Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Posts Tagged ‘szerződés’

Kutatói blog 5/18. – A kalózkodással kapcsolatos magyar fenntartás

Posted in Szerződési jogi kutatás, tagged , , on június 27, 2018| Leave a Comment »

A nyílt tengerről szóló 1958. évi genfi egyezményt a Magyar Népköztársaság egy fenntartással és egy nyilatkozattal fogadta el.[1] A nyilatkozatban fejezte ki egyet nem értését a kalózkodás egyezménybe foglalt fogalmával, mert az véleménye szerint „ellentétben áll a jelenlegi nemzetközi joggal és nem szolgálja a nyílt tengeren való hajózás szabadságának általános érdekeit.” Noha címében nyilatkozatnak neveztük, a tartalma alapján fenntartásnak kell tekinteni. Erre a következtetésre jutott több állam[2] is és kifogásolta ezt a nyilatkozatot.

A nyilatkozat mögött rejlő álláspont az volt, hogy a szovjet jogtudomány szerint az egyezményben elfogadott kalózkodás-fogalom nem fed le minden olyan cselekményt, aminek ide kéne tartozni. Azt hiányolták, hogy nem tiltja az állami kalózkodást, amelyet az állam hadihajókkal követ el. Véleményük szerint ez volt a nemzetközi békére a legveszélyesebb a kalózkodás összes formája közül, ezért elfogadhatatlan, hogy nincs benne.[3]

A Szovjetunió mellett ugyanezt a deklarációt tették a kelet-európai szocialista országok is, amelyet azóta csak Csehország és Szlovákia vont vissza, de ez is inkább Csehszlovákia felbomlásának köszönhető, amely után új szerződő felek lettek (1993 óta hatályos az egyezmény rájuk nézve).[4] Noha a többi kelet-európai állam sem vonta vissza ezt a nyilatkozatnak nevezett fenntartást (és a másik, az egyezmény 9. cikkéhez tett fenntartást sem), felmerül a kérdés, hogy van-e bármi értelme tovább hatályban tartani, tekintettel az 1982. évi ENSZ Tengerjogi Egyezményére (UNCLOS).[5]

Az UNCLOS 101. cikke ugyanúgy csak a magánszemélyek által elkövetett releváns cselekményeket határozza meg kalózkodásként. A 102. cikk ezt kiegészíti azzal az esettel, ha állami hajó vagy hadihajó fellázadt legénysége követi el, de ez esetben sem lesz betudható az államnak, tehát az 1982-es egyezmény sem tér ki az állam által elkövetett kalózkodás esetére. Az UNCLOS-t Magyarország 1982-ben írta alá, az egyezmény 1994-ben hatályba lépett, az ENSZ nyilvántartás szerint 2002-ben ratifikáltuk is, azonban kihirdetve a mai napig nincs.[6]

Az 1982-es egyezményben nem tettünk fenntartást a kalózkodás fogalmához, így elmondható, hogy az abban részes felek viszonylatában elfogadjuk a fogalmat, míg az abban nem részes, de az 1958. évi egyezményben részes felek tekintetében nem. Az 1982-es egyezménynek 168 részes állama van, míg az 1958. évinek 63, viszont olyan, amelyik csak az 1958. évinek részese, mindösszesen hat: Afganisztán, Kambodzsa, Közép-Afrikai Köztársaság, Izrael, USA, Venezuela.[7] Így az ENSZ 193 tagállama közül 167-tel szemben nincs semmi gondunk a kalózkodás egyezménybeli szabályozásával, viszont 26-tal szemben csak a szokásjogi kalózkodás fogalmat fogadjuk el. Viszont az nagy valószínűség szerint ma ugyanaz, mint az 1982. évi egyezmény által alkalmazott fogalom, mivel maga a Szovjetunió az 1982-es aláíráskor, és Oroszország az 1997-es ratifikációkor sem tett az egyezmény 101., kalózkodást szabályozó cikkéhez fenntartást, és a nemzetközi jog orosz megközelítésével foglalkozó irodalomban[8] sincs utalás arra, hogy ez ne így lenne.

[1] 1963. évi 6. tvr. a nyílt tengerről szóló, Genfben, 1958. április 29-én aláírt szerződés kihirdetéséről, 3. §

[2] Németország, Japán, Madagaszkár, Hollandia, Thaiföld

[3] W. E. Butler: International waters. In: F. J. M. Feldbrugge – G. P. Van den Berg – W. B. Simons (szerk.): Encyclopedia of Soviet Law. 2nd revised ed., Martinus Nijhoff Publishers, Dordrecht, 1985. 394.

[4] https://treaties.un.org/Pages/ViewDetails.aspx?src=TREATY&mtdsg_no=XXI-2&chapter=21&clang=_en#EndDec (utolsó letöltés: 2018. április 25.)

[5] United Nations Convention on the Law of the Sea, Montego Bay, 10 December 1982, United Nations, Treaty Series, Vol. 1833, 3.

[6] Lásd: https://treaties.un.org/Pages/ViewDetailsIII.aspx?src=TREATY&mtdsg_no=XXI-6&chapter=21&Temp=mtdsg3&clang=_en#EndDec (utolsó letöltés: 2018. április 26.)

[7] Lásd: https://treaties.un.org/Pages/ViewDetails.aspx?src=TREATY&mtdsg_no=XXI-2&chapter=21&clang=_en (utolsó letöltés: 2018. április 26.)

[8] Butler, W. E. (ed.): International Law – A Russian Introduction, Eleven International Publishing, Utrecht, 2009. 439-440.

Read Full Post »

Kutatói blog 4/18. A legrégebbi magyar fenntartás

Posted in Szerződési jogi kutatás, tagged , , , on május 16, 2018| Leave a Comment »

Haraszti György szerint az első nemzetközi fenntartást 1815-ben tette Svédország a napóleoni háborúkat lezáró bécsi békéhez, mégis a jogintézmény általános megjelenése a többoldalú nemzetközi szerződések elterjedéséhez kapcsolódik az 1880-as évektől kezdve.[1] A fenntartások tételének gyakorlata az 1907. évi II. hágai békekonferencián vált intézményessé. „A konferencián 44 állam vett részt, a konferencia 13 egyezményt dolgozott ki, s ezek közül 11 egyezményhez 28 különböző állam összesen 67 fenntartást fűzött.”[2] Ezek közül egy volt az Osztrák-Magyar Monarchia, amely a fenntartásában kijelentette, hogy nem ért egyet az egyezmény 44. cikkével, amely szerint „Tilos a hadviselő félnek a megszállott terület lakosságát arra kényszeríteni, hogy a másik hadviselő fél hadseregéről vagy védelmi eszközeiről felvilágosításokat adjon.”

A kihirdető 1913. évi LXIII. törvény az 1.§-ában felsorolja a hágai békekonferenciákon elfogadott és Magyarország esetében hatályba lépő egyezményeket, és a IV. számú egyezmény 44. cikkéhez tett kizáró fenntartásra annyiban utal, hogy kijelenti, az egyezmény törvénybe iktatását „az utóbbiban foglalt 44. Czikk nélkül”, majd konkrétan a 44. cikkhez megjegyzésként teszi, hogy „Ezt a cikket Ő Felsége nem erősítvén meg, a szabályzat e nélkül cikkelyeztetett be.”

Mind a letéteményes holland kormány nyilvánosan hozzáférhető nyilvántartása[3], mind a Nemzetközi Vöröskereszt honlapja[4] szerint a mai napig hatályos a fenntartás mind Magyarország, mind Ausztria tekintetében. Ezek alapján kijelenthető, hogy a fenntartások osztoznak az alapul fekvő nemzetközi szerződés jogi sorsában államok megszűnése és a nemzetközi szerződésekben való államutódlás esetén, mivel az elmúlt bő 100 évben több ilyen változás is történt, különösen Ausztria esetében (gondoljunk például az 1938 és 1955 közötti időszakra). Tehát amennyiben a szerződésben utódlás következik be, úgy a fenntartásban is, ha csak ezzel ellentétes, kifejezett egyoldalú jognyilatkozatot, fenntartást visszavonó nyilatkozatot nem tesz a jogutód állam. [5]

Mindazonáltal a fenntartás inkább csak szimbolikus jelentőséggel bír, mivel Magyarország a későbbiekben az 1936. évi XXX. törvénnyel kihirdetett, a hadifoglyokkal való bánásmódról szóló, Genfben 1929-ben megkötött egyezmény 89. cikke szerint elfogadta, hogy az új egyezmény kiegészíti a hágai egyezmény korábbi szabályait. Sőt, az 1949. évi genfi egyezmények is kijelentik, hogy kiegészítik azt a szabályozást.

Különösen releváns az 1949. évi IV. egyezmény, a polgári lakosság háború idején való védelmére vonatkozóan, mivel annak 31. cikke szerint „A védett személyekkel szemben semmiféle testi vagy erkölcsi kényszert nem szabad alkalmazni, különösen abból a célból, hogy tőlük vagy harmadik személyektől információkat kapjanak.”[6] Ez a rendelkezés jóval tágabb, mint az 1907-ben fenntartással kizárt 44. cikk: nem csak a megszállott területre és annak lakosságára, hanem minden védett személyre, és mindenféle információra vonatkozik, nem csak a védelmi kapacitásokra. A lex posterior derogat legi priori elv alapján a jogalkalmazásban nem kérdéses, hogy az 1949. évi IV. Genfi Egyezmény az irányadó, különösen mivel annak részes fele minden olyan állam, amely az 1907. évi IV. hágai egyezménynek is. Viszont a hágai egyezmények is hatályban vannak, és a fenntartás maga ettől még nem „enyészik el”, válik a desuetudo martalékává, mivel a fenntartások megszüntetése csak kifejezett nyilatkozattal lehetséges.[7]

A téma elemzését bővebben lásd az Ars Boni aktuális számában.

 

[1] Haraszti Gy.: A nemzetközi szerződésekhez fűzött fenntartások. (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1961.) 26.

[2] Uo. 31. o.

[3] Dutch Government Treaty Database, Reservations to Convention respecting the laws and customs of war on land. https://treatydatabase.overheid.nl/en/Verdrag/Details/003319_b.html (utolsó letöltés: 2018. április 25.)

[4] International Committee of the Red Cross, Treaties, States Parties and Commentaries – Hungary: https://ihl-databases.icrc.org/applic/ihl/ihl.nsf/vwTreatiesByCountrySelected.xsp?xp_countrySelected=HU (utolsó letöltés: 2018. április 25.)

[5] Az 1978. évi bécsi egyezmény a szerződésekben való államutódlásról (20. cikk) és a Nemzetközi Jogi Bizottság fenntartásokra vonatkozó kommentárja is ugyanezt mondja ki. Vienna Convention on succession of States in respect of treaties, Vienna, 23 August 1978, United Nations, Treaty Series, vol. 1946, 3.; ILC Guide to Practice on Reservations to Treaties, Report of the International Law Commission, 63rd session, 2011, A/66/10/Add.1. 560-600.

[6] Az egyezmény címét kihirdette az 1954. évi 32. tvr., szövegét a 2000/20. Nemzetközi szerződés a külügyminisztertől tartalmazza.

[7] Ilyen eshetőségre a Nemzetközi Jogi Bizottság útmutatója sem utal. Lásd: ILC Guide to Practice on Reservations to Treaties, Report of the International Law Commission, 63rd session, 2011, A/66/10/Add.1.

Read Full Post »

Kutatói blog 3/18. – A legtöbbet alkalmazott magyar fenntartás

Posted in Szerződési jogi kutatás, tagged , , on május 16, 2018| Leave a Comment »

A szocialista időszakban általánosan bevett gyakorlat volt a Szovjetunió és szatellit-államai körében az a fenntartás, amellyel kizárták a Nemzetközi Bíróság vagy valamely választottbíróság kötelező joghatóságát az adott nemzetközi szerződésből fakadó viták elbírálása tekintetében. A Nemzetközi Bíróságra vonatkozó fenntartás esetén a fenntartás arra irányult, hogy valamely részes fél önállóan ne indíthasson a szerződésből fakadó vita miatt peres eljárást a Nemzetközi Bíróság előtt, hanem csak abban az esetben, ha a másik állam is beleegyezik a joghatóságba.

Ilyen tartalmú fenntartást tett Magyarország legalább 19 nemzetközi szerződéshez. Ebbe a körbe tartoznak az emberi jogi egyezmények (pl.: népirtás elleni egyezmény, kínzás tilalmáról szóló egyezmény, a nők politikai jogairól szóló egyezmény), a nemzetközi szerződések jogát kodifikáló két bécsi egyezmény, az ENSZ és a szakosított intézmények mentességeiről és kiváltságairól szóló két egyezmény és például a nemzetközileg védett személyek elleni bűncselekmények megakadályozásáról szóló egyezmény.

Az említett 19-ből 2 esetben már maga a szerződés is megengedi ilyen tartalmú fenntartás tételét (1961. évi Egységes Kábítószer Egyezmény és az 1971. évi pszichotróp anyagokról szóló egyezmény). Ezeknek a fenntartásoknak a túlnyomó részét 1989 és 1990-ben visszavonta a Magyar Állam, azonban legalább hat esetben az ENSZ szerződési nyilvántartása még hatályban lévőként tünteti fel, és a magyar jogszabályok között sem található a fenntartás visszavonására utaló információ.

Egy tipikus, kiválasztott eset a hatból:

Az 1936. évi genfi egyezmény a béke érdekében történő műsorszórásról. Magyarország 1984-ben vált részes féllé, de úgy tűnik, hogy kihirdetni nem sikerült az egyezményt, azt mind a jogalkotó, mind a jogtudomány elfelejtette. Az egyezmény a 7. cikkében kijelöli az Állandó Nemzetközi Bíróság (tekintettel a megkötés időpontjára) vagy más vitarendezési fórum joghatóságát, amelyet az előbbiekhez hasonló fenntartással zártunk ki. Az Egyesült Királyság kifogásolta azt, de a mai napig nem vontuk vissza az ENSZ nyilvántartása szerint.

A többi eset elemzését lásd az Ars Boni aktuális számában.

Read Full Post »

Kutatói blog 2/18. – Hol vannak a nemzetközi szerződések?

Posted in Szerződési jogi kutatás, tagged , , on április 6, 2018| Leave a Comment »

Nemzetközi jogból azt tanítjuk – az ENSZ Alapokmányával összhangban-, hogy minden nemzetközi szerződést be kell iktatni az ENSZ Titkárságon a Főtitkár által vezetett nyilvántartásba (UN Treaty Collection). Emiatt könnyen abba a hibába eshetünk, hogy úgy gondoljuk, könnyen meg is találhatjuk például a Magyarország által kötött szerződéseket és az azokhoz tett fenntartásokat. Ez koránt sincs így!

Noha a Treaty Collection még mindig az egyik legmegbízhatóbb forrás, mégis vannak hiányosságai. Nem tartalmazza a be nem iktatott szerződéseket, amelyekről a magyar Külügyminisztérium illetékesei is azt mondják, hogy léteznek (ez nyilván nem az UNTC hibája). Teljesnek tűnik az a része a gyűjteménynek, ahol az ENSZ Főtitkár, mint a többoldalú szerződés letéteményese vezeti a nyilvántartást. Azonban olyan keresési opció itt sincs, hogy az összes magyar fenntartást listázza ki, mivel 500-nál több találatot nem jelenít meg. Marad tehát az egyesével történő böngészés.

A magyar állam által vezetett nyilvántartások még rosszabbak. A 2005. évi L. tv. szerint Magyarország nyilvános adatbázist vezet a nemzetközi szerződésekről és az azokkal kapcsolatos fontos információkról, így például a fenntartásokról és kifogásokról. Ez a nyilvántartás azonban a mai napig nem került használható formába. A Contractweb felületére az adatok feltöltése elakadt valamikor 2015 környékén és a korábbi adatokkal kapcsolatosan is erős a kételyem, hogy közel sem teljes.

A Nemzeti Jogszabálytár nemzetközi szerződések “címkéjére” kattintásnak pedig még nagyobb kabaré az eredménye: összesen 8 egyezményt listáz ki. Természetesen a kihirdetett nemzetközi szerződések szövege megtalálható a Magyar Közlönyben, de ugyebár a ratifikált szerződések kihirdetésével sem kapkodunk, így néhány éves lemaradás ezen a téren is tapasztalható. A helyzetet tovább nehezíti, hogy ugyan a 2005. évi L. tv. előtt hatályos, 1982. évi 27. tvr. szerint is a fenntartásokat bele kellett foglalni a kihirdető jogszabályba, ennek a végrehajtása nem volt tökéletesnek mondható. 1982 előtt pedig semmilyen jogszabályi előírás nem volt.

Annak az elszánt kutatónak tehát, aki mégis szeretné megtudni, hogy Magyarország körülbelül hány többoldalú nemzetközi szerződéshez tett fenntartást, mindezeken a nyilvántartásokon felül érdemes átvizsgálni például az Európai Unió, az Európa Tanács, az ILO és más nemzetközi szervezetek nyilvántartását. Azonban ennek a sziszifuszi munkának az elvégzése után sem lehet benne biztos senki, hogy mindent megtalált, mivel azt sem tudjuk pontosan (a Külügyminisztérium sem), hogy összesen hány multilaterális szerződésünk van…

 

Read Full Post »

Kutatói blog 1/18. – A probléma felvetése

Posted in Szerződési jogi kutatás, tagged , on március 8, 2018| Leave a Comment »

A nemzetközi szerződésekhez fűzött fenntartások egy különleges jogintézménye a nemzetközi jognak, amely elméletben egyszerűnek tűnik, azonban a gyakorlatban bonyolult rendszert eredményez. Noha az 1969. évi bécsi egyezmény röviden szabályozza a témát, a többoldalú nemzetközi szerződések sokszínű módon teszik lehetővé vagy épp korlátozzák a fenntartások megtételét, míg azok kifogásolásáról tipikusan hallgatnak. A téma komplexitását jelzi, hogy az ENSZ Nemzetközi Jogi Bizottsága (NJB) 1994-től 2011-ig elemezte a témát, amelynek lezárásaként 2011-ben az ENSZ Közgyűlése elfogadta az NJB által készített, 30 oldalas „Gyakorlati útmutatót” és a hozzá fűzött, megközelítően 600 oldalas kommentárt.[1]

A magyar szakirodalomban a témáról átfogó elemzés 1961-ben[2] jelent meg utoljára, azóta leginkább egy szerző, Lamm Vanda foglalkozott a téma egy-egy részkérdésével , azonban ő sem vizsgálta átfogóan a nemzetközi szerződések fenntartási rendszerének közös európai jellemzőit és a magyar gyakorlatot. A közös európai jellegzetességek feltárása annál is inkább szükséges, mivel Magyarországnak az egyes európai szervezetek tagjaként (különösen az Európa Tanács keretében) állást kell foglalnia a fenntartások elfogadása tekintetében. Magyarországnak érdeke tisztában lenni az európai gyakorlattal, de ezzel párhuzamosan azzal is, hogy a Magyar Állam érdekei mely fenntartások és kifogások megtételével érvényesíthetőek a legjobban.

[1] Guide to Practice on Reservations to Treaties, with commentaries, Report of the International Law Commission, G.A. Res. 66/10/Add.1, 66th session, 2011, U.N. Doc. A/66/10/Add.1 (2011)

[2] Bokorné Szegő Hanna: A nemzetközi szerződésekhez fűzött fenntartások, Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1961.

Read Full Post »