Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Posts Tagged ‘tengerjog’

Három évvel ezelőtt már hírt adtam arról, hogy a Fülöp-szigetek beperelte Kínát egy nemzetközi választottbíróságon a dél-kínai-tengerrel kapcsolatos vitájuk miatt. A napokban megszületett az ítélet, amely számos pontban elmarasztalja Kínát.

A közel 500 oldalas ítélet számos érdekes tengerjog-értelmezési kérdést válaszol meg, de mielőtt ebből szemezgetnék, kezdjük a joghatósággal, amelynél az előző bejegyzésben abbahagytuk. A Választott Nemzetközi Bíróság szerint Kína az ENSZ Tengerjogi Egyezmény aláírása során nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy a keretében felállítható választottbíróság járjon el tengerjogi vitái tekintetében. Ez a fórum akkor is jogosult dönteni, ha az egyik fél teljes mértékben kimarad az eljárásból, ahogyan Kína is tette. Ennek pusztán annyi a jelentősége, hogy így a bíróság köteles ellenőrizni a másik fél, jelen esetben a Fülöp-szigetek állításainak valóságtartalmát és független szakértők segítségével “pótolni” a hiányzó fél álláspontját.

South-China-Sea-Protest-GettyA választottbíróság kifejtette, hogy Kínának nincsenek történelmi jogai a területre, a jogait az ENSZ Tengerjogi Egyezménye határozza meg, amely alapján pontosan kijelölhető, hogy mely és mekkora területek (parti tenger, kizárólagos gazdasági övezet) illetik meg. A Kína által felépített mesterséges szigetek (általában víz alatt lévő sziklaképződményeket építették fel szigetté) nem minősülnek olyan területnek, mint amelyhez tengeri övezetek illetnék meg (tehát nem jelölhet ki körülötte parti tengert vagy halászati övezetet).

További megállapítás, hogy Kína megsértette a Fülöp-szigetek szuverenitását azáltal, hogy nem akadályozta meg, hogy a halászai a Fülöp-szigetekhez tartozó kizárólagos gazdasági övezetben halásszanak, sőt Kína akadályozta az ottani halászatot, olajkitermelést és mesterséges szigeteket épített oda.

reefAz ügynek a nemzetközi környezetvédelem szempontjából is van fontos aspektusa: Kínát elmarasztalták a halászai által tanúsított környezetkárosító magatartásért, így az ottani védett fajok, tengeri teknősök, korallok gyűjtéséért és a törékeny ökoszisztéma veszélyeztetéséért. A kínai hatóságok nem akadályozták meg ezeket a tevékenységeket.

A bíróság végül kiemelte, hogy a Kína által tanúsított magatartás nem felelt meg a békés vitarendezés követelményének, az hozzájárult a helyzet elmérgesedéséhez, mivel a választottbírósági eljárás kezdete után is folytatta a mesterséges szigetek építését és a környezetkárosítást.

Noha az ítélet történelmi, nem biztos, hogy a végrehajtása miatt lesz emlékezetes, ugyanis a kínai kormány egyértelművé tette, hogy nem kívánja azt végrehajtani. Véleménye szerint a bíróságnak egyáltalán nem volt joga az ügyben dönteni. Az ítélet megszületése nyomán azonban lehetséges, hogy az adott területen tanúsított kínai katonai akciókkal szemben tovább nő majd a nemzetközi diplomáciai fellépés.

_90359711_south_china_sea_110716_624map

Reklámok

Read Full Post »

A Boszporusz

Évek óta, ha meghallom azt a szót, hogy Boszporusz, Bodnár professzor tengerjog előadása ugrik be. Így valami különleges érzés kerített hatalmába, amikor szerdán – életemben először – átkelhettem rajta (mivel a repülő az ázsiai parton tett le). A pár perces hajóút során gyönyörű látványként tárult elém az az egyveleg, ami Bizáncból, Konstantinápolyból és a mai városból összeállt. És őszintén bevallom, hogy nem azon járt az eszem, hogy a Boszporusz egy természetes tengerszoros, amelynek a nemzetközi jogi helyzetét az 1936. évi Montreux-ben kötött egyezmény szabályozza. A 10 részes féllel rendelkező szerződés szerint a Boszporusz (a Márvány-tengerrel és a Dardanellákkal együtt) Törökország szuverén területe, amelyen békeidőben engedélyezi minden állam hajója számára az áthaladást. A békés célú áthaladás korlátozott azon államok hadihajói számára, amelyek nem rendelkeznek fekete-tengeri parttal. A szoros feletti kontroll az elmúlt évszázadok során sok vitára adott okot, és valószínűleg ez is megbújik a “Kanal Istanbul” terv mögött, amely a természetes vízi úttal párhuzamosan egy mesterséges csatornát is szeretne létrehozni 2023-ra…Boszporusz-hídVegyi fegyverek Szíriában

Az Academic Council on the United Nations System éves konferenciájának nyitó előadását Ahmet Üzümcü, a Vegyifegyver Tilalmi Szervezet főtitkára tartotta. Ahogyan korábban már írtam erről, tavaly ez a szervezet kapta a Nobel-békedíjat. Az előadás rendkívüli részletességgel tért ki a szíriai vegyi fegyverek leszerelésének gyakorlati problémáira. 1300 tonnányi vegyi fegyvert távolítottak el az országból, ez körülbelül a készletek 92%-át jelenti. A fennmaradó kb. 100 tonna kivitele az országból folyamatban van. A semlegesítés, illetve a megsemmisítés az USA és Finnország területén zajlik. A főtitkár hangsúlyozta, hogy a szép eredmények mellett még mindig sok munka vár rájuk, mivel a világon a ’90-es évek végén – felbecsülten – meglévő vegyi fegyvereknek eddig a 80%-át szerelték le, és még mindig jelentős állományok találhatóak több államban is. IMG_3018[1]Török öngól

A konferencia házigazdája a Kadir Has Egyetem, amelynek a rektora, Mustafa Aydin neves török nemzetközi kapcsolatok szakértő. Véleménye szerint a szíriai konfliktus kapcsán a török külpolitika egyértelműen öngólt lőtt azzal, hogy a sikertelen “coalition of the willing” és R2P szervezkedés után elkezdett a kormányváltás érdekében kampányolni. A kormányváltás 3 éve nem jön létre, a konfliktus továbbra is meg van és folyamatos nemzetbiztonsági kockázatot jelent a török állam számára. Nem csak azért, mert a közvetlen szomszédságában van, hanem mivel Törökországban tartózkodik majdnem 800 ezer szíriai menekült. Ők egyébként koránt sem csak a határhoz közeli menekülttáborokban laknak. Isztambulban is sok helyen láthatóak, például az egyetemhez közeli mecset kertjében is tábort vertek. A legtöbb jelenlévő szakértő szerint pedig, az eltelt sok-sok hónap a helyzetükben nem hozott javulást, a török nép egyre frusztráltabb, a nemzetközi közvélemény pedig egyre érdektelenebb irányukba. (Kép hiánya: nem éreztem megfelelőnek lefényképezni őket)

A napi fejtörő

Kb. 100 méterenként van egy mecset vagy dzsámi. Számítottam rá, hogy elég sok lesz, de arra nem, hogy ennyire uralni fogják a várost. A nők öltözéke rendkívül változó, és egyértelműen látható, hogy többé-kevésbé szekularizált világról van szó. De azért egész nap “szúrta a bögyömet”, hogy a Kék mecsetben külön, kicsi, hátsó, elzárt terület van csak a nők számára imádkozásra. Van valami paradoxon abban, hogy elvárják a nőktől a vallásnak megfelelő öltözéket és viselkedést, de közben nem hagyják őket méltó módon imádkozni.IMG_3049[1]

Read Full Post »

Tegnap ítéletet hirdetett a Nemzetközi Bíróság az Antarktisz környéki bálnavadászat ügyében. Ausztrália 2010-ben perelte be Japánt Hágában, arra hivatkozva, hogy Japán megsérti a bálnavadászat szabályozásáról szóló nemzetközi egyezményt.

A nemzetközi közösség az 1930-as évek óta védi a bálnákat, a jelenlegi szabályozás egy 1946. évi egyezményen alapul. Az egyezmény eredeti célja az volt, hogy korlátozza és szabályozza a bálnavadászatot, amelynek a felügyeletére egy bizottság is létrejött. 1985 óta moratórium van a kereskedelmi bálnavadászatra, és csak kutatóprogramok keretében lehet vizsgálni azokat – de a kutatás részeként, indokolt esetben, elfogadható lehet a bálnák megölése is.

whale

Az egyezmény és a bizottság pontosan meghatározza, hogy a bálnák kutatási célú befogása és lepusztítása mikor, milyen mértékben megfelelő. A Bíróság szerint a japán kutatóprogram nem felel meg ezeknek az elvárásoknak. Az egyik fő hiányossága a programnak, hogy nem egyértelmű, milyen tudományos eredmények születhetnek a program alkalmazásából. Az ítélet szigorúan csak a kutatóprogram egyezménynek való megfeleléséről szól, és a Bíróság kitért az elől, hogy általános környezetvédelmi elvek elemzésébe kezdjen.

Szintén megszorító az ítélet azon része, amely nem összességében rendelkezik a bálnavadászat kérdéseiről, hanem kifejezetten csak az Antarktisz környéki védett óceáni övezetben történő “vadászatot” találta nem megfelelőnek. A Greenpeace forrásai alapján úgy tűnik a japán “bálnakutató” flotta erre a területre szakosodott, ami a világ legnagyobb bálnavédelmi rezervátuma. A tudományos kutatás álcája mögé bújva az elmúlt 20 évben több ezer bálnát öltek meg a térségben, amelyeknek a húsa végül japán éttermekben köt ki.

Fishermen Process Whale Caught In Approved Coastal Whaling

Több millió dolláros iparágról van szó, és nem Japán az egyetlen, ahol szívesen fogyasztanak bálnahúst. A Bálnavadászat Nemzetközi Bizottsága szerint Japánon kívül Norvégia és Izland is rendszeres bálnavadász. A különbség azonban köztük és Japán között, hogy a két európai állam a saját kizárólagos tengeri gazdasági övezetében fogja el a bálnákat. Ők egyébként fenntartást tettek a moratóriumot elrendelő 1985-ös megállapodáshoz. Ilyen fenntartása van még Oroszországnak is, de a Bizottság szerint ők nem folytatnak ilyen tevékenységet.

 

Read Full Post »

A Nemzetközi Bíróság ítéletet hozott Peru és Chile tengeri határvitája ügyében. A 2008 januárjában indult per tárgya a két állam közötti tengeri határvonal kijelölése volt, amely egy 30 éves vitát zárt le a felek között.

Mindkét állam 1947-ben bejelentette igényét a kizárólagos gazdasági övezet 200 tengeri mérföldnyi területére, de nem tudtak megállapodni az egymás között határról. Az 1980-as évek elejére vita keletkezett a terület használatáról, kiaknázásáról Peru és Chile között. A felek és a bíróság is a ‘lassan járj, tovább érsz’ elvet követte, mivel a tényleges eljárás majdnem 5 évig tartott, a bíróságnak pedig több int egy évre volt szüksége, hogy meghozza az ítéletet.

Erről Kosztolányi Dezső egy írásának részlete jutott eszembe (Kosztolányi Dezső: Hollandiában – 1931):

“Hunyorogva nézünk a Vredespaleis (békepalota) karcsú tornyaira, s nem tudjuk, hogy viselkedjünk: levegyük-e a kalapunkat, mint a szentegyház előtt, az eszme magasztosságára gondolva, vagy sírjunk, talán kacagjunk azon, hogy még mindig itt áll, a történtek ellenére is, mint holmi újmódi Janus-templom, mely senkinek se nyújt menedéket. Kaján játéka a véletlennek, hogy a békepalota pont 1913-ban készült el, amikor már a világháború is „elkészült”.

Mindenesetre bemegyünk, tízen-tizenketten. Majdnem mindnyájan más és más nemzetiséghez tartozunk.

Lerakjuk a ruhatárba ernyőnket-botunkat. A ruhatáros követeli egyik társam irattáskáját is. De az nem hajlandó átadni. Arra hivatkozik, hogy jegyzeteit tartja benne, s azokra szükség lehet itt is. Ebből vita támad. Lehunyom a szemem, úgy élvezem ezt a páratlan jelenetet. Alig lépünk be a békepalotába, máris veszekszenek.

A veszekedést fönn mi magunk folytatjuk, közös erővel. Amint járjuk a termet, valamelyikünk megemlíti, hogy ez a palota a néhai orosz cár, II. Miklós indítványára épült, aki már 1898-ban is a népek lefegyverzését sürgette. Micsoda fintora a történelemnek, hogy annak az agyvelejében szülemlett meg a békepalota gondolata, hogy annak a tervét valósították meg, hogy annak az álmát hirdeti ez a kőtömeg, aki később a világ tudatában a hódító háború, a vérontás megszemélyesítője lett, s egy pincében lőtték agyon feleségével, gyermekeivel együtt, éjszaka, mint valami gonosztevőt.

A béke föltétlen barátai, akik mindig megsértődnek azon, hogy kívülük mások is merik kívánni és hirdetni a békét, mosolyognak a cár rosszhiszeműségén. Akadnak egyesek, akik félénken mentegetni próbálják. Ezeket a békebarátok halált megvető bátorsággal támadják, s máris dúl a harc a két párt között, az érvek gépfegyverével, a gyanúsítások fojtó gázával mindaddig, míg ki nem megyünk az utcára.

Szóval tudatom azokkal, akiket érdekel, hogy sehol se lehet oly pompásan veszekedni, mint a hágai békepalotában.”

/Forrás: Kosztolányi Dezső: Európai képeskönyv, Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp. 1979. 190. o./

Read Full Post »

Az utóbbi években Nicaragua szinte “örökös” felperessé vált a Nemzetközi Bíróság előtt. Első keresetlevelét 1984-ben nyújtotta be az Amerikai Egyesült Államok ellen, amely pert nagyrészt meg is nyert. Elképzelhető, hogy ez a siker is hozzájárult ahhoz, hogy azóta szívükbe zárták az ENSZ bírói fórumát, és összesen hatszor indítottak pert más államok, főként a szomszédaik (Costa Rica és Honduras) ellen.

A legújabb indítványuk 3 napja érkezett meg Hágába, és azt kérik benne, hogy a Bíróság állapítsa meg a Nicaragua és Kolumbia közötti, a Karib-tenger alatti kontinentális tengeri talapzat határát. Jogosan lepődhetnénk most meg egy pillanatra, hogy “de hát Nicaragua és Kolumbia nem is határos, hiszen közöttük van még Costa Rica és Panama”!

Tulajdonképpen “folytatásos perről” van szó, mivel ennek a vitának az előzménye az a korábbi per, amelyben 2012 novemberében hozott ítéletet a Bíróság. Akkor a 200 tengeri mérföldön belüli területek elhatárolásáról döntöttek, most pedig az azt meghaladó területekre kérik az ítéletet.

A tengerjogban kevésbé jártasak számára említem meg, hogy az államot több különböző tengeri övezet illeti meg, amelyeknek gazdasági kiaknázási lehetőségei óriásiak lehetnek. A 200 tengeri mérföldön belüli területet kizárólagos gazdasági övezetnek (korábban halászati övezet) nevezzük, és ahogyan a neve is mutatja, a parti államnak egyedüli jogosultságot biztosít a hasznok kitermelésére.

A 200 és 350 tengeri mérföld közé eső terület a kontinentális talapzat, amely gyakorlatilag a tengerfenék kincseinek kiaknázására jogosít fel. Ennek a területnek az államok közötti szétosztása gyakori vitákba torkollik. A pontos elhatárolásra ugyanis számos szabály vonatkozik az ENSZ 1982. évi Tengerjogi Egyezménye, a korábbi egyezmények és a szokásjog alapján.

Az egyik legfőbb nehézséget az okozza, hogy az államok tengerpartjainak rajzolata és földrajzi jellemzői mértanilag korántsem szabályosak. A tengeri elhatárolásnál nem csak a fő szárazföld elhelyezkedését kell figyelembe venni, hanem az államokhoz tartozó szigeteket is. A Bíróság 2012-es ítéletébe beillesztett térkép jól mutatja a Karib-tenger tengeri határvonalait: NB_itelet_2012

A 2012-es ítéletben a Bíróság kifejtette, hogy Nicaragua korábbi kérése ellenére nem tudja megállapítani a határt a 200 tengeri mérföldön túli területek tekintetében, mert Nicaragua nem bizonyította egyértelműen, hogy ott még található hozzá tartozó kontinentális talapzat. Ha nem is esz meg a kíváncsiság, hogy vajon sikerül-e bebizonyítaniuk, mindenképpen örvendetes, hogy a vitáit Nicaragua bírói úton, tehát békés módon próbálja rendezni.

Read Full Post »