Észak-Korea ma reggel újabb nukleáris tesztrobbantást hajtott végre – erről adott hírt az Átfogó Atomcsend Szerződés Előkészítő Szervezete (CTBTO). 2006, 2009 és 2013 után ez a negyedik tesztrobbantásuk. A sztori külön pikáns eleme, hogy az észak-koreai bejelentés szerint az első hidrogénbombájukat sikerült felrobbantaniuk.
Ezeket a teszteket a föld alatt végzik (nem úgy mint a fenti képen az USA az 1950-es évek elején), és elemzők szerint eddig Észak-Koreának körülbelül 10-12 bombára elegendő dúsított plutónium és urán állt rendelkezésére. Azonban, ha most tényleg hidrogénbombát teszteltek, az még jóval veszélyesebbé teszi a helyzetet. Elemzők szerint nem tiszta hidrogénbombáról lehet szó, hanem egy olyan nukleáris bombáról, amelybe tettek egy keveset a hidrogén radioaktív formájából, a tríciumból.
Valami ilyesmi (habár egyáltalán nem értek a fizikához…):
Biztonságpolitikai szempontból minden ilyen tesztrobbantás fenyegető, még akkor is, ha sokak szerint Észak-Koreának nincsenek megfelelő hordozórakétái, amelyekkel ezeket el tudná juttatni messzebbre (azért ez Dél-Koreát nem hiszem, hogy nagyon megnyugtatja). Persze a Biztonsági Tanács évek óta “elítéli” Észak-Korea tevékenységét, azonban a valóságban az alkudozás kb. így néz ki: az USA közli Észak-Koreával, hogy ne lépjen át egy bizonyos vörös vonalat, mert akkor jajj neki, aztán amikor ők mégis átlépik, akkor egy ideig feszült a helyzet, majd Kína közvetítőként fellép a felek között (“Mindenki nyugodjon le!”) és alku indul. Az USA hajlandó változtatni a szankciókon, ha Észak-Korea megígéri, hogy nem folytatja a nukleáris programját. Ők ezt megígérik, majd kezdődik elölről a tánc…
Nemzetközi jogilag sem teljesen egyértelmű a helyzet: Észak-Korea 1985-ben csatlakozott az atomsorompó egyezményhez, amelyben vállalta, hogy nem fog nukleáris fegyvert elállítani, beszerezni, tartani, stb. Csakhogy 2003-ban bejelentette a szerződés felmondását. Ez a szerződés speciális felmondási szabályokat tartalmaz:
“10. Cikk
(1) Állami szuverenitása gyakorlásának keretében a Szerződés bármely részesének joga van a Szerződést felmondani, ha úgy ítéli meg, hogy a Szerződés tartalmával összefüggő rendkívüli körülmények országának magasabb érdekeit veszélyeztetik. A felmondásról 3 hónappal előbb értesíteni kell a Szerződés összes többi részesét és az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsát. Ennek az értesítésnek magában kell foglalnia azoknak a rendkívüli körülményeknek az ismertetését, amelyeket az illető állam magasabb érdekeire nézve veszélyesnek tekint.”
Észak-Korea szerint az Egyesült Államok az, ami veszélyezteti az ország létét, és ezért mondta fel. Ezzel az érveléssel a Biztonsági Tanács több tagja sem ért egyet, így tulajdonképpen kérdéses, hogy Észak-Koreának sikerült-e felmondani a szerződést. A Biztonsági Tanács 5 állandó tagja szeretné úgy tekinteni ennek az egyezménynek a rendelkezéseit, mint amelyek szokásjogi úton már mindenkire kötelezőek, azonban ennek ellentmond, hogy van néhány “kitartóan tiltakozó” állam (India, Pakisztán és Izrael), amelyek nem részesei az atomsorompó egyezménynek és sosem fogadták el azt a felállást, hogy nukleáris fegyvere csak az USA-nak, Oroszországnak, Kínának, Franciaországnak és Nagy-Britanniának lehet.
Az atomsorompó egyezmény tehát jelenlegi formájában egyáltalán nem tükrözi a realitásokat, és felülvizsgálatra szorul. A tavalyi felülvizsgálati konferencia azonban kudarc volt, a részes feleknek semmilyen előrelépésben, változtatásban nem sikerült megállapodni. A következőre 5 év múlva kerül sor…
Dr. Szalai Anikó honlapja 