Dr. Szalai Anikó honlapja

A biztonságos 3. ország koncepciónak az a lényege, hogy a migráns visszaküldhető legyen olyan országba, amelyben már korábban lehetősége lett volna menekült státuszt, védelmet kérelmezni. Mivel az 1951-es genfi egyezmény erről nem szól, annak részletes szabályaihoz az EU-jogot kell alapul vennünk.

Vizsgáljuk meg ezeket a feltételeket Szerbiára nézve:

1. A visszaküldött személy életét és szabadságát nem fenyegeti veszély faji, vallási, nemzeti, politikai hovatartozása miatt. Szerbia: pipa

2. Nem szabnak ki vagy hajtanak végre halálbüntetést, kínzást. Szerbia: pipa

3. Nincs a területén olyan fegyveres konfliktus, amely során a civilekkel szemben megkülönböztetés nélküli erőszakot alkalmaznak. Szerbia: pipa

4. Nem küldi vissza a menedékkérőt olyan ország területére, ahol kínoznák vagy halálbüntetést alkalmaznának vele szemben. Szerbia: pipa

5. A fentebb említett genfi egyezménnyel összhangban működik és nem sérti a visszaküldés tilalmát. Tehát a menekült jogállás kérelmezésének lehetősége és a genfi egyezménnyel összhangban álló védelem biztosított. Szerbia: ennél a pontnál merülnek fel alapvetően a problémák, ugyanis a szerb rendszer “sok sebből vérzik”. Noha van jogszabályon alapuló menekültügyi eljárás, annak a végrehajtása nem működik megfelelően. Számos különböző nemzetközi szervezet és NGO világított rá a hiányosságokra.

A szerb rendőrség gyakran elutasítja a menekült-kérelem befogadását, pénzt követelnek a kérelem befogadásáért vagy azért, hogy továbbengedjék a személyt. Gyakori a bántalmazás, a segítség megtagadása, a korrupció. A visszaélések kiterjedtnek tekinthetőek. Ha a kérelmező mégis eljut egy rendőrörsre, akkor is csak szerbül kap tájékoztatást arról, melyik befogadó állomásra menjen. Az eljárás gyakran hónapokon keresztül áll. Zárásként, az eljárás szinte minden esetben elutasítással ér véget: Szerbiában 2013 és 2014-ben több mint 21 ezren adtak be menekültkénti elismerésre kérelmet. Összesen 16 kapott (6 menekült és 10 kiegészítő védelem) státuszt (0,07%!!!).

6. Még ha egy országról meg is állapítja Magyarország, hogy az biztonságos 3. ország, akkor sem lehet tömegesen és automatikusan visszaküldeni oda az embereket. Ugyanis nem csak az a fontos, hogy általánosságban biztonságos legyen, hanem hogy a konkrét személyre nézve, az ő egyedi körülményeire tekintettel is az legyen. Ráadásul az ilyen visszaküldésbe a fogadó államnak is bele kell egyeznie, nem köteles visszafogadni az érintetteket. Arról nincs információm, hogy Szerbia erről mit gondol, de az látható a gyakorlatából, hogy tömegesen alkalmazza a visszaküldést Macedónia és Görögország felé. Szerbia minden szomszédos államot biztonságosnak tekint. Ezzel viszont egy visszaküldési láncot indít el, amelynek az a vége, hogy a kérelmet érdemben sehol nem bírálják el, csak küldözgetik a személyt ide-oda. Ráadásul Macedónia és Görögország sem tekinthető olyannak, ahol megfelelően lefolytatnák az eljárást és esély lenne a védelemre. (Lásd pl.: CASE OF M.S.S. v. BELGIUM AND GREECE)