Dr. Szalai Anikó honlapja

Az Európai Unió 2000-ben elfogadta a “Faji egyenlőségi irányelvet“, amely tiltja a faji- vagy etnikai alapú, közvetlen és közvetett megkülönböztetést egyaránt. Erre az irányelvre hivatkozással kereste meg a bolgár egyenlő bánásmód hatóság az Európai Unió Bíróságát, előzetes döntéshozatali eljárás keretében, még 2011-ben.

A Belov-ügy középpontjában a villanyórák álltak: egy bolgár település, túlnyomórészben romák által lakott, negyedében a villanyórákat nem a szokásos magasságban, tehát a földtől számított 1,7 m-es magasságban szerelték fel, hanem 7 méteres póznákra. Az áramszolgáltató ezt az 1990-es évek közepén tette meg, arra hivatkozással, hogy így elkerülhető az áramlopás és a villanyórák rongálása. A Belov-ügy panaszosa szerint így számukra lehetetlen az órák leolvasása és a fogyasztás ellenőrzése, és etnikai alapú megkülönböztetés történt a szolgáltatás nyújtásában.

A bolgár hatóságot főként az érdekelte, hogy szolgáltatásnak minősül-e a villanyórák felszerelése (és így az irányelv hatálya alá tartozik-e az ügy), továbbá, hogy megvalósulhat-e az egyenlő bánásmód elvének sérelme, ha a kérdéses cselekmény mögött nincs faji alapú megkülönböztetési szándék. Az EU Bírósága a kérdésekre nem válaszolt, mivel úgy találta, hogy a bolgár egyenlő bánásmód hatóság nem bíróság, így nincs joga előzetes döntést kérnie.

Hamarosan azonban a Bíróság nem kerülheti el a válaszadást, mivel szinte ugyanezeket a kérdéseket tette fel neki nemrégiben, egy nagyon hasonló tényállású ügyben, a bolgár bíróság. Noha a Bíróságot nem köti a főtanácsnoki indítvány, mégis Kokott főtanácsnoknak a Belov-ügyhez készített véleménye alapján valószínűsíthető, hogy a szolgáltatásnyújtás körébe nem csak önmagában a villamosáram szolgáltatása tartozik bele, hanem a villanyórák szolgáltatása is, mivel valójában a szolgáltatás árában benne van a villanyórák használatának a díja is, illetve enélkül nem lehetne megállapítani a fogyasztást.

Következésképpen az irányelv alkalmazandó a tényállásra, így már csak azt kell eldönteni, hogy ez vajon sérti-e a megkülönböztetés elvét. A főtanácsnok szerint itt közvetett (indirekt) megkülönböztetésről van szó. Nem közvetlen, mivel az adott negyed minden lakóját érinti a helyzet, viszont, mivel a lakók túlnyomó többsége egy etnikai csoporthoz tartozik, így egy látszólag semleges, mindenkit egyformán érintő döntés mégis azt eredményezi, hogy egy csoportot hátrány ér.

A főtanácsnok is elismerte, hogy az áramszolgáltatónak jogos érdeke fellépni a csalások ellen, azonban ezen küzdelem során csak olyan intézkedéseket tehet, amelyek nem jelentenek túlzott mértékű hátrányt az érintett személyeknek és nem vezetnek egy etnikai csoport stigmatizálásához.

Read Full Post »

Az Európai Bizottság nemrég közzétette a jelentését arról, hogyan halad az Európai Roma Stratégia végrehajtása az egyes tagállamokban. A Magyarországra vonatkozó jelentés összegzi, hogy 2011 óta milyen fő döntések születtek az oktatás, foglalkoztatás, egészségügy, lakhatás és anti-diszkrimináció területén, majd ezeket értékeli is.

Az oktatás területén előrelépésnek tartja az integrált oktatást, és megállapítja, hogy az oktatással kapcsolatos centralizációnak lehet pozitív hatása a szegregáció csökkentésére. Ugyanakkor óvatosságra int a tankötelezettség korhatárának csökkentésével kapcsolatosan, mivel ez növelheti a szakma nélkül felnövő, képzetlen roma felnőttek számát. Az óvodába járás kötelezővé tétele szintén jó eredményekre vezethet, amennyiben az állam tudja biztosítani a megfelelő infrastruktúrát és a felkészült óvodapedagógusokat.

A foglalkoztatás területén további intézkedésekre lenne szükség, hogy a romák a nyitott munkaerőpiacon el tudjanak helyezkedni. Ez részben a diszkriminációmentes légkör megteremtését jelenti, részben pedig a romák megfelelő, piacképes szakképzését. A Bizottság az állam figyelmébe ajánlotta olyan átfogó csomag bevezetését, amely egyszerre több irányból célozza a fejlődést, így például a közbeszerzés területén is bevezetni szociális feltételeket (pl.: csak olyan cég nyerje a pályázatot, amely foglalkoztat romákat), támogatás a munkaadónak, ha roma munkavállalót alkalmaz, és a fiatalkorú romák számára szakmai gyakorlati lehetőségek biztosítása.

Az egészségügy területén a Bizottság úgy találta, hogy nem állnak rendelkezésre megfelelő adatok annak értékelésére, hogy a romák egészségügyi ellátórendszerhez való hozzáférése és az általános egészségügyi állapotuk javult-e. Viszont megjegyzi, hogy további ösztönzők bevezetésére lenne szükség, hogy az elmaradott régiókban se legyen orvoshiány (ezt például Finnországban úgy oldják meg, hogy az az orvos, aki vállalja, hogy 5 évet lehúz Lappföldön, kb. 6-8-szor annyit keres, mint aki a déli területeken marad).

Az adathiány a lakhatás területén is probléma, így nem tudta értékelni, hogy a hosszú távú állami programoknak eddig milyen eredményei vannak. A jelentés összességében is felhívja Magyarország figyelmét arra, hogy a fejlődés mértékének mérésére és ellenőrzésére jobb mechanizmusokat kellene kidolgoznia.

A Bizottság kiemelte, hogy a gyűlöletbeszéd ellen továbbra is fel kell lépni, hatékonyabb figyelemfelhívó akciókkal kellene megcélozni mind a roma, mind a nem-roma embereket, hogy növeljék az emberek egymás iránti figyelmét és elfogadását. Ennek érdekében javasolja a médiával való szorosabb együttműködést.

A Bizottság a jelentés végén kijelentette, hogy az Európai Unió releváns alapjaiból származó pénzösszegeket még hatékonyabb, integráltabb és fenntarthatóbb módon kellene a romák helyzetének javítására fordítani.

Read Full Post »