Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Posts Tagged ‘Hága’

A Nemzetközi Bíróság ítéletet hozott Peru és Chile tengeri határvitája ügyében. A 2008 januárjában indult per tárgya a két állam közötti tengeri határvonal kijelölése volt, amely egy 30 éves vitát zárt le a felek között.

Mindkét állam 1947-ben bejelentette igényét a kizárólagos gazdasági övezet 200 tengeri mérföldnyi területére, de nem tudtak megállapodni az egymás között határról. Az 1980-as évek elejére vita keletkezett a terület használatáról, kiaknázásáról Peru és Chile között. A felek és a bíróság is a ‘lassan járj, tovább érsz’ elvet követte, mivel a tényleges eljárás majdnem 5 évig tartott, a bíróságnak pedig több int egy évre volt szüksége, hogy meghozza az ítéletet.

Erről Kosztolányi Dezső egy írásának részlete jutott eszembe (Kosztolányi Dezső: Hollandiában – 1931):

“Hunyorogva nézünk a Vredespaleis (békepalota) karcsú tornyaira, s nem tudjuk, hogy viselkedjünk: levegyük-e a kalapunkat, mint a szentegyház előtt, az eszme magasztosságára gondolva, vagy sírjunk, talán kacagjunk azon, hogy még mindig itt áll, a történtek ellenére is, mint holmi újmódi Janus-templom, mely senkinek se nyújt menedéket. Kaján játéka a véletlennek, hogy a békepalota pont 1913-ban készült el, amikor már a világháború is „elkészült”.

Mindenesetre bemegyünk, tízen-tizenketten. Majdnem mindnyájan más és más nemzetiséghez tartozunk.

Lerakjuk a ruhatárba ernyőnket-botunkat. A ruhatáros követeli egyik társam irattáskáját is. De az nem hajlandó átadni. Arra hivatkozik, hogy jegyzeteit tartja benne, s azokra szükség lehet itt is. Ebből vita támad. Lehunyom a szemem, úgy élvezem ezt a páratlan jelenetet. Alig lépünk be a békepalotába, máris veszekszenek.

A veszekedést fönn mi magunk folytatjuk, közös erővel. Amint járjuk a termet, valamelyikünk megemlíti, hogy ez a palota a néhai orosz cár, II. Miklós indítványára épült, aki már 1898-ban is a népek lefegyverzését sürgette. Micsoda fintora a történelemnek, hogy annak az agyvelejében szülemlett meg a békepalota gondolata, hogy annak a tervét valósították meg, hogy annak az álmát hirdeti ez a kőtömeg, aki később a világ tudatában a hódító háború, a vérontás megszemélyesítője lett, s egy pincében lőtték agyon feleségével, gyermekeivel együtt, éjszaka, mint valami gonosztevőt.

A béke föltétlen barátai, akik mindig megsértődnek azon, hogy kívülük mások is merik kívánni és hirdetni a békét, mosolyognak a cár rosszhiszeműségén. Akadnak egyesek, akik félénken mentegetni próbálják. Ezeket a békebarátok halált megvető bátorsággal támadják, s máris dúl a harc a két párt között, az érvek gépfegyverével, a gyanúsítások fojtó gázával mindaddig, míg ki nem megyünk az utcára.

Szóval tudatom azokkal, akiket érdekel, hogy sehol se lehet oly pompásan veszekedni, mint a hágai békepalotában.”

/Forrás: Kosztolányi Dezső: Európai képeskönyv, Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp. 1979. 190. o./

Read Full Post »

Részt vettem életem első akadémiai székfoglaló előadásán! Nem gyakori jelenség, hogy a Magyar Tudományos Akadémia nemzetközi jogászt választ tagjának, így az esemény nem csak számomra volt kuriózum. Lamm Vanda  – ha jól számoltam – a 9. nemzetközi jogász (és közülük az első nő), aki feljutott a tudományos ranglétra hazai legmagasabb fokára. MTA Rendes tagi székfoglaló előadása a kötelező nemzetközi bíráskodás történetéről és jövőjéről szólt. Az előadás fókuszpontja a Nemzetközi Bíróság joghatóságát elismerő egyoldalú alávetési nyilatkozatok elemzése volt. Az 1920-as évektől, az Állandó Nemzetközi Bíróság megalakulásától kezdve az államok önkéntes alapon dönthetnek úgy, hogy előre beleegyezésüket adják abba, hogy velük szemben pert lehessen indítani az épp működő nemzetközi fórum előtt.

A nemzetközi bírósági vitarendezés az egyik legfontosabb fajtája a nemzetközi viták megoldásának, és így a háború (mint végső vitarendezési eszköz) elkerülésének. Az államok szuverén egyenlősége miatt azonban a nemzetközi jogban nincs kötelező bíráskodás, a per megindulásába mindig bele kell egyeznie az alperes államnak is. Ennek egyik módja az egyoldalú alávetési nyilatkozat.

Az ENSZ 193 tagállamából 80 adott ilyen felhatalmazást, többek között Magyarország is. Csakhogy ezek a joghatóságot elismerő nyilatkozatok nem általánosak, hanem számos kérdéskörben szűkítik a perlés lehetőségét. Tulajdonképpen fenntartásokat tartalmaznak, noha azt elméletileg csak többoldalú szerződésekhez lehet fűzni. Az erre vonatkozó joggyakorlat teljes mértékben szokásjogi alapú. Az elmúlt majdnem 100 évnyi gyakorlat azonban rendszeresen változott. A “lelkes” időszakokban, így az 1920-as és az 1990-es években nőtt az alávetést tevő államok száma, míg a hidegháború idején csökkent, illetve sokféle fenntartást láthattunk. A mostani divat pedig az, hogy az alávetési nyilatkozatok azonnali visszavonásának lehetőségét illesztik bele az államok (remélve, hogy így elkerülhetnek egy nem tetsző pert).

Lamm Vanda egyik konklúziója az volt, hogy mindenképpen reformra szorul az alávetések rendszere, és reményét fejezte ki arra nézve, hogy egyszer esetleg megvalósul a valóban kötelező nemzetközi bíráskodás is. Az előadás rövid összefoglalója is elérhető, a nagyon mélyen érdeklődők pedig egy egész könyvet olvashatnak erről.

Read Full Post »

Tegnap volt 100 éve, hogy megnyitott Hágában a Béke-palota. Sokan álltak mögötte, de mind közül talán a legtöbbet Andrew Carnegie tett érte. Az önéletrajzi írását (A. Carnegie: Autobiography of Andrew Carnegie, London, 1920.) olvasva egyáltalán nem lepődtem meg azon, hogy pont őt tudták meggyőzni arról, adományozzon erre a célra 1,5 millió dollárt. Jelen világunk elképesztően sokat tanulhatna tőle az emberszeretetről és a valódi értékekről.

Carnegie szegény skót családból származott, akik kivándoroltak Amerikába 1848-ban. Ő ekkor 13 éves volt és a család napi betevőjének előállításában kellett részt vennie, így mindösszesen 7 osztályt végzett. Az iskolai képzettség hiánya ellenére éleslátással, logikával és érzelmi intelligenciával egyaránt megáldott ember volt. Napról napra küzdötte fel magát vasgyári segédmunkásból acélmágnássá. Könyvében nyíltan ír sikereinek okáról: a szorgos és kemény munka, a tisztesség és becsület, az embertársaival való korrekt bánásmód és a folyamatos önképzés. Mindig kíváncsi volt a szakmája és a világ eseményeire, fejlesztésekre, kutatásokra.

Carnegie rendkívül fontosnak ítélte a befektetéseket, és hogy a cég vezetője ne a saját javára vegye ki folyamatosan a pénzt a vállalkozásból, hanem forgassa azt vissza, vagy javítsa vele a dolgozók körülményeit. Kiválóan szemlélteti az amerikai ipari forradalom hétköznapjait az 1800-as évek második felében, rávilágítva mi vezetett (többek között) Amerika felemelkedéséhez.

Élete vége felé egyre jobban foglalkoztatta a nemzetek közötti béke kérdése, már az 1900-as évek elején azt jegyezte fel naplójába, hogy hamarosan el kell jönnie a kornak, amikor teljes mértékben tilos lesz a háború. Mint tudjuk, a háború korlátozása 1919 és 1945 között egyre szélesedő körben megvalósult, habár a mai napig nem teljes. Többek között ennek is volt köszönhető, hogy 1904-ben létrehozta a Carnegie Alapítványt a Béke-palota felépítésére, későbbi kezelésére és a benne elhelyezett könyvtár működtetésére. Élénk figyelemmel kísérte az 1899-es és 1907-es hágai konferenciákat, amelyeknek fő motivációja a világbéke elősegítése volt.

Carnegie körülbelül 4000 könyvtárat alapított világszerte, mivel vallotta, hogy az emberi felemelkedés fő kulcsa a tanulás és olvasás. A világ működésének jobb megértése érdekében 1910-ben létrehozott egy globális think tank-et Carnegie Endowment for International Peace néven, amely a mai napig a világ egyik legbefolyásosabb non-profit agytrösztje a nemzetközi kapcsolatok terén.

Önéletrajzi írása a kikapcsolódás és érdekes történelmi információk megismerése mellett megihleti az olvasót és rávilágít arra, hogy nem szükséges nagy vagyon ahhoz, hogy ezek az értékek mentén éljünk.

Read Full Post »