt az elhúzódó, visszatérő fegyveres összeütközések száma, több államban alakult ki instabil helyzet, gyenge állami struktúrával

– az emberkereskedelem és az emberek csempészése komoly és összetett, szervezett bűnözői tevékenység

– az EU tagállamok már 1997-ben uniós politikává tették a migrációs politikát (tehát ez a téma már nem kizárólag tagállami hatáskör, hanem uniós); mivel Magyarország az EU tagja, így egyedül nem tudja megoldani és ha tudná, se oldhatja meg a jelenlegi krízist

– Magyarország is részt vett az elmúlt 11 évben a hatályos uniós szabályozások kialakításában és/vagy módosításában

– az uniós szabályok mellett Magyarországot kötik bizonyos nemzetközi szerződések (1951. évi genfi egyezmény a menekültekről és emberi jogi egyezmények sora)

Map-of-armed-conflicts-in-Africa-1997-2011Fegyveres konfliktusok Afrikában 1997 és 2011 között

Megoldási ötletek:

– Magyarország fogjon össze Olaszországgal, Spanyolországgal és esetleg Görögországgal, mivel a helyzetünk nagyon hasonló és így együtt jelentős érdekérvényesítési potenciálunk lehetne az EU-ban

– kérjünk segítséget a EU-tól és a tagállamoktól: ez széles körben jelentheti a szakemberek/rendőrök/tolmácsok/ügyintézők, stb. ideküldését, pénzügyi források biztosítását, tárgyi segítségnyújtást (sátor, élelem, ruha, stb.)

– fogjunk össze az ügyben szintén érintett nem EU-tag államokkal (főleg Szerbia és Macedónia) és segítsük őket

– uniós szinten erősítsük meg a humanitárius segélyezést és segítségnyújtást azon államokba, amelyekben humanitárius katasztrófa várható vagy már van

– az EU lépjen föl közösen és határozottabban az afrikai és közel-keleti, ázsiai konfliktusokkal kapcsolatosan (pl.: kérje a Biztonsági Tanács komolyabb fellépését, az európai államok áldozzanak többet a békefenntartásra, az EU használja fel jobban a lehetőségeit arra, hogy Oroszországot és Kínát is rávegye a BT-ben az erőteljesebb fellépésre)

– a konfliktus-sújtotta államok szomszédainak és az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának nyújtson több támogatást (pl. Szíria kapcsán segítse elő, hogy a Törökországban, Libanonban és Jordániában lévő kb. 4 millió menekült képes legyen ott megélni. Ugyanis a mostani menekülthullám annak is köszönhető, hogy a szíriai menekültek megunták, hogy 4 éve szedett-vedett sátortáborokban tengődjenek munka, iskola és mindenféle lehetőség nélkül. Azért nem menekültek rögtön messzebb, mert szívük szerint haza szeretnének menni, de a konfliktus 5. éve tart. Haza nem mehetnek, telnek az évek, esélyük nincs ott a normális életre, így elindulnak.)

hiu_syria1

– az EU és a tagállamok lépjenek fel még erőteljesebben az embercsempészés és egyéb szervezett bűnözés ellen, összefogva a kibocsátó és egyéb érintett államokkal

– az EU és a tagállamok tájékoztassák (sokféle módon) az érintett térségekben élőket, hogy milyen módon juthatnak be legálisan az EU-ba, mik a veszélyei az illegális bevándorlásnak, az európai valóságról

– dolgozzanak ki a tagállamok az EU-val egy ún. “humanitárius vízumot”, amelynek a segítségével legális módon, a kibocsátó vagy más EU-n kívüli államokban kezdeményezhetnék a határozott idejű bevándorlást az EU-ba a veszélyeztetett személyek (így legálisan jönnének, a hatóságok tudnának róluk, megfelelő vizsgálatokat le tudnák folytatni, és az érintetteket is megóvná a bűnözőktől és az életveszélyes utaktól)

A fentiekből is látható, hogy a jelenlegi migráció és menekült-probléma sokkal nagyobb és összetettebb, minthogy Magyarország meg tudná egyedül oldani. Még ha Magyarország lezárhatná körbe egy fallal az egész országot, akkor sem lenne a probléma megoldva. Ennek köszönhetően az egyetlen értelmes út az összefogás a többi EU-tagállammal, összehangolt cselekvés kidolgozása (mind az EU-n belülre és kívülre) és szolidaritás mutatása egymás és a szomszédaink felé.

Read Full Post »

A migránsok csempészése az embercsempészet egyik ága, szervezett bűnözői tevékenység. Erről az összetett jelenségről sok mindent nem tudunk, így az elmúlt években egyre több kutatás és adatgyűjtés irányul erre.

A csempész-hálózatok változatos mértékben szervezettek, általában kisebb létszámú, rugalmas csoportokból tevődnek össze, amelyek csak addig állnak egymással kapcsolatban, amíg az szükséges. Gyakran a csempészek olyan személyek, akik korábban csempészett migránsok voltak, így már van tapasztalatuk és szavahihetőek. Ráadásul a csempészés része a “bizalmi elem”, nevezetesen, hogy a csempész és a csempészett személyt tipikusan összeköti az azonos származás. Ennek a jelentőségét növeli, hogy például a legtöbb afrikai kultúrában a család-fogalom kiterjedt, akár több száz személy is beletartozik, és így könnyen található egy családi barát, akinek már sikerült egy jobb világba eljutni.

Az Európába érkező irreguláris migránsok 40-80%-a kerül ide csempészek segítségével. Ez nagyrészt becsült adat, ami időszakonként és területenként is változik, viszont azt mindenképpen jól mutatja, hogy rendkívül nagy a csempészet jelentősége (és ez folyamatosan nő az 1980-as évek óta). Továbbá az is látszik belőle, hogy mind a menekült-státuszra jogosult személyek, mind a gazdasági okokból vándorlók növekvő százalékban veszik igénybe a csempészek szolgáltatásait.migr_1A csempészet útvonala folyamatosan változik, nagyrészt az alábbiak függvényében: mennyire szigorú az ellenőrzés, mennyire drága megvesztegetni a hivatalnokokat, hol kisebb a biztonsági kockázat, hol a legrövidebb, hol vannak fegyveres konfliktusok, stb.

Több tanulmány szerint nem a legszegényebbekből válik migráns, hanem inkább azok indulnak útnak, akiknek romlott a korábbiakhoz képest a megélhetése (tipikusan munkavesztés, környezeti tényezők vagy politikai változások miatt). Nekik ugyanis még meg van a pénzük arra, hogy megfizessék a csempészeket. Gyakran a család kiválasztja a “legéletképesebb” tagját, akinek kifizetik az útját, és tőle várják, hogy a későbbiekben segítse az otthon maradottakat. migr_2Sokszor az utazás kezdetén még nincs is meg az egész útra szükséges pénzösszeg, így gyakran a migránsok nem gyorsan és “egyenes úton” jutnak el a célországba, hanem kényszerpihenők közbeiktatásával. A vizsgálatok kimutatták, hogy nagy az esetlegesség mértéke, a szóbeszédre alapozás, és a lényeges információ hiánya. Ráadásul gyakran a csempészek teljesen valótlan információkat terjesztenek, például, hogy ha a gyermeket váró nő az EU területén szül, akkor a gyerek már EU-s állam állampolgára lesz.

A csempészek a költségek megfizetésére többféle konstrukciót alakítottak ki. Egyik az, amikor a csempészés árának csak egy töredékét kérik el előre. Így ugyan drágább a szolgáltatás, de a személlyel elhitetik, hogy a gazdag országba érkezése után könnyen vissza tudja fizetni a kölcsönt. A leggyakoribb mód azonban nem egy “all-inclusive” útra befizetés, hanem hogy a különböző akadályokat különböző csoportok segítenek legyőzni, így egyszerre csak kisebb összegeket kell fizetni (pl.: egyik határnál szerez úti okmányokat, később fuvart bizonyos szakaszokra, stb.). A csempészhálózatok saját “banki rendszert” üzemeltetnek, amelyben megjelennek a körbetartozások, az árucsere és az egyéb csempészésből, illegális tevékenységből szerzett jövedelem.

A szakirodalom azt mutatja, hogy az elmúlt 2 évtizedben jelentősen megnőtt a migránsok csempészése, amely komplex események eredménye. Aki még több részletet szeretne tudni, annak ajánlom figyelmébe az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatala jelentését és a Nemzetközi Migrációs Szervezet jelentéseit.

UNODC

 

 

 

 

Read Full Post »

Volt már szó ezen a blogon a menekültekről, de úgy látom, hogy újra tisztázni érdemes néhány kérdést.

A magyar nép nagyon vendégszeretőnek tartja magát, de a valóságban ez csak arra a vendégre vonatkozik, aki hoz ajándékot és nem marad néhány óránál vagy napnál többet nálunk. Ebből fakadóan a menekültek befogadásában és elfogadásában régóta kimutatható egy össztársadalmi ellenérzés, amely esetenként kifejezetten idegengyűlöletbe hajlik.

Ez a xenofóbia azonban általában nem valós alapokon nyugszik. A téveszmék eloszlatása érdekében álljon itt néhány adat:

2014-ben 42.777 ember kért menedéket Magyarországon. Közülük 4829 fő került őrizetbe (kvázi börtönbe), a többi pedig nyitott táborba. Mind a táborban, mind az őrizetben lévő személyek kérelmét a Bevándorlási- és Állampolgársági Hivatal (BÁH) vizsgálja meg és dönti el, hogy ad-e menekült vagy oltalmazott státuszt.

Ezt az eljárást azonban csak kb. 5000 fővel szemben tudta lefolytatni a BÁH, mivel a nyitott táborban elszállásolt menedékkérők 80-90%-a néhány napnyi ittlét után nyugatra távozik. 2014-ben ez kb. 37.000 fő volt.menekült

Az a kb. 5000 fő, aki itt marad és megvárja a kérelmének az elbírálását az alábbiakkal szembesül: kb. 10% (tavaly 476 fő) kap menekült vagy oltalmazott státuszt és 90%-át (tavaly 4815 fő) elutasítják. Az elutasítottak bírói felülvizsgálatot kérhetnek, ezt 2014-ben 1386 fő tette meg. A bíróság a felülvizsgálat során még 36 főnek a kérelmét tartotta elfogadhatónak, 803-at elutasított, és folyamatban van még több mint 500 személyé.

Akinek elutasítják a kérelmét, annak el kell hagynia az ország területét, ha ezt önként nem teszi meg, akkor kitoloncolják.

bevandorlo

Érvként szokott elhangozni a menekültek befogadásával szemben, hogy sokba kerül. Azonban ha megvizsgáljuk, hogy erre mennyit költ a magyar állam és honnan van az a pénz, akkor megint csak elgondolkodhatunk. A Magyarország által határőrizetre és menekültek “kezelésére” költött pénz 75-90%-a ugyanis különböző EU-s forrásokból származik. Míg 2014-ben az állam 200 millió Ft.-ot különített el a bevándorlással összefüggő költségekre, addig az EU-tól kaptunk több mint 5 milliárd Ft.-ot!

egy-naíp-bevandorlok-nelkulMagyarországon a népesség kb. 2%-a külföldi, ezzel az EU területén nálunk él az egyik legkevesebb külföldi. Ebből a 220.000 főből kb. 1000 az, aki menekült vagy oltalmazott státuszban van, és néhány 10 ezerre tehető a valódi, 3. államból jövő külföldi, ugyanis a hazánkban élő külföldiek kb. 2/3-a határon túli magyar. Ők a statisztikában külföldi állampolgárként jelennek meg, noha magyar nemzetiségűek, és ily módon nem tekinthetőek “idegennek”.

Ilyen alacsony számok mellett tehát egyáltalán nem beszélhetünk arról, hogy elöntene minket az itt élni kívánó idegenáradat, sokkal inkább csak a pozitív hatás jelenik meg: ételek, éttermek, ruhák, stb.

Végszóként pedig azt érdemes még megemlíteni, hogy az 1000 éves történelmünk folyamán a magyarok voltak be- és kivándorlók is, nekünk is jól jött a segítség…Lajos_vagyok_bevandorlo

Read Full Post »

A Boszporusz

Évek óta, ha meghallom azt a szót, hogy Boszporusz, Bodnár professzor tengerjog előadása ugrik be. Így valami különleges érzés kerített hatalmába, amikor szerdán – életemben először – átkelhettem rajta (mivel a repülő az ázsiai parton tett le). A pár perces hajóút során gyönyörű látványként tárult elém az az egyveleg, ami Bizáncból, Konstantinápolyból és a mai városból összeállt. És őszintén bevallom, hogy nem azon járt az eszem, hogy a Boszporusz egy természetes tengerszoros, amelynek a nemzetközi jogi helyzetét az 1936. évi Montreux-ben kötött egyezmény szabályozza. A 10 részes féllel rendelkező szerződés szerint a Boszporusz (a Márvány-tengerrel és a Dardanellákkal együtt) Törökország szuverén területe, amelyen békeidőben engedélyezi minden állam hajója számára az áthaladást. A békés célú áthaladás korlátozott azon államok hadihajói számára, amelyek nem rendelkeznek fekete-tengeri parttal. A szoros feletti kontroll az elmúlt évszázadok során sok vitára adott okot, és valószínűleg ez is megbújik a “Kanal Istanbul” terv mögött, amely a természetes vízi úttal párhuzamosan egy mesterséges csatornát is szeretne létrehozni 2023-ra…Boszporusz-hídVegyi fegyverek Szíriában

Az Academic Council on the United Nations System éves konferenciájának nyitó előadását Ahmet Üzümcü, a Vegyifegyver Tilalmi Szervezet főtitkára tartotta. Ahogyan korábban már írtam erről, tavaly ez a szervezet kapta a Nobel-békedíjat. Az előadás rendkívüli részletességgel tért ki a szíriai vegyi fegyverek leszerelésének gyakorlati problémáira. 1300 tonnányi vegyi fegyvert távolítottak el az országból, ez körülbelül a készletek 92%-át jelenti. A fennmaradó kb. 100 tonna kivitele az országból folyamatban van. A semlegesítés, illetve a megsemmisítés az USA és Finnország területén zajlik. A főtitkár hangsúlyozta, hogy a szép eredmények mellett még mindig sok munka vár rájuk, mivel a világon a ’90-es évek végén – felbecsülten – meglévő vegyi fegyvereknek eddig a 80%-át szerelték le, és még mindig jelentős állományok találhatóak több államban is. IMG_3018[1]Török öngól

A konferencia házigazdája a Kadir Has Egyetem, amelynek a rektora, Mustafa Aydin neves török nemzetközi kapcsolatok szakértő. Véleménye szerint a szíriai konfliktus kapcsán a török külpolitika egyértelműen öngólt lőtt azzal, hogy a sikertelen “coalition of the willing” és R2P szervezkedés után elkezdett a kormányváltás érdekében kampányolni. A kormányváltás 3 éve nem jön létre, a konfliktus továbbra is meg van és folyamatos nemzetbiztonsági kockázatot jelent a török állam számára. Nem csak azért, mert a közvetlen szomszédságában van, hanem mivel Törökországban tartózkodik majdnem 800 ezer szíriai menekült. Ők egyébként koránt sem csak a határhoz közeli menekülttáborokban laknak. Isztambulban is sok helyen láthatóak, például az egyetemhez közeli mecset kertjében is tábort vertek. A legtöbb jelenlévő szakértő szerint pedig, az eltelt sok-sok hónap a helyzetükben nem hozott javulást, a török nép egyre frusztráltabb, a nemzetközi közvélemény pedig egyre érdektelenebb irányukba. (Kép hiánya: nem éreztem megfelelőnek lefényképezni őket)

A napi fejtörő

Kb. 100 méterenként van egy mecset vagy dzsámi. Számítottam rá, hogy elég sok lesz, de arra nem, hogy ennyire uralni fogják a várost. A nők öltözéke rendkívül változó, és egyértelműen látható, hogy többé-kevésbé szekularizált világról van szó. De azért egész nap “szúrta a bögyömet”, hogy a Kék mecsetben külön, kicsi, hátsó, elzárt terület van csak a nők számára imádkozásra. Van valami paradoxon abban, hogy elvárják a nőktől a vallásnak megfelelő öltözéket és viselkedést, de közben nem hagyják őket méltó módon imádkozni.IMG_3049[1]

Read Full Post »

Noha a kisebbségi kutatásom fő célja a romákkal kapcsolatos, mégis úgy érzem, hogy írnom kell most a krími események egyes emberi jogi és kisebbségi jogi vetületeiről. A Krím-félszigeten élő lakosság közel 60%-a orosz, 25%-a ukrán (de 80% anyanyelve az orosz) és 12%-a tatár nemzetiségű (kb. 250 ezer fő). Ebből az elmúlt évtizedekben a tatár kisebbség húzta mindig a legrövidebbet, Sztálin kitelepítette őket Közép-Ázsiába, majd az 1980-as években és a Szovjetunió felbomlása után nagyrészt visszatelepültek. Most pedig az Oroszországhoz való csatlakozásról szóló népszavazás miatt menekültek sokan Ukrajna más területeire, egyes hírek szerint csak Lvivben 2000 tatár menekült van már. Sőt, többen Lengyelországban kértek menekült státuszt.

A látszólag tehát kisebbségvédelemről szóló orosz beavatkozás és a krími terület csatlakozása Oroszországhoz ugyanannyira sérti a kisebbségi jogokat, mint a megelőző helyzet, csak most az orosz származásúak jól járnak. De valóban jól járnak?

A Krím-félsziget a víz és a villanyáram 80-80%-át, a földgáz 70%-át Ukrajnából kapja. Most, hogy a terület Oroszországhoz tartozik, kézenfekvő lenne, hogy Ukrajna egyszerűen elzárja a csapot. A lakosság rendkívül gyorsan megérezné a villanyáram hiányát, azonban anélkül ideig-óráig lehet élni, víz nélkül viszont nem. A szigeten szinte egyáltalán nincs édesvíz forrás, a Dnyeper-folyó vize van egy csatornarendszeren keresztül bevezetve a félszigetre.

A Krím-félsziget édesvíz ellátása

A Krím-félsziget édesvíz ellátása

Az ukrán kormány még eddig humanitárius megfontolásokból úgy döntött, hogy továbbra is szolgáltatja a vizet, de várhatóan igen nagy árat fog kérni érte. A 2000-es évekre a vízhez való jog gondolata egyre erőteljesebben megjelent a nemzetközi jogban, és 2010-ben az ENSZ Közgyűlés határozatba is foglalta azt. A jog még szó szerint nem szerepel egy emberi jogi egyezményben sem, de a témában született számos nemzetközi szervezeti határozat és kormányközi konferenciák záróokmányai mind a szokásjog kialakulása / megléte felé mutatnak. Így tehát bármennyire is csábítónak tűnhet az ukrán vezetés számára elzárni a Krímbe vezető csapokat, mégsem tehetik meg azt.

Az árát viszont felemelhetik a szolgáltatásoknak, és a krími lakosság várhatóan sokkal nehezebb évek elé néz, mint azt pár hete gondolták, vagy ami elől az oroszokhoz menekültek. Az alapvető közüzemi szolgáltatásokkal kapcsolatos függőség mellett a nagyrészt turizmusból élő lakosságnak idén nyáron valószínűleg jelentős bevételkiesése lesz. A pénzügyi rendszer leállt, a bankok nem működnek, az emberek nem tudnak pénzt kivenni az automatákból. A gyakorlatban a rubelre való átállás heteket, hónapokat is igénybe vehet, és a lakosság az eddig ukrán bankokban tartott pénzéhez nem biztos, hogy a közeli jövőben hozzájut.

Egy-egy terület felett a szuverén cseréje korábban sem volt könnyű a lakosság számára, de pár száz évvel ezelőtt az enni-inni való és a gyertya, tűzifa helyben meg volt. Azt gondolhatnánk, hogy a mai fejlettség mellett minden gyorsan megoldható, de pontosan a globalizáltság és modernitás miatt az emberek ma kiszolgáltatottabb helyzetben vannak. A kisebbségeket megillető politikai és nyelvi jogokat nehéz élvezni, ha az alapvető szükségletek veszélyeztetve vannak.

Read Full Post »

Osztrák barátaim hetek óta kampányolnak annak érdekében, hogy az osztrák hatóságok tisztességes eljárást nyújtsanak az ott tartózkodó, menekültstátuszért folyamodott pakisztáni férfiaknak. A történet már majdnem egy évvel ezelőtt kezdődött, azzal, hogy a Bécs melletti menekülttábor lakói tüntetésbe kezdtek a nem megfelelő körülmények (pl.: nem megfelelő élelem) miatt. Erre persze a legtöbb (közép-)európai válasza az, hogy örüljenek, hogy enni kapnak, de jogászként érdemes kicsit a kérdés mögé nézni.

Az 1951. évi genfi egyezmény értelmében menekült az aki “faji, vallási okok, nemzeti hovatartozása, illetve meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozása, avagy politikai meggyőződése miatti üldözéstől való megalapozott félelme miatt az állampolgársága szerinti országon kívül tartózkodik és nem tudja, vagy az üldözéstől való félelmében nem kívánja annak az országnak a védelmét igénybe venni; vagy aki állampolgársággal nem rendelkezve és korábbi szokásos tartózkodási helyén kívül tartózkodva ilyen események következtében nem tud, vagy az üldözéstől való félelmében nem akar oda visszatérni.” Mint látható a fogalom fontos eleme az üldözés vagy az attól való megalapozott félelem, tehát a pusztán jobb gazdasági körülmények reményében menekülők nem tartoznak a védett körbe. És pontosan ez jelenti az egyik sarkalatos pontot.

A genfi egyezmény megalkotását jelentős mértékben a 2. világháború borzalmai motiválták, az azóta eltelt időben azonban változott a világ. A fejlett és fejlődő országok közötti gazdasági különbségek mára nyilvánvalóak, és számos országot fenyeget a klímaváltozás miatti pusztulás (különösen az apró csendes-óceáni szigetállamokat, amelyeket pár évtized alatt elnyelhet a tengerek megemelkedett vízszintje). A menekülők tömegéből azonban Európa határainál igen nehéz “kiválogatni”, hogy kik a valódi üldözöttek és kik azok, akik csak a jobb megélhetés reményében kívánnak bejutni. Ennek érdekében több ország (pl.: Ausztria és Magyarország is) azt a gyakorlatot folytatja, hogy folyamatosan értékeli a kibocsátó államokat. Így például az osztrák hatóságok szerint Pakisztánban nem kell tartani az üldöztetéstől, így onnan nem fogadnak be menekülteket.

Az ilyen csoportos elbánás azonban nem veszi figyelembe az egyéni körülményeket, amelyek alapján mégis elképzelhető lehet, hogy valaki üldözött. Például az Ausztriában tartózkodó pakisztániak egy része azt állítja, hogy olyan területről származik, ahol az Al-Kaida folyamatosan terrorizálja a civil lakosságot, és ha ez nem lenne elég, még napi szinten kell elviselniük a dróntámadásokat és más katonai akciókat is. Ennek is köszönhető, hogy Németország például a pakisztáni kérelmezők 20%-át fogadja be menekültként.

A fenti példa is alátámasztja azt az igényt, hogy az EU-ban egységes menekültpolitikára lenne szükség, amely azonban – véleményem szerint – még évekig nem fog megszületni.

Read Full Post »