Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Posts Tagged ‘EU’

A halálbüntetés nemzetközi jogon alapuló tilalma több évtizeddel ezelőtt jelent meg, köszönhetően az emberi jogok védelme fejlődésének. A téma vizsgálata szempontjából ketté kell választanunk az univerzális és az európai szintet.

Az Európa Tanács (ami nem az EU) 1983-ban fogadta el az Emberi Jogok Európai Egyezményének a Hatodik Kiegészítő Jegyzőkönyvét, amely eltörölte a halálbüntetés kiszabását béke idején. Ennek Magyarország az 1990-es csatlakozás óta részese (hatályban 1992-től).

2003-ban folytatta az Európa Tanács a jogalkotást, és a Tizenharmadik Kiegészítő Jegyzőkönyvben a részes államok azt vállalták, hogy a halálbüntetést semmilyen körülmények között nem fogják alkalmazni, tehát még háború vagy szükségállapot idején sem. Magyarország ezt is ratifikálta és ki is hirdette.

A 2009 óta szerződési hatállyal bíró Alapjogi Charta az Európai Unió dokumentuma, amelynek a 2. cikke védi az életet, és tiltja a halálbüntetést.

Az európai szint mellett az univerzális szinten is látható a tartózkodás a halálbüntetéssel szemben. Az 1990-es évek eleje óta felállított nemzetközi büntető törvényszékek még a népirtást vagy háborús bűnöket elkövetőket sem ítélhetik halálra. 2007 óta az ENSZ Közgyűlése több határozatban is kérte az államokat a halálbüntetés moratóriumára. Ebből a legutóbbit 2014 decemberében a magyar állam képviselője is megszavazta.

Még egy egyezmény köti Magyarországot ebben a témában, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 2. kiegészítő jegyzőkönyve. Ehhez az 1989-ben elfogadott jogszabályhoz Magyarország 1994-ben csatlakozott.

Természetesen a fentiekben felsorolt egyezményekből ki lehet lépni, de ennek beláthatatlan következményei lennének. Az ilyen egyezményekből nem szokás kilépni, a szerződési jog alapelve, hogy a szerződéseket végre kell hajtani, azokat be kell tartani. Ráadásul annak köszönhetően, hogy a halálbüntetés tilalma nem pusztán jogi szabály, hanem alapvető fontosságú, értékkel bíró norma, így ezen egyezmények felmondása egyértelműen az adott értékközösségekből való kilépésünket is jelentené.

A tágan értelmezett Európában nincs olyan állam, amely alkalmazná. A világ majdnem 200 államának csak a tizede, 20-22 nem törölte el. A kivégzések számát tekintve Kína a listavezető (évi kb. 1000), utána következik Irán (~370), Irak (~170), Szaúd-Arábia (~80) és az Egyesült Államok (~40).

death penalty2death penalty1

 

 

 

 

 

Ebben a bejegyzésben nem célom azzal foglalkozni, hogy van-e értelme a halálbüntetésnek, viszont az a fentiekből is jól kiderül, hogy Magyarország számos módon elkötelezte magát egy bizonyos értékközösségben, amelynek az elveiből nem tanácsos válogatnunk, mert egy-egy alapelv elutasításával az egészből zárnánk ki magunkat.

 

Reklámok

Read Full Post »

Volt már szó ezen a blogon a menekültekről, de úgy látom, hogy újra tisztázni érdemes néhány kérdést.

A magyar nép nagyon vendégszeretőnek tartja magát, de a valóságban ez csak arra a vendégre vonatkozik, aki hoz ajándékot és nem marad néhány óránál vagy napnál többet nálunk. Ebből fakadóan a menekültek befogadásában és elfogadásában régóta kimutatható egy össztársadalmi ellenérzés, amely esetenként kifejezetten idegengyűlöletbe hajlik.

Ez a xenofóbia azonban általában nem valós alapokon nyugszik. A téveszmék eloszlatása érdekében álljon itt néhány adat:

2014-ben 42.777 ember kért menedéket Magyarországon. Közülük 4829 fő került őrizetbe (kvázi börtönbe), a többi pedig nyitott táborba. Mind a táborban, mind az őrizetben lévő személyek kérelmét a Bevándorlási- és Állampolgársági Hivatal (BÁH) vizsgálja meg és dönti el, hogy ad-e menekült vagy oltalmazott státuszt.

Ezt az eljárást azonban csak kb. 5000 fővel szemben tudta lefolytatni a BÁH, mivel a nyitott táborban elszállásolt menedékkérők 80-90%-a néhány napnyi ittlét után nyugatra távozik. 2014-ben ez kb. 37.000 fő volt.menekült

Az a kb. 5000 fő, aki itt marad és megvárja a kérelmének az elbírálását az alábbiakkal szembesül: kb. 10% (tavaly 476 fő) kap menekült vagy oltalmazott státuszt és 90%-át (tavaly 4815 fő) elutasítják. Az elutasítottak bírói felülvizsgálatot kérhetnek, ezt 2014-ben 1386 fő tette meg. A bíróság a felülvizsgálat során még 36 főnek a kérelmét tartotta elfogadhatónak, 803-at elutasított, és folyamatban van még több mint 500 személyé.

Akinek elutasítják a kérelmét, annak el kell hagynia az ország területét, ha ezt önként nem teszi meg, akkor kitoloncolják.

bevandorlo

Érvként szokott elhangozni a menekültek befogadásával szemben, hogy sokba kerül. Azonban ha megvizsgáljuk, hogy erre mennyit költ a magyar állam és honnan van az a pénz, akkor megint csak elgondolkodhatunk. A Magyarország által határőrizetre és menekültek “kezelésére” költött pénz 75-90%-a ugyanis különböző EU-s forrásokból származik. Míg 2014-ben az állam 200 millió Ft.-ot különített el a bevándorlással összefüggő költségekre, addig az EU-tól kaptunk több mint 5 milliárd Ft.-ot!

egy-naíp-bevandorlok-nelkulMagyarországon a népesség kb. 2%-a külföldi, ezzel az EU területén nálunk él az egyik legkevesebb külföldi. Ebből a 220.000 főből kb. 1000 az, aki menekült vagy oltalmazott státuszban van, és néhány 10 ezerre tehető a valódi, 3. államból jövő külföldi, ugyanis a hazánkban élő külföldiek kb. 2/3-a határon túli magyar. Ők a statisztikában külföldi állampolgárként jelennek meg, noha magyar nemzetiségűek, és ily módon nem tekinthetőek “idegennek”.

Ilyen alacsony számok mellett tehát egyáltalán nem beszélhetünk arról, hogy elöntene minket az itt élni kívánó idegenáradat, sokkal inkább csak a pozitív hatás jelenik meg: ételek, éttermek, ruhák, stb.

Végszóként pedig azt érdemes még megemlíteni, hogy az 1000 éves történelmünk folyamán a magyarok voltak be- és kivándorlók is, nekünk is jól jött a segítség…Lajos_vagyok_bevandorlo

Read Full Post »

Az Európai Unió 2000-ben elfogadta a “Faji egyenlőségi irányelvet“, amely tiltja a faji- vagy etnikai alapú, közvetlen és közvetett megkülönböztetést egyaránt. Erre az irányelvre hivatkozással kereste meg a bolgár egyenlő bánásmód hatóság az Európai Unió Bíróságát, előzetes döntéshozatali eljárás keretében, még 2011-ben.

A Belov-ügy középpontjában a villanyórák álltak: egy bolgár település, túlnyomórészben romák által lakott, negyedében a villanyórákat nem a szokásos magasságban, tehát a földtől számított 1,7 m-es magasságban szerelték fel, hanem 7 méteres póznákra. Az áramszolgáltató ezt az 1990-es évek közepén tette meg, arra hivatkozással, hogy így elkerülhető az áramlopás és a villanyórák rongálása. A Belov-ügy panaszosa szerint így számukra lehetetlen az órák leolvasása és a fogyasztás ellenőrzése, és etnikai alapú megkülönböztetés történt a szolgáltatás nyújtásában.

electricity pole

A bolgár hatóságot főként az érdekelte, hogy szolgáltatásnak minősül-e a villanyórák felszerelése (és így az irányelv hatálya alá tartozik-e az ügy), továbbá, hogy megvalósulhat-e az egyenlő bánásmód elvének sérelme, ha a kérdéses cselekmény mögött nincs faji alapú megkülönböztetési szándék. Az EU Bírósága a kérdésekre nem válaszolt, mivel úgy találta, hogy a bolgár egyenlő bánásmód hatóság nem bíróság, így nincs joga előzetes döntést kérnie.

Hamarosan azonban a Bíróság nem kerülheti el a válaszadást, mivel szinte ugyanezeket a kérdéseket tette fel neki nemrégiben, egy nagyon hasonló tényállású ügyben, a bolgár bíróság. Noha a Bíróságot nem köti a főtanácsnoki indítvány, mégis Kokott főtanácsnoknak a Belov-ügyhez készített véleménye alapján valószínűsíthető, hogy a szolgáltatásnyújtás körébe nem csak önmagában a villamosáram szolgáltatása tartozik bele, hanem a villanyórák szolgáltatása is, mivel valójában a szolgáltatás árában benne van a villanyórák használatának a díja is, illetve enélkül nem lehetne megállapítani a fogyasztást.

'Figured out how to steal electricity yet?'

Következésképpen az irányelv alkalmazandó a tényállásra, így már csak azt kell eldönteni, hogy ez vajon sérti-e a megkülönböztetés elvét. A főtanácsnok szerint itt közvetett (indirekt) megkülönböztetésről van szó. Nem közvetlen, mivel az adott negyed minden lakóját érinti a helyzet, viszont, mivel a lakók túlnyomó többsége egy etnikai csoporthoz tartozik, így egy látszólag semleges, mindenkit egyformán érintő döntés mégis azt eredményezi, hogy egy csoportot hátrány ér.

A főtanácsnok is elismerte, hogy az áramszolgáltatónak jogos érdeke fellépni a csalások ellen, azonban ezen küzdelem során csak olyan intézkedéseket tehet, amelyek nem jelentenek túlzott mértékű hátrányt az érintett személyeknek és nem vezetnek egy etnikai csoport stigmatizálásához.

Read Full Post »

Az Európai Bizottság nemrég közzétette a jelentését arról, hogyan halad az Európai Roma Stratégia végrehajtása az egyes tagállamokban. A Magyarországra vonatkozó jelentés összegzi, hogy 2011 óta milyen fő döntések születtek az oktatás, foglalkoztatás, egészségügy, lakhatás és anti-diszkrimináció területén, majd ezeket értékeli is.

Az oktatás területén előrelépésnek tartja az integrált oktatást, és megállapítja, hogy az oktatással kapcsolatos centralizációnak lehet pozitív hatása a szegregáció csökkentésére. Ugyanakkor óvatosságra int a tankötelezettség korhatárának csökkentésével kapcsolatosan, mivel ez növelheti a szakma nélkül felnövő, képzetlen roma felnőttek számát. Az óvodába járás kötelezővé tétele szintén jó eredményekre vezethet, amennyiben az állam tudja biztosítani a megfelelő infrastruktúrát és a felkészült óvodapedagógusokat.

A foglalkoztatás területén további intézkedésekre lenne szükség, hogy a romák a nyitott munkaerőpiacon el tudjanak helyezkedni. Ez részben a diszkriminációmentes légkör megteremtését jelenti, részben pedig a romák megfelelő, piacképes szakképzését. A Bizottság az állam figyelmébe ajánlotta olyan átfogó csomag bevezetését, amely egyszerre több irányból célozza a fejlődést, így például a közbeszerzés területén is bevezetni szociális feltételeket (pl.: csak olyan cég nyerje a pályázatot, amely foglalkoztat romákat), támogatás a munkaadónak, ha roma munkavállalót alkalmaz, és a fiatalkorú romák számára szakmai gyakorlati lehetőségek biztosítása.

Az egészségügy területén a Bizottság úgy találta, hogy nem állnak rendelkezésre megfelelő adatok annak értékelésére, hogy a romák egészségügyi ellátórendszerhez való hozzáférése és az általános egészségügyi állapotuk javult-e. Viszont megjegyzi, hogy további ösztönzők bevezetésére lenne szükség, hogy az elmaradott régiókban se legyen orvoshiány (ezt például Finnországban úgy oldják meg, hogy az az orvos, aki vállalja, hogy 5 évet lehúz Lappföldön, kb. 6-8-szor annyit keres, mint aki a déli területeken marad).

Az adathiány a lakhatás területén is probléma, így nem tudta értékelni, hogy a hosszú távú állami programoknak eddig milyen eredményei vannak. A jelentés összességében is felhívja Magyarország figyelmét arra, hogy a fejlődés mértékének mérésére és ellenőrzésére jobb mechanizmusokat kellene kidolgoznia.

A Bizottság kiemelte, hogy a gyűlöletbeszéd ellen továbbra is fel kell lépni, hatékonyabb figyelemfelhívó akciókkal kellene megcélozni mind a roma, mind a nem-roma embereket, hogy növeljék az emberek egymás iránti figyelmét és elfogadását. Ennek érdekében javasolja a médiával való szorosabb együttműködést.

A Bizottság a jelentés végén kijelentette, hogy az Európai Unió releváns alapjaiból származó pénzösszegeket még hatékonyabb, integráltabb és fenntarthatóbb módon kellene a romák helyzetének javítására fordítani.

 

Read Full Post »