Foglalkoztat egy ideje a gyűlöletbeszéd. Mármint nem én akarok gyűlölködni, hanem az érdekel, hogy valójában mi is tilos a nemzetközi jog alapján. Óriási a zűrzavar a médiában, és az értelmiségi nem mer kiejteni a száján egy olyan mondatot sem, amelyben például szerepel a „cigány/roma” szó, mert valaki rögtön azt kiáltja, hogy Rasszista! vagy Gyűlöletbeszéd!
A szólásszabadság nem korlátlan. Legitim korlátja más emberek méltósága és a demokratikus társadalom védelme. Noha az Emberi Jogok Európai Egyezménye garantálja a szólás szabadságát, mégis közli a 17. cikkében, hogy „az Egyezmény egyetlen rendelkezését sem lehet úgy értelmezni, hogy az bármely állam, csoport vagy személy számára jogot biztosítana olyan tevékenység folytatására vagy olyan cselekedet végrehajtására, amely az Egyezményben foglalt jogok és szabadságok megsértésére vagy pedig az Egyezményben meghatározottnál nagyobb mértékű korlátozására irányul.” Tehát az európai emberi jogi értékrenddel összeegyeztethetetlen nézetek nem esnek a szólásszabadság védelme alá.
A különböző nemzetközi emberi jogokkal foglalkozó egyezmények (pl.: Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, fajgyűlölet elleni 1965. évi ENSZ Egyezmény) és testületek, így az Emberi Jogok Tanácsa és a Fajgyűlölet elleni Bizottság is számos alkalommal kifejtette, hogy tilos minden olyan megnyilvánulás, ami a faji gyűlöletet vagy megkülönböztetést valamilyen formában igazolni vagy előmozdítani igyekszik.
Ezeknek megfelelően tehát valóban nincs joga senkinek olyan tartalmú nyilatkozatokat tenni, amelyek diszkriminációra, ellenségeskedésre, faji gyűlöletre vagy erőszakra uszítanak. Ez viszont felvet egy nagyon jelentős kérdést: tilos-e ez akkor is, ha egyértelműen igaz az állítás. Például könnyen bizonyítható az igazságtartalma annak az állításnak, hogy „a magyarországi kisegítő vagy fogyatékos iskolákban a magukat romának valló gyerekek aránya nagyobb, mint a társadalomban”. A gyűlöletbeszéd tiltásának nem az a lényege, hogy megakadályozza a valós kérdésekről való társadalmi diskurzust vagy tudományos kutatást, hanem hogy ez a helyes módon történjen. Különbséget kell tenni a tényszerű megállapítások és az értéktartalmú kijelentések között. Tehát míg a fenti tényállítás nem minősül gyűlöletkeltőnek, addig az a nyilvánvalóan valótlan kijelentés, hogy „a cigány gyerekek hülyék” már annak minősülhet (ki mondta, hol mondta, milyen szövegkörnyezetben, stb.).
A véleményszabadság nem csak az egyéni önkifejezés alapját teremti meg, hanem hozzájárul a demokratikus és nyitott társadalom fejlődéséhez is azzal, hogy lehetővé teszi nézetek, eszmék szabad kifejtését még akkor is, ha azok egyeseket megbotránkoztatnak, népszerűtlenek vagy sajátos elképzeléseken alapulnak. A gyűlöletbeszéd azonban nem járul hozzá a nyitott és demokratikus társadalom fejlődéséhez. Az objektíven nem megítélhető, értékítéletet tartalmazó, vagy nyilvánvalóan valótlan kifejezések tehát sokkal inkább minősülhetnek gyűlöletkeltőnek, és így tiltottnak. Úgy tűnik, itt is él a régi tapasztalat: a házastársak a legtöbbször nem azon veszekednek, hogy mit mondott a másik, hanem hogy hogyan mondta azt…
Dr. Szalai Anikó honlapja 
Leegyszerűsítve nem tanult polgár társaimnak ezt a jogi problémát: amennyiben a példaként felhozott mondatot kijelentő, vagy felszólító módban írom le, gyűlölet keltésre alkalmas mondattá válik a véleményszabadságom. Amennyiben a példaként felhozott mondatot kérdő mondatban írom le, akkor esély van a szankció elkerülésére. Elő szóban figyelni kell a mondatvégi hangsúlyra. Szakemberek számára is fejtörést okozó probléma. Egyszerű ember hogyan értené ezeket a “finomságokat” Csak a szankciót látja, és leegyszerűsítve az az érzése támadhat, hogy nincs véleményszabadság? Most esett le, hogy rajtam kívül, tanult emberek írják ide véleményüket. Ezek hasznos dolgok, amit a vita indító ír, de szűk kör ismerheti meg.