Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for the ‘Roma kisebbségi jogi kutatás’ Category

Nemrégiben megjelent a roma kisebbséggel kapcsolatos nemzetközi jogi kutatásom: Protection of the Roma Minority under International and European Law (Eleven Publishing, the Hague, 2015).

book cover

A könyv átfogó áttekintést nyújt a roma kisebbség nemzetközi jogon és európai jogon alapuló védelmének minden jogi aspektusáról. A gyakorlati megközelítés ötvöződik az elmélettel, forrásul naprakész szakirodalom és nemzetközi dokumentumok szolgáltak, valamint több mint 160 nemzetközi és nemzeti ügy. Az anyagi jog elemzése mellett a könyv kitér az eljárási kérdésekre is, így egy külön fejezet foglalja össze, hogy egy roma-üggyel kapcsolatos jogérvényesítés melyik fórum előtt milyen eredményre vezethet.

A könyv hasznos lehet mind az oktatói-kutatói szféra számára, mind a gyakorlati szakembereknek, emberi jogi szervezeteknek, közintézményeknek.

Részletesebb könyvajánló látható a youtube-on, és olvasható  a kiadó honlapján.

 

Read Full Post »

Az Európai Unió 2000-ben elfogadta a “Faji egyenlőségi irányelvet“, amely tiltja a faji- vagy etnikai alapú, közvetlen és közvetett megkülönböztetést egyaránt. Erre az irányelvre hivatkozással kereste meg a bolgár egyenlő bánásmód hatóság az Európai Unió Bíróságát, előzetes döntéshozatali eljárás keretében, még 2011-ben.

A Belov-ügy középpontjában a villanyórák álltak: egy bolgár település, túlnyomórészben romák által lakott, negyedében a villanyórákat nem a szokásos magasságban, tehát a földtől számított 1,7 m-es magasságban szerelték fel, hanem 7 méteres póznákra. Az áramszolgáltató ezt az 1990-es évek közepén tette meg, arra hivatkozással, hogy így elkerülhető az áramlopás és a villanyórák rongálása. A Belov-ügy panaszosa szerint így számukra lehetetlen az órák leolvasása és a fogyasztás ellenőrzése, és etnikai alapú megkülönböztetés történt a szolgáltatás nyújtásában.

electricity pole

A bolgár hatóságot főként az érdekelte, hogy szolgáltatásnak minősül-e a villanyórák felszerelése (és így az irányelv hatálya alá tartozik-e az ügy), továbbá, hogy megvalósulhat-e az egyenlő bánásmód elvének sérelme, ha a kérdéses cselekmény mögött nincs faji alapú megkülönböztetési szándék. Az EU Bírósága a kérdésekre nem válaszolt, mivel úgy találta, hogy a bolgár egyenlő bánásmód hatóság nem bíróság, így nincs joga előzetes döntést kérnie.

Hamarosan azonban a Bíróság nem kerülheti el a válaszadást, mivel szinte ugyanezeket a kérdéseket tette fel neki nemrégiben, egy nagyon hasonló tényállású ügyben, a bolgár bíróság. Noha a Bíróságot nem köti a főtanácsnoki indítvány, mégis Kokott főtanácsnoknak a Belov-ügyhez készített véleménye alapján valószínűsíthető, hogy a szolgáltatásnyújtás körébe nem csak önmagában a villamosáram szolgáltatása tartozik bele, hanem a villanyórák szolgáltatása is, mivel valójában a szolgáltatás árában benne van a villanyórák használatának a díja is, illetve enélkül nem lehetne megállapítani a fogyasztást.

'Figured out how to steal electricity yet?'

Következésképpen az irányelv alkalmazandó a tényállásra, így már csak azt kell eldönteni, hogy ez vajon sérti-e a megkülönböztetés elvét. A főtanácsnok szerint itt közvetett (indirekt) megkülönböztetésről van szó. Nem közvetlen, mivel az adott negyed minden lakóját érinti a helyzet, viszont, mivel a lakók túlnyomó többsége egy etnikai csoporthoz tartozik, így egy látszólag semleges, mindenkit egyformán érintő döntés mégis azt eredményezi, hogy egy csoportot hátrány ér.

A főtanácsnok is elismerte, hogy az áramszolgáltatónak jogos érdeke fellépni a csalások ellen, azonban ezen küzdelem során csak olyan intézkedéseket tehet, amelyek nem jelentenek túlzott mértékű hátrányt az érintett személyeknek és nem vezetnek egy etnikai csoport stigmatizálásához.

Read Full Post »

A szakirodalom szerint a jól megvalósított kisebbségvédelem magát az integrációt teremti meg, amely esetben az etnikailag, vallásilag és/vagy nyelvileg plurális társadalom békésen és „egészséges módon”, összehangoltan működik, a sokszínűségét megőrizve, mégis egységes társadalmi tudattal. Ez így nagyon szépen hangzik, azonban a gyakorlatban egyre inkább úgy tűnik, hogy az integráció megvalósításának csak egy nagyon kis szelete a jog.

Természetesen kiinduló alapként szükséges a megfelelő emberi jogi szabályozás és kisebbségvédelem. A jól megalkotott jogszabályok és a hozzájuk kapcsolódó hatékony ellenőrző, végrehajtó és kikényszerítő mechanizmusok elengedhetetlenek. A roma kisebbség helyzetének javítása érdekében azonban ennél sokkal többre van szükség.

A többség által biztosított nyitottság, pénzalapok, megfelelő programok, hosszú távú tervek mellett elengedhetetlen a roma közösség felelősségvállalása a saját előbbre jutása érdekében. A nemzetközi fejlesztési programok nagy tapasztalata, hogy csak azok lettek igazán sikeresek, amelyeket a célközönség a magáénak érzett. Ez személyes és közösségi felelősségvállalást, munkát és áldozathozatalt egyaránt jelent.

Ehhez elengedhetetlenek az olyan roma értelmiségiek, akik felvállalják a közösség vezetését. Itt nem csak politikusokra gondolok, hanem tanárokra, újságírókra, jogászokra, orvosokra, művészekre – tanult és világlátott emberekre. A nemzetközi színtéren van néhány kiváló magyar példa (Izsák Rita, az ENSZ független kisebbségvédelmi szakértője; Járóka Lívia, EP képviselő), de hol vannak itthon a kisebb közösségi példamutatók / vezetők? A roma származású művészek láthatóak, de a többi értékteremtő területen sajnos kevesen vannak és ők is szinte láthatatlanok.

Márpedig ezekre az emberekre nagy szüksége van a kisebbségi közösségnek is és a többséginek is. Előbbinek példaként, húzóerőként, utóbbinak “előítélet-eloszlatóként” és hídként a két közösség között. Úgy tűnik, hogy itthon mind a többségi, mind a kisebbségi közösségnek van még hová fejlődni…

Read Full Post »

Foglalkoztat egy ideje a gyűlöletbeszéd. Mármint nem én akarok gyűlölködni, hanem az érdekel, hogy valójában mi is tilos a nemzetközi jog alapján. Óriási a zűrzavar a médiában, és az értelmiségi nem mer kiejteni a száján egy olyan mondatot sem, amelyben például szerepel a „cigány/roma” szó, mert valaki rögtön azt kiáltja, hogy Rasszista! vagy Gyűlöletbeszéd!speak peace

A szólásszabadság nem korlátlan. Legitim korlátja más emberek méltósága és a demokratikus társadalom védelme. Noha az Emberi Jogok Európai Egyezménye garantálja a szólás szabadságát, mégis közli a 17. cikkében, hogy „az Egyezmény egyetlen rendelkezését sem lehet úgy értelmezni, hogy az bármely állam, csoport vagy személy számára jogot biztosítana olyan tevékenység folytatására vagy olyan cselekedet végrehajtására, amely az Egyezményben foglalt jogok és szabadságok megsértésére vagy pedig az Egyezményben meghatározottnál nagyobb mértékű korlátozására irányul.” Tehát az európai emberi jogi értékrenddel összeegyeztethetetlen nézetek nem esnek a szólásszabadság védelme alá.

A különböző nemzetközi emberi jogokkal foglalkozó egyezmények (pl.: Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, fajgyűlölet elleni 1965. évi ENSZ Egyezmény) és testületek, így az Emberi Jogok Tanácsa és a Fajgyűlölet elleni Bizottság is számos alkalommal kifejtette, hogy tilos minden olyan megnyilvánulás, ami a faji gyűlöletet vagy megkülönböztetést valamilyen formában igazolni vagy előmozdítani igyekszik.800px-Hatespeech.svg-edit

Ezeknek megfelelően tehát valóban nincs joga senkinek olyan tartalmú nyilatkozatokat tenni, amelyek diszkriminációra, ellenségeskedésre, faji gyűlöletre vagy erőszakra uszítanak. Ez viszont felvet egy nagyon jelentős kérdést: tilos-e ez akkor is, ha egyértelműen igaz az állítás. Például könnyen bizonyítható az igazságtartalma annak az állításnak, hogy „a magyarországi kisegítő vagy fogyatékos iskolákban a magukat romának valló gyerekek aránya nagyobb, mint a társadalomban”. A gyűlöletbeszéd tiltásának nem az a lényege, hogy megakadályozza a valós kérdésekről való társadalmi diskurzust vagy tudományos kutatást, hanem hogy ez a helyes módon történjen. Különbséget kell tenni a tényszerű megállapítások és az értéktartalmú kijelentések között. Tehát míg a fenti tényállítás nem minősül gyűlöletkeltőnek, addig az a nyilvánvalóan valótlan kijelentés, hogy „a cigány gyerekek hülyék” már annak minősülhet (ki mondta, hol mondta, milyen szövegkörnyezetben, stb.).

A véleményszabadság nem csak az egyéni önkifejezés alapját teremti meg, hanem hozzájárul a demokratikus és nyitott társadalom fejlődéséhez is azzal, hogy lehetővé teszi nézetek, eszmék szabad kifejtését még akkor is, ha azok egyeseket megbotránkoztatnak, népszerűtlenek vagy sajátos elképzeléseken alapulnak. A gyűlöletbeszéd azonban nem járul hozzá a nyitott és demokratikus társadalom fejlődéséhez. Az objektíven nem megítélhető, értékítéletet tartalmazó, vagy nyilvánvalóan valótlan kifejezések tehát sokkal inkább minősülhetnek gyűlöletkeltőnek, és így tiltottnak. Úgy tűnik, itt is él a régi tapasztalat: a házastársak a legtöbbször nem azon veszekednek, hogy mit mondott a másik, hanem hogy hogyan mondta azt…ZitsDisagree

Read Full Post »

A Svédország és Finnország közötti, több mint 6000 szigetből álló Åland-szigetek különleges hely. A történelem folyamán sokáig a Svéd Királysághoz tartozott, majd 1809-től az Orosz Birodalomhoz. Az orosz birodalmon belül egyébként a szigetcsoport a finn kormányzóság irányítása alatt állt, és ennek volt köszönhető, hogy osztozott Finnország sorsában.1000px-LocationÅland.svgAmikor 1917-ben Finnország elszakadt az oroszoktól, a szigetek lakossága (jelenleg kb. 28 ezer fő) szeretett volna Svédországhoz csatlakozni. Ennek az a magyarázata, hogy a lakosság kb. 90 %-a svéd. A svédek is örültek volna a plusz tengeri területnek, azonban egy kis nemzetközi jogi bökkenő volt: a krími háború végén, az 1856-os párizsi békeszerződés előírta a terület demilitarizálását. Ezt a kötelességet a svédek nem szerették volna folytatni, míg a szigetlakók igen.

Végül a Nemzetek Szövetsége döntött az ügyben, a szigetek maradnak semlegesek és demilitarizáltak, Finnországhoz tartoznak, de tiszteletben kell tartani a svéd lakosok jogait. Ezt az érintett nagyhatalmak és a térség államai egy egyezményben rögzítették is. A finn állam és lakosság ennek nem különösebben örült, de végül olyan területi autonómiát biztosítottak számukra, amely a jelenleg létezők közül a legrégebbi.IMG_3440

Az autonómia teljes önkormányzatiságot biztosít, jelentős pénzügyi önállósággal, sőt némi nemzetközi cselekvési joggal is (pl.: a szigetek külön képviselőt küldhetnek a Nordic Councilba). Önálló bélyegkibocsátó joga van és sajátos vámszabályok érvényesülnek a területén. Az EU-s tagságról külön népszavazás volt Ålandon, és ugyan beléptek, de számos EU-s szabály korlátozottan vagy módosítva vonatkozik a területre.???????????????????????????????A 2013-as népszámlálási adatok szerint a szigetek lakosságának 89 %-a svéd ajkú, 5 %-a finn és 6 %-a egyéb. Ålandon a svéd a hivatalos nyelv, sőt a finnt még csak tanulni sem kell az iskolában, ellenben az angol kötelező mindenkinek. A finn nyelv ilyen mértékű kizárása kissé visszás, mivel a szigetek lakosságának kb. 5 %-a több száz éve ott élő finn. Ez még inkább így van, ha azt is hozzátesszük, hogy Finnország lakosságának kb. 5 %-a svéd (ez 270 ezer fő, amelynek csak a kb. 10 %-a él Ålandon), viszont minden finnek kötelező svédül tanulni. Az egész országban mindenütt két nyelven vannak az utcanévtáblák, és az igazságszolgáltatásban, állami munkahelyen dolgozóknak kötelessége mindkét nyelvet jól tudni – kivéve Ålandon. Vajon a kisebbségvédelem/nyelvi jogok nem illetnék meg az Ålandon élő finneket?

 

Read Full Post »

A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya az első és máig egyetlen világszintű emberi jogi egyezmény, amely kitér a kisebbségek védelmére is. A 27. cikke ezt mondja: “Olyan államokban, ahol nemzeti, vallási vagy nyelvi kisebbségek élnek, az ilyen kisebbségekhez tartozó személyektől nem lehet megtagadni azt a jogot, hogy csoportjuk más tagjaival együttesen saját kultúrájuk legyen, hogy saját vallásukat vallják és gyakorolják, vagy hogy saját nyelvüket használják.”Logo_Art27_JPEG

Noha világszintűt írtam az első bekezdésben, ez enyhe túlzás, ugyanis 168 állam a részese, habár a cél az, hogy minden állam azzá váljon. A 27. cikkhez azonban a részes államok tehetnek fenntartást, így ezzel élt is Franciaország és Törökország. (Előbbi szerint csak egy egységes francia nemzet létezik, az utóbbi pedig nem kíván a kurdokkal, örményekkel stb. kisebbségekkel “foglalkozni”). Az egyezmény első kiegészítő jegyzőkönyve értelmében lehetőség van az egyéni panaszra, tehát arra, hogy az Emberi Jogok Bizottsága megvizsgáljon a részes állam joghatósága alatt álló személyektől származó, az emberi jogaikkal kapcsolatos bejelentéseket.

Az Emberi Jogok Bizottsága az egyéni panaszok mellett az államok rendszeres jelentésein keresztül is vizsgálja az Egyezségokmányba foglalt jogok betartását. A Bizottság minden évben jelentésben foglalja össze a vizsgálatok eredményeit. Az elmúlt évek jelentéseinek vizsgálata rámutat arra, hogy viszonylag kevés olyan egyéni panasz kerül elé, amely csak a 27. cikket érintené. A cikkre hivatkozás általában csak kiegészíti az egyezmény többi cikkének említését. Mindazonáltal az országjelentések tipikusan kitérnek rá, és az európai jelentések gyakran külön alfejezetben vizsgálják a roma kisebbség helyzetét.

A 27. cikk sokaknak elég szűkszavúnak tűnhet, így érdemes összefoglalni, hogy melyek azok a magatartások, szabályok, amelyek a Bizottság szerint a 27. cikk sérelmét jelentik:
– romák elleni diszkriminatív megjegyzések a politikai diskurzusban, médiában és szélsőséges tüntetéseken
– 2. világháborús roma koncentrációs tábor területén sertéstelep üzemeltetése
– területi szegregáció
– szegregáció az oktatásban
– kisebbségekkel szembeni gyűlöletkeltő beszédek
– olyan egyesületeket tiltó jogszabály hiánya, amelyek a gyűlöletkeltésre és rasszista propagandára jönnek létre- kisebbségi emlékművek, szent helyek, kulturális helyekkel, építményekkel szembeni vandalizmus vagy gyújtogatás
– roma nők sterilizálása a beleegyezésük nélkül
– korlátozott részvételi lehetőség a politikai döntéshozatalban
– a névválasztás lehetősége a saját nyelven és annak megfelelő írásmódban
– a kisebbségi nyelvek és kultúra oktatásából jelentős állami támogatás- és pénzkivonás
– szent vagy kulturális helyek szennyezése, elpusztítása
– a kisebbséget érintő döntésekből az érintett csoport kihagyása
– állami szolgáltatásokhoz való hozzáférés megtagadása

A sort még lehetne folytatni, azonban már ez is jól rávilágít, hogy tipikusan milyen ügyekkel találkozik az Emberi Jogok Bizottsága a 27. cikk keretében.

Read Full Post »

A múlt heti isztambuli konferencián arról tartottam előadást, hogy az ENSZ keretében elfogadott kisebbségvédelmi nyilatkozat és őslakos nyilatkozat között mennyi a különbség és a hasonlóság, és vajon lehetne-e a két nyilatkozatból egy egyezményt kovácsolni. A hallgatóság soraiban szinte csak amerikaiak és kanadaiak ültek, így az előadás utáni élénk beszélgetés során az európaitól teljesen eltérő nézőponttal találkoztam.

Az ENSZ 1992-ben fogadta el a nemzeti, etnikai, vallási és nyelvi kisebbségek védelméről szóló nyilatkozatot, 2007-ben pedig az őslakosok védelméről szólót. A két nyilatkozatban közös, hogy mind az egyének, mind a közösségek védelmét célozza, és az általános emberi jogok biztosításán felül irányoz elő többletjogokat. Az 1992-es nyilatkozat még viszonylag röviden foglalja ezeket össze, kiemeli a nyelvhasználat jogát, a kultúra és hagyományok védelmét, a jogot a gazdasági fejlődéshez és annak jogát, hogy a kisebbség kapcsolatot tartson a kisebbség, akár külföldön élő, többi tagjával. Yanagawa_quote

A 2007-es őslakos nyilatkozat már jóval bőségesebb, kijelenti, hogy az őslakos népeket a belső önrendelkezési jog illeti meg, tehát jogosultak autonómiára vagy önkormányzatiságra. A nyilatkozat egyébként nagyon egyértelművé teszi, hogy az elszakadás, tehát a külső önrendelkezés nem illeti meg őket, az állam területi integritása nem kérdőjelezhető meg. Tartalmazza ugyanazokat a többletjogokat, mint a kisebbségi nyilatkozat, és a kettő között eltelt 15 év emberi jogi fejlődését is tükrözi, például megjelenik az egészséges környezethez való jog. Jelentős eltérés még, hogy részletesen szabályozza a földhöz való jogot, a kártérítés jogát az elvett területekért, a jogot a földhöz és természethez kapcsolódó különleges spirituális kapcsolathoz.

A két nyilatkozat pusztán jogi összevetése azt mutatja, hogy nem lenne akadálya az egységes szerkezetbe foglalásnak. Azonban az előadást követő beszélgetés pont arra mutatott rá, hogy ez nem jogi kérdés. Az amerikai kontinensen nem igazán értik a kisebbségi problémát, míg mi Európából nem értjük, hogy miért kéne különbséget tenni az őslakosok és a kisebbségek között, mivel végső soron ugyanolyan kiszolgáltatott helyzetben vannak, ugyanazok a problémák a jellemzőek. Az Amerika-közi Emberi Jogi Bizottság már több esetben, analógiaként használva, az őslakosok védelmét biztosító rendelkezést alkalmazta a Dél-Amerikában élő jelentős számú afrikai származású, egykor rabszolga fekete közösség védelmére is.

A védelem univerzális szintre emelését azonban nem csak az akadályozza, hogy a probléma megközelítése eltérő Európában és az amerikai kontinensen, hanem az is, hogy az ázsiai és afrikai kontinensen egyáltalán nem foglalkoznak ezekkel. Így az érdeklődés és politikai akarat hiánya miatt úgy tűnik, ezeknek az embercsoportoknak a védelme sokkal hatékonyabb és megfelelőbb lehet regionális szinten, mint egyetemesen.

Read Full Post »

Older Posts »