Tények:
– nagyrészt nem Magyarországon múlik, hogy hány külföldi próbál bejutni rajtunk keresztül Európába
– a bevándorlók között vannak menekült-státuszra vagy egyéb nemzetközi védelemre jogosult személyek és pusztán gazdasági célból vándorlók is (és gyakran nem könnyű őket egymástól megkülönböztetni)
– az elmúlt kb. 15 évben nőtt az elhúzódó, visszatérő fegyveres összeütközések száma, több államban alakult ki instabil helyzet, gyenge állami struktúrával
– az emberkereskedelem és az emberek csempészése komoly és összetett, szervezett bűnözői tevékenység
– az EU tagállamok már 1997-ben uniós politikává tették a migrációs politikát (tehát ez a téma már nem kizárólag tagállami hatáskör, hanem uniós); mivel Magyarország az EU tagja, így egyedül nem tudja megoldani és ha tudná, se oldhatja meg a jelenlegi krízist
– Magyarország is részt vett az elmúlt 11 évben a hatályos uniós szabályozások kialakításában és/vagy módosításában
– az uniós szabályok mellett Magyarországot kötik bizonyos nemzetközi szerződések (1951. évi genfi egyezmény a menekültekről és emberi jogi egyezmények sora)
Fegyveres konfliktusok Afrikában 1997 és 2011 között
Megoldási ötletek:
– Magyarország fogjon össze Olaszországgal, Spanyolországgal és esetleg Görögországgal, mivel a helyzetünk nagyon hasonló és így együtt jelentős érdekérvényesítési potenciálunk lehetne az EU-ban
– kérjünk segítséget a EU-tól és a tagállamoktól: ez széles körben jelentheti a szakemberek/rendőrök/tolmácsok/ügyintézők, stb. ideküldését, pénzügyi források biztosítását, tárgyi segítségnyújtást (sátor, élelem, ruha, stb.)
– fogjunk össze az ügyben szintén érintett nem EU-tag államokkal (főleg Szerbia és Macedónia) és segítsük őket
– uniós szinten erősítsük meg a humanitárius segélyezést és segítségnyújtást azon államokba, amelyekben humanitárius katasztrófa várható vagy már van
– az EU lépjen föl közösen és határozottabban az afrikai és közel-keleti, ázsiai konfliktusokkal kapcsolatosan (pl.: kérje a Biztonsági Tanács komolyabb fellépését, az európai államok áldozzanak többet a békefenntartásra, az EU használja fel jobban a lehetőségeit arra, hogy Oroszországot és Kínát is rávegye a BT-ben az erőteljesebb fellépésre)
– a konfliktus-sújtotta államok szomszédainak és az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának nyújtson több támogatást (pl. Szíria kapcsán segítse elő, hogy a Törökországban, Libanonban és Jordániában lévő kb. 4 millió menekült képes legyen ott megélni. Ugyanis a mostani menekülthullám annak is köszönhető, hogy a szíriai menekültek megunták, hogy 4 éve szedett-vedett sátortáborokban tengődjenek munka, iskola és mindenféle lehetőség nélkül. Azért nem menekültek rögtön messzebb, mert szívük szerint haza szeretnének menni, de a konfliktus 5. éve tart. Haza nem mehetnek, telnek az évek, esélyük nincs ott a normális életre, így elindulnak.)
– az EU és a tagállamok lépjenek fel még erőteljesebben az embercsempészés és egyéb szervezett bűnözés ellen, összefogva a kibocsátó és egyéb érintett államokkal
– az EU és a tagállamok tájékoztassák (sokféle módon) az érintett térségekben élőket, hogy milyen módon juthatnak be legálisan az EU-ba, mik a veszélyei az illegális bevándorlásnak, az európai valóságról
– dolgozzanak ki a tagállamok az EU-val egy ún. “humanitárius vízumot”, amelynek a segítségével legális módon, a kibocsátó vagy más EU-n kívüli államokban kezdeményezhetnék a határozott idejű bevándorlást az EU-ba a veszélyeztetett személyek (így legálisan jönnének, a hatóságok tudnának róluk, megfelelő vizsgálatokat le tudnák folytatni, és az érintetteket is megóvná a bűnözőktől és az életveszélyes utaktól)
A fentiekből is látható, hogy a jelenlegi migráció és menekült-probléma sokkal nagyobb és összetettebb, minthogy Magyarország meg tudná egyedül oldani. Még ha Magyarország lezárhatná körbe egy fallal az egész országot, akkor sem lenne a probléma megoldva. Ennek köszönhetően az egyetlen értelmes út az összefogás a többi EU-tagállammal, összehangolt cselekvés kidolgozása (mind az EU-n belülre és kívülre) és szolidaritás mutatása egymás és a szomszédaink felé.
Dr. Szalai Anikó honlapja 
Az itt felvázolt irány talán jó, de még mindig nagyon gyengének tűnik. És a valódi lényegről szó sem esett: az egészet mi, fejlett világ okoztuk, és a megoldás egy jó nagy része is a mi felelősségünk. Sok esetben lerabolt, kifosztott és szegénységbe/tudatlanságba taszított országokról van szó, ahol talán máshogy alakult volna minden, ha Európa és Amerika nem teszi rá a kezét annak idején az összes erőforrásukra.
Több fejlett ország jelenleg akár tízszer-hússzor annyi erőforrást bitorol, mint amennyi jutna Neki, a szegény régiók kárára. Magyarország is ezek közé az országok közé tartozik, még ha a tízszeres szorzót sem közelíti meg. Hosszútávon ez biztosan katasztrófához fog vezetni.
A megoldás egyik része az egyenlőtlenségek hathatós enyhítése, vagy felszámolása volna. Ami ugye egyúttal azt is jelentené, hogy nekünk drasztikusan vissza kellene fognunk magunkat. Konkrétan nekünk is, tehát pl. Neked és nekem is. Én magam is több erőforrás felett rendelkezem jelenleg, mint ami jutna, és ez szinte az egész életemben így volt. De mivel látom a problémát, hajlandó lennék ezen változtatni, akár valóban drasztikus mértékben is.
A segélyek csöpögtetése nem lesz elég, mint ahogy egy akármilyen fal, meg hasonlók sem.
Így írtam erről korábban (konkrétan kerítés témában):
Azt, hogy a világ ide fog jutni, évtizedekkel ezelőtt “megjósolták” (levezették). A túlnépesedést, a menekültek végeláthatatlan áradatát, a terrorizmus térnyerését. Illetve egy még ezidáig be nem következett dolgot: az erőteljesen túlzsúfolt, alacsony higiéniájú, a zoonózisnak is kiváló terepet biztosító területen egy akár világméretű katasztrófával fenyegető vírus felbukkanását.
Mindez szépen és logikusan levezethető abból a tényből, hogy a világ összes erőforrásának 80%-át a világ teljes népességének körül-belül 20%-a bitorolja.
És ebben Magyarország is benne van. Mi is bőven többet használunk annál, mint amennyink van és mint amennyi jutna/járna. Ha kimegyek bármelyik tetszőleges budapesti út szélére, és csak az elhaladó autókat figyelem, azt látom, hogy: a többsége öt személyes, és a túlnyomó többségében egyetlen ember ül. Annyi autó van forgalomban nálunk, hogy a kétharmadukban az ország teljes lakossága elférne. Az egy főre jutó mobil előfizetések száma egy felett van, az öt éven belül egy főre jutó telefon vásárlások számát megbecsülni sem tudom. Aki akar napjában háromszor, a hét minden napján húst ehet hússal. Sokan meg is teszik. És esszük a sok ezer kilométerrel odébb termesztett banánt, ananászt, vagy akár a krumplit, paradicsomot és foghagymát, ami itt is megteremne (messze jobb minőségben). Nyaralni akár a világ túlvégére is elmehetünk, természetesen repülővel (én magam 15 országban jártam). Direkt apróságnak tűnő dolgokat írtam, amiről mindenki értesülhet, de lehetne sorolni, a lista majdnem végtelen.
Eközben talán sosem állt még akkora terület parlagon az országban, mint most. Nincs aki megművelje, kényelmesebb az irodai szék.
Dőzsölünk, és amikor a szegények áradata elindul, akkor széttárjuk a kezünket, hogy “de hát megvan nekünk a saját bajunk, tessenek otthon maradni”, és kerítést emelünk.
De emelhetünk három lépcsős, 10 méter magas, hőkamerákkal és szögesdróttal felszerelt elektromos kerítést is, sőt, akár aknamezőt is telepíthetünk a határ teljes hosszán, ez maximum elodázza a problémát néhány évvel, de a megoldáshoz még a saját önző szemszögünkből nézve is bizonyosan kevés lesz.
Ami most elindult, az csak a legeleje. Egy gyenge kis előzetes szellő. És már most az sem tudjuk mi tévők legyünk. Pedig ami ezután jön majd, azt el sem tudjuk képzelni.
Hamarosan sok milliós indiai megapoliszok maradnak ivóvíz nélkül, és ha a kínai középosztály is szeretne annyi húst enni, mint amennyit mi ehetünk, akkor rövid úton tízmilliók maradnak majd étel nélkül. Közben az olaj fogy, a gáz fogy, a szén fogy, az elektronika egyik alapját jelentő ritkaföldfémek fogynak. Szénhidrogének nélkül pedig nem lesz műtrágya, műtrágya nélkül pedig nincs mesterségesen megháromszorozott termésátlag sem. És még csak a problémák harmadáról se beszéltünk.
Még a mi életünkben drasztikusan meg fog ugrani az éhezők száma. És ha elindulnak, akkor a kerítésünk annyira tűnik majd adekvát válasznak, mint egy szép határ menti pipacsmező.
Én az egyetlen valódi megoldásnak az egyenlőtlenségek felszámolását látom, illetve a világ gazdaságának fenntartható pályára való állítását. Nem vagyok biztos abban, hogy nem késtünk el velük végérvényesen…
Hibáztathatjuk a menekülteket, de az igazi problémát mi magunk okoztuk, amikor úgy gondoltuk, hogy nekünk több jár.