Dr. Szalai Anikó honlapja

A migránsok csempészése az embercsempészet egyik ága, szervezett bűnözői tevékenység. Erről az összetett jelenségről sok mindent nem tudunk, így az elmúlt években egyre több kutatás és adatgyűjtés irányul erre.

A csempész-hálózatok változatos mértékben szervezettek, általában kisebb létszámú, rugalmas csoportokból tevődnek össze, amelyek csak addig állnak egymással kapcsolatban, amíg az szükséges. Gyakran a csempészek olyan személyek, akik korábban csempészett migránsok voltak, így már van tapasztalatuk és szavahihetőek. Ráadásul a csempészés része a “bizalmi elem”, nevezetesen, hogy a csempész és a csempészett személyt tipikusan összeköti az azonos származás. Ennek a jelentőségét növeli, hogy például a legtöbb afrikai kultúrában a család-fogalom kiterjedt, akár több száz személy is beletartozik, és így könnyen található egy családi barát, akinek már sikerült egy jobb világba eljutni.

Az Európába érkező irreguláris migránsok 40-80%-a kerül ide csempészek segítségével. Ez nagyrészt becsült adat, ami időszakonként és területenként is változik, viszont azt mindenképpen jól mutatja, hogy rendkívül nagy a csempészet jelentősége (és ez folyamatosan nő az 1980-as évek óta). Továbbá az is látszik belőle, hogy mind a menekült-státuszra jogosult személyek, mind a gazdasági okokból vándorlók növekvő százalékban veszik igénybe a csempészek szolgáltatásait.A csempészet útvonala folyamatosan változik, nagyrészt az alábbiak függvényében: mennyire szigorú az ellenőrzés, mennyire drága megvesztegetni a hivatalnokokat, hol kisebb a biztonsági kockázat, hol a legrövidebb, hol vannak fegyveres konfliktusok, stb.

Több tanulmány szerint nem a legszegényebbekből válik migráns, hanem inkább azok indulnak útnak, akiknek romlott a korábbiakhoz képest a megélhetése (tipikusan munkavesztés, környezeti tényezők vagy politikai változások miatt). Nekik ugyanis még meg van a pénzük arra, hogy megfizessék a csempészeket. Gyakran a család kiválasztja a “legéletképesebb” tagját, akinek kifizetik az útját, és tőle várják, hogy a későbbiekben segítse az otthon maradottakat. Sokszor az utazás kezdetén még nincs is meg az egész útra szükséges pénzösszeg, így gyakran a migránsok nem gyorsan és “egyenes úton” jutnak el a célországba, hanem kényszerpihenők közbeiktatásával. A vizsgálatok kimutatták, hogy nagy az esetlegesség mértéke, a szóbeszédre alapozás, és a lényeges információ hiánya. Ráadásul gyakran a csempészek teljesen valótlan információkat terjesztenek, például, hogy ha a gyermeket váró nő az EU területén szül, akkor a gyerek már EU-s állam állampolgára lesz.

A csempészek a költségek megfizetésére többféle konstrukciót alakítottak ki. Egyik az, amikor a csempészés árának csak egy töredékét kérik el előre. Így ugyan drágább a szolgáltatás, de a személlyel elhitetik, hogy a gazdag országba érkezése után könnyen vissza tudja fizetni a kölcsönt. A leggyakoribb mód azonban nem egy “all-inclusive” útra befizetés, hanem hogy a különböző akadályokat különböző csoportok segítenek legyőzni, így egyszerre csak kisebb összegeket kell fizetni (pl.: egyik határnál szerez úti okmányokat, később fuvart bizonyos szakaszokra, stb.). A csempészhálózatok saját “banki rendszert” üzemeltetnek, amelyben megjelennek a körbetartozások, az árucsere és az egyéb csempészésből, illegális tevékenységből szerzett jövedelem.

A szakirodalom azt mutatja, hogy az elmúlt 2 évtizedben jelentősen megnőtt a migránsok csempészése, amely komplex események eredménye. Aki még több részletet szeretne tudni, annak ajánlom figyelmébe az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatala jelentését és a Nemzetközi Migrációs Szervezet jelentéseit.