Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Posts Tagged ‘diplomácia’

Nemrég Assange a BBC-n élőben jelentette be, hogy az ENSZ “ítéletet hozott az ügyében, amit az államok kötelesek elfogadni és őt szabadon kell bocsátani”. Nagyon sok sebből vérzik ez a kijelentés, amiket érdemes megvizsgálnunk.

Az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának hivatalához (UN Office of the High Commissioner of Human Rights) tartozó Jogtalan Fogvatartással Foglalkozó Munkacsoport (Working Group on Arbitrary Detention) vizsgálta a kérdést, hogy Assange-ot jogellenes módon tartják-e fogva, és ma a munkacsoport nyilvánosságra hozta a véleményét.

logoEz az 5 szakértőből álló munkacsoport 1991 óta működik és vizsgálja az állítólag jogellenes fogvatartási eseteket. Saját kezdeményezésre és állami vagy egyéni kérelemre is vizsgálódhat, amelyről véleményt készít. Ezeket közli a munkacsoport az érintett kormányokkal és kéri, hogy szüntessék meg a jogellenes fogvatartást, valamint fizessenek kártérítést az illetőnek. Ez tehát csak egy vélemény (a neve is Opinion). Jogilag nem kötelező, nem ítélet, nem fellebbezhető. Az ügy megvitatásában egyébként csak 4-en vettek részt (az ausztrál tag elfogultság miatt nem), és 3:1 arányban fogadták el a döntést.

A vélemény tartalma persze érdekes, és jelezheti azt, hogy egy emberi jogi bíróság vajon hogyan ítélné meg a kérdést. A munkacsoport érvelése szerint fogvatartásnak minősül az, hogy Assange évek óta nem tud kijönni az ecuadori nagykövetségről a letartóztatás veszélye miatt. A munkacsoport 4. tagja nem értett egyet ezzel a kijelentéssel, mivel véleménye szerint itt nem fogvatartásról van szó. Noha számos részletet nem ismerek, és pontosan a munkacsoport véleményének szövegét sem, első ránézésre egyet kell értenem a 4. taggal. Assange a nagykövetségen önkéntes alapon tartózkodik, nem tartják fogva. Másrészt, ha ezt diplomáciai menedéknek tekintjük, akkor a fogvatartástól szintén jól elhatárolható nemzetközi jogi jogintézményről van szó.

Assange-Balcony-Ecuador-EmbassyA diplomáciai menedékre, tehát amikor valaki egy nagykövetségre menekül és ott kap védelmet, sok példát ismerünk (magyarok számára közismert Mindszenty bíboros esete), mégis a nemzetközi jog általánosságban nem fogadja el azt. A dél-amerikai államok között kimutatható egyfajta szokásjog a diplomáciai menedék terén, de ez alapvetően csak az ő egymás közti viszonyukban értelmezhető, tehát az Egyesült Királyság és Ecuador közötti jogviszonyban nem.

27107_cartoon_assange

Reklámok

Read Full Post »

Úgy tűnik, hogy az azeri baltás gyilkos ügy az Emberi Jogok Európai Bíróságán (EJEB), Strasbourgban folytatódik. Aki nem emlékezne rá: 2004-ben egy budapesti NATO-képzésen Ramil Safarov, azeri katona éjjel baltával levágta az alvó Gurgen Margarián, örmény katona fejét. Safarovot letartóztatták és a magyar bíróságok 2007-ben jogerősen életfogytiglanra ítélték azzal, hogy leghamarabb 30 év után lehetséges a szabadon engedése.

safarovA per során kiderült, hogy Safarov két örmény katonát akart megölni, mivel aznap volt az évfordulója az Azerbajdzsán és Örményország között 1988 óta tartó konfliktus kezdetének. A Nagorno-Karabakh térség hivatalosan Azerbajdzsán területe, de többségében örmények lakják, akik egyrészt megszavazták, hogy Örményországhoz kívánnak csatlakozni, másrészt saját köztársaságot is kikiáltottak. Az etnikai és területi konfliktus 1994 óta alacsonyabb intenzitású, de a mai napig nincs béke.

Nagorno-Karabakh_Occupation_MapAzerbajdzsán kérte a magyar államtól, hogy adja át Safarovot, aki magyar börtönben töltötte büntetését. Ennek jogi háttere az Európa Tanács keretében 1983-ban létrehozott egyezmény az elítélt személyek átszállításáról. Az egyezmény célja, hogy a külföldi személy az állampolgársága szerinti államban tölthesse a büntetését, ezzel is elősegítve a saját társadalmába való későbbi visszailleszkedését. Az átszállítást követően az átvevő állam joga az irányadó a büntetés további végrehajtására, az elítélő állam által kiszabott büntetés átalakítható, sőt az egyezmény 12. cikke lehetőséget biztosít a kegyelemre is.

Erre a rendelkezésre hivatkozással, Azerbajdzsán 2012-ben, átszállítása után néhány órával kegyelemben részesítette Safarovot, és gyakorlatilag nemzeti hősként ünnepelték (előléptették, lakást kapott és a teljes elmaradt fizetését a Magyarországon börtönben töltött 8 évre). Az ügy jelentős nemzetközi felháborodást és diplomáciai bonyodalmakat váltott ki, Örményország megszakította Magyarországgal a diplomáciai kapcsolatát, amely azóta sem állt helyre.

Ramil_Safarov_killer_baku1A magyar állam azzal védekezett a kritikával szemben, hogy egyrészt az átszállítás előtt Azerbajdzsán arról tájékoztatta, hogy folytatni fogja a büntetés végrehajtását, másrészt pedig az 1983-as egyezmény lehetővé teszi a kegyelem adását, így a magyar állam jogilag nem felelős a kialakult helyzetért. Később a magyar kormányfő elismerte, hogy tisztában volt a szabadon engedés kockázatával.

Egy ideje már nyugodni látszott az ügy, de tegnap arról érkezett hír, hogy a meggyilkolt örmény katona családja az EJEB-hez fordult, ahol Magyarország és Azerbajdzsán ellen kérelmet nyújtott be. A kérelem jogi alapjaként az Emberi Jogok Európai Egyezményének 2. cikkét (élethez való jog) és a 14. cikket (diszkrimináció tilalma) jelölte meg. A két érintett államnak és Örményországnak, mint a kérelmező államának májusig van ideje a válasza megküldésére a bíróságnak.

article 2Az EJEB és az Európa Tanács nem először foglalkozik az örmény-azeri konfliktussal, a bíróság számos ügyben ítélte már el mindkét államot a civilekkel szembeni bánásmód miatt, valamint a főtitkár nemrég Azerbajdzsánnal szemben átfogó vizsgálatot indított arról, hogyan alkalmazza a nemzeti jogában az emberi jogi egyezményt.

Nehéz megjósolni, hogy a mostani ügynek mi lesz a vége, mivel nem igazán található információ bizonyos részletekről. Fontos kérdés, hogy a kérelem megfelel-e az elfogadhatósági feltételeknek, tehát például, hogy a belső jogorvoslatok kimerítésével és az eljárási határidőkkel mi a helyzet. A forma mellett a tartalom kapcsán pedig megjegyzendő, hogy a magyar és azeri állam felelőssége az ügyben közel sem azonos. Az EJEB számos alkalommal kimondta, hogy az adott jog, például élethez való jog sérelmét jelentheti az, ha a hatóságok nem vizsgálják ki az ügyet, nem megfelelően folytatják le az eljárást, nem tartják be a vonatkozó nemzeti jogszabályokat. Az EJEB gyorsaságát ismerve, néhány év múlva meglátjuk mi lesz ebből…

Read Full Post »

Észak-Korea ma reggel újabb nukleáris tesztrobbantást hajtott végre – erről adott hírt az Átfogó Atomcsend Szerződés Előkészítő Szervezete (CTBTO). 2006, 2009 és 2013 után ez a negyedik tesztrobbantásuk. A sztori külön pikáns eleme, hogy az észak-koreai bejelentés szerint az első hidrogénbombájukat sikerült felrobbantaniuk.

h-bombEzeket a teszteket a föld alatt végzik (nem úgy mint a fenti képen az USA az 1950-es évek elején), és elemzők szerint eddig Észak-Koreának körülbelül 10-12 bombára elegendő dúsított plutónium és urán állt rendelkezésére. Azonban, ha most tényleg hidrogénbombát teszteltek, az még jóval veszélyesebbé teszi a helyzetet. Elemzők szerint nem tiszta hidrogénbombáról lehet szó, hanem egy olyan nukleáris bombáról, amelybe tettek egy keveset a hidrogén radioaktív formájából, a tríciumból.

Valami ilyesmi (habár egyáltalán nem értek a fizikához…):

558px-U.S._Swan_Device.svg

Biztonságpolitikai szempontból minden ilyen tesztrobbantás fenyegető, még akkor is, ha sokak szerint Észak-Koreának nincsenek megfelelő hordozórakétái, amelyekkel ezeket el tudná juttatni messzebbre (azért ez Dél-Koreát nem hiszem, hogy nagyon megnyugtatja). Persze a Biztonsági Tanács évek óta “elítéli” Észak-Korea tevékenységét, azonban a valóságban az alkudozás kb. így néz ki: az USA közli Észak-Koreával, hogy ne lépjen át egy bizonyos vörös vonalat, mert akkor jajj neki, aztán amikor ők mégis átlépik, akkor egy ideig feszült a helyzet, majd Kína közvetítőként fellép a felek között (“Mindenki nyugodjon le!”) és alku indul. Az USA hajlandó változtatni a szankciókon, ha Észak-Korea megígéri, hogy nem folytatja a nukleáris programját. Ők ezt megígérik, majd kezdődik elölről a tánc…

north korea nuclearNemzetközi jogilag sem teljesen egyértelmű a helyzet: Észak-Korea 1985-ben csatlakozott az atomsorompó egyezményhez, amelyben vállalta, hogy nem fog nukleáris fegyvert elállítani, beszerezni, tartani, stb. Csakhogy 2003-ban bejelentette a szerződés felmondását. Ez a szerződés speciális felmondási szabályokat tartalmaz:

“10. Cikk

(1) Állami szuverenitása gyakorlásának keretében a Szerződés bármely részesének joga van a Szerződést felmondani, ha úgy ítéli meg, hogy a Szerződés tartalmával összefüggő rendkívüli körülmények országának magasabb érdekeit veszélyeztetik. A felmondásról 3 hónappal előbb értesíteni kell a Szerződés összes többi részesét és az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsát. Ennek az értesítésnek magában kell foglalnia azoknak a rendkívüli körülményeknek az ismertetését, amelyeket az illető állam magasabb érdekeire nézve veszélyesnek tekint.”

Észak-Korea szerint az Egyesült Államok az, ami veszélyezteti az ország létét, és ezért mondta fel. Ezzel az érveléssel a Biztonsági Tanács több tagja sem ért egyet, így tulajdonképpen kérdéses, hogy Észak-Koreának sikerült-e felmondani a szerződést. A Biztonsági Tanács 5 állandó tagja szeretné úgy tekinteni ennek az egyezménynek a rendelkezéseit, mint amelyek szokásjogi úton már mindenkire kötelezőek, azonban ennek ellentmond, hogy van néhány “kitartóan tiltakozó” állam (India, Pakisztán és Izrael), amelyek nem részesei az atomsorompó egyezménynek és sosem fogadták el azt a felállást, hogy nukleáris fegyvere csak az USA-nak, Oroszországnak, Kínának, Franciaországnak és Nagy-Britanniának lehet.

Az atomsorompó egyezmény tehát jelenlegi formájában egyáltalán nem tükrözi a realitásokat, és felülvizsgálatra szorul. A tavalyi felülvizsgálati konferencia azonban kudarc volt, a részes feleknek semmilyen előrelépésben, változtatásban nem sikerült megállapodni. A következőre 5 év múlva kerül sor…

 

Read Full Post »

Martonyi János, volt külügyminiszter, az SZTE emeritus professzora lett, és ezen alkalomból ma székfoglaló beszédet tartott. Hangsúlyozta, hogy noha néhány éve még ő is úgy gondolta, hogy a nemzetközi kapcsolatok legfontosabb kérdése a nemzetközi gazdaság, mára mégis úgy véli, hogy nincs új a nap alatt. Nevezetesen, a nemzetközi viszonyokban újra meghatározó a katonai erő, a hadi képességek és a biztonság.

A biztonság elérése több ezer éve a külpolitika fő feladata, ezen államok léte múlhat. Az államoknak eltérő lehetőségeik vannak a biztonságuk megvalósítására. Míg némelyek (pl.: Oroszország) a területük nagyságától remélik a biztonságot (a történelem alapján érthető módon), addig ez másoknak nem lehetséges (pl.: Magyarország). Így meg kell találni azokat a megoldásokat, amelyekkel mégis elérhetjük a biztonságot. Ezt Magyarország számára csak az euroatlanti szövetség tudja megadni.

A második világháború óta tartó békét az emberek már annyira természetesnek veszik, hogy elfelejtik, ez az állapot nem tart örökké. Így az elmúlt évtizedekben az európai államok és az EU szinte kizárólag a gazdaságra koncentrált, azonban a világ többi része nem tart itt. Az egyik legsúlyosabb hiba, amit Magyarország évszázadok óta rendszeresen elkövet, hogy nem veszi figyelembe a regionális és világszintű folyamatokat.keep-calm-and-learn-history-63

Kevés az univerzális érték, valódi globális rendszer nincs. Párhuzamosan létező, eltérő jogi és kulturális alapokon működő rendszerek vannak. Ezek akkor tudnak békében egymás mellett élni, ha tisztelik egymást, és elismerik egymás létjogosultságát. Azonban ez ma több szinten sem teljesül (pl.: amikor az USA “demokráciát terjeszt” Irakban, vagy az európai államok egymás jogállamiságán vitatkoznak). Egy univerzális értékrend és jogrendszer kialakítása még sosem sikerült, így kicsi rá az esély a közeli jövőben.

Read Full Post »

Az elmúlt napok-hetek hírei tele vannak a NAV elnökének ügyével, amely számos nemzetközi jogi kérdést vetett fel. Sajnos eddigi tapasztalatom szerint ezekre a kérdésekre a tömegmédia nem tudott megfelelően válaszolni, még akkor sem, amikor jogászokat kérdezett. (Az alkotmányjog ugyebár nem nemzetközi jog, még akkor se, ha van a kettő között összefüggés…)

Beutazási tilalom: a beutazási tilalom nem azonos a kitiltással vagy kiutasítással. Az államok a szuverenitásukból fakadóan maguk határozhatják meg, hogy kit engednek be a területükre, ha valakit nem szeretnének beengedni, azt nem kötelesek, tehát megtagadhatják a beutazását. Ez alól talán az lehet kivétel, ha valamilyen nemzetközi egyezmény lenne a két érintett állam között, amely ezt a lehetőséget korlátozza. Ilyenről azonban nem tudok az USA és Magyarország vagy az EU viszonyában.

A kiutasítás és a kitiltás a büntetőjog és bizonyos esetekben az idegenrendészet körébe tartozó szankciók. A kiutasítás esetében az illető személy már az ország területén tartózkodik, és azt el kell hagynia, mivel – tipikusan – bírói határozattal kiutasítják, például bűncselekmény elkövetése miatt. A kitiltás nem a nemzetközi jog jogintézménye, hanem a magyar büntetőjogé. A Btk. 60§-a alapján egy vagy több helységből vagy az ország meghatározott részéből ki lehet tiltani a szabadságvesztésre ítélt bűnelkövetőt egytől öt évig terjedő időtartamra mellékbüntetésként. Ez előállhat garázdaság, tiltott szerencsejáték szervezés miatt például.

A diplomaták kötelezettségei és mentességei: az 1961. évi Bécsi Egyezmény a diplomáciai kapcsolatokról tartalmazza a releváns szabályokat arra nézve, hogy az ügyben gyakran emlegetett amerikai diplomatától mit is lehet elvárni. Az egyezmény 41. cikke alapján a diplomatának kötelessége a fogadó állam jogszabályainak a tiszteletben tartása és tartózkodni köteles a fogadó állam belügyeibe való beavatkozástól. Ez tehát egy anyagi jogi kötelesség, azonban a be nem tartása esetében egy eljárási szabály miatt nem lehet a diplomatát felelősségre vonni. Az egyezmény garantálja a diplomata kiváltságait és mentességeit, amely alapján (31. cikk) a diplomata teljes mértékben mentes a fogadó állam büntető joghatósága alól.

Ez alól nincs kivétel, tehát még a tettenérés vagy az olyan súlyos bűncselekmény, mint az emberölés elkövetése, esetén sem lehet vele szemben büntetőeljárást indítani vagy bármilyen kényszerintézkedést alkalmazni (pl.: letartóztatni). A diplomáciai kiváltságok és mentességek nem csak a nagykövetség épületében illetik meg a diplomatát, hanem a fogadó állam teljes területén. Mit lehet tehát tenni ha a fogadó államnak problémája van a diplomatával? Persona non grata-nak, azaz nem kívánatos személynek nyilváníthatja indokolás nélkül (9. cikk). Ebben az esetben a diplomatának el kell hagynia az országot. Továbbá, ha a fogadó állam azt gyanítja, hogy a diplomata bűncselekményt követett el, erről értesítheti a küldő állam külügyminisztériumát, akik ezért felelősségre vonhatják a diplomatát. És ennyi!

Ártatlanság vélelme: a nemzetközi emberi jogi egyezmények garantálják minden egyén számára az ártatlanság vélelmét, tehát amíg megfelelő igazságszolgáltatási szerv jogerősen el nem ítél valakit, addig ártatlannak kell tekinteni. A jelen ügyhöz ez két oldalról kapcsolódik. Egyik a beutazási tilalom, amellyel nem áll összefüggésben az ártatlanság vélelme, tehát az állami szuverenitás erősebb, nem szükséges azt figyelembe vennie. Például alkalmazhat beutazási tilalmat olyan országokból jövőkkel szemben, ahol súlyos járványok vannak, vagy akik valószínűleg részt vettek súlyos bűncselekmény (pl.: terrorcselekmény, népirtás) elkövetésében. A kérdés másik oldala, hogy ha valakit valamilyen bűncselekmény (pl.: vesztegetés) elkövetésével gyanúsítanak, akkor megilleti az ártatlanság vélelme. Tehát az, hogy mondjon le a posztjáról jogilag nem kötelessége. Ettől független, hogy morálisan vagy politikailag mit gondolunk, mi lenne helyes.

Read Full Post »

Pár nap múlva a skótok népszavazást tartanak arról, hogy elszakadjanak-e az Egyesült Királyságtól. A sajtóban a népszavazással kapcsolatos érvelés 2 fő vonal mentén halad: az egyik szerint ez elvi, morális kérdés  a szabadságról és nemzeti egységről, míg mások szerint inkább a gazdasági realitásokat kellene szem előtt tartani. Kevés szó esik azonban a függetlenedés nemzetközi jogi vonatkozásairól.scotland-independence

Ha a népszavazáson az elszakadás-pártiak nyernek, nem csak azt kell kitalálniuk, mi legyen az új fizetőeszköz (ők szeretnék a fontot megtartani, az angolok azonban azzal fenyegetnek, hogy ebbe nem fognak belemenni). Dönteniük kell majd olyan kérdésekről, mint hogy mely nemzetközi szervezetekben kívánnak tagok lenni, és míg például az ENSZ-be való felvételük nem lesz kihívás, addig ez nem feltétlen lesz így az EU vonatkozásában (még akkor sem, ha az Egyesült Királyságon belül eddig a skótok kifejezetten EU-pártiak voltak).

Egy másik kardinális kérdés a Skócia területén található brit nukleáris arzenál. Az Egyesült Királyság hadi tengerészetének teljes nukleáris programja Skócia területén található jelenleg. A program 1980-as évekbeli indítása óta jelentős a tiltakozás ellene a skót lakosság részéről. Persze az angolok nyilván tudnak olyan kikötőt találni, ahová áttelepíthető a nukleáris tengeri haderejük, de marad a kérdés, hogy a skótoknak vajon milyen haderő marad?Jamie Watson and Jodie, activists at the Faslane peace camp, outside the Trident naval base

Skócia 78 ezer km2 területű és több mint 5 millióan lakják, ezzel nem lenne kicsi ország. Példaként tekintenek a norvégokra, dánokra, finnekre, amikor a függetlenségről ábrándoznak. Természetesen lehetnek önálló állam, és arra is meg van minden esélyük, hogy nem élnének rosszul, de ez nagy mértékben múlik azon, hogy a tényleges elszakadási megállapodás milyen feltételeket fog tartalmazni. Ezt viszont csak azután fogják letárgyalni, hogy megszületett a népszavazás eredménye.

Az elmúlt évtizedekben szétesett vagy elszakadt országok közül kevés olyat tudunk említeni, amely gazdaságilag, politikailag és katonailag is jól járt (Csehország? Szlovénia?), így viszont visszatérünk a nyitó kérdéshez: nem ezek számítanak, hanem a “nacionalizmus” és függetlenség?region-nation

Read Full Post »

Az ENSZ Közgyűlése tegnap határozatot fogadott el a krími helyzetről. A határozat kezdeményezői Kanada, Costa Rica, Lengyelország, Németország, Litvánia és Ukrajna voltak. A határozat bevezető sorai emlékeztetnek az ENSZ Alapokmány főbb alapelveire, nevezetesen az erőszak és beavatkozás tilalmára, valamint a szuverenitás és területi integritás jogára. Továbbá a preambulum hivatkozik az Oroszországot és Ukrajnát is kötelező 1975. évi helsinki záróokmányra, az 1994. évi Budapest memorandumra, és a két ország között 1997-ben kötött barátsági szerződésre.

Ezeknek a szellemiségére támaszkodva az ENSZ Közgyűlés megerősítette Ukrajna területi egységét, és az elfogadott nemzetközi határait, valamint minden államot felszólított, hogy tartózkodjon annak megsértésétől. A határozat legfontosabb mondata annak kijelentése, hogy a Közgyűlés érvénytelennek tekinti a március 16.-i krími népszavazást, és az nem képezheti a területváltozás jogalapját.

summit

A határozat vitája során különösen erősen elítélő véleményének adott hangot Grúzia, Moldova és az EU képviselője. Oroszország válaszként a nép önrendelkezéshez való jogát hangsúlyozta, és azt, hogy nem tagadhatta meg egy összetartozó nép önkéntes alapú egyesülését. Kijelentette, hogy az ukrán helyzet provokálói magukra vessenek, ha nem úgy sült el a kormányváltás, ahogyan azt előre elképzelték…

Noha a Közgyűlés határozatai nem bírnak nemzetközi jogi kötőerővel, jól szemléltetik a nemzetközi közösség és nemzetközi szokásjog álláspontját. Még akkor is, ha a 193 tagállamból csak 100 szavazott igennel a határozatra, 58 tartózkodott és 11 szavazott nemmel (pl.: Örményország, Fehéroroszország, Venezuela, Észak-Korea). Igen, tudom, hogy így nem jön ki a matek: a maradék 24 állam nem volt jelen az ülésen.

 

 

 

Read Full Post »

Older Posts »