Az elmúlt pár napot Ljubljanában töltöttem a Regionális ENSZ Akadémia egyik eseményén. A szervezők kedden elvittek minket a Bled Strategic Forum-ra, ahol igen neves személyek előadásait hallhattuk. A nemzetközi büntető-igazságszolgáltatás panel nyitó előadását az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosa, Navi Pillay tartotta. Beszélt a ruandai nemzetközi törvényszéken szerzett tapasztalatairól és a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) történelmi jelentőségéről. Hangsúlyozta, hogy a tartós békéhez szükséges a felelősségre vonás. Véleménye szerint az ICC fontosságát nem feltétlenül abban kell látnunk, hogy el tud járni, hanem hosszú távon sokkal jelentősebb lehet a nemzeti igazságszolgáltatásra gyakorolt hatása. Katalizátorként működhet, elérve, hogy az államok maguk bíróság elé állítsák a világ legsúlyosabb bűncselekményeinek elkövetőit.
Aggodalommal mesélt a szíriai helyzetről és arról a küzdelméről, hogy másfél éve kéri a Biztonsági Tanácsot, terjesszék a szíriai szituációt az ICC elé kivizsgálásra. Véleménye szerint minden konfliktusban van egy “point-of-no-return”, tehát az a pont, ahonnan már nem lehet visszafordulni. A szíriai helyzet sajnos valószínűleg már túlhaladott ezen és felmerül a kérdés, még ha vége is lesz a konfliktusnak, milyen élet várható utána Szíriában. Ugyanis nehezen képzelhető el a polgárháború előtti nyugalmi helyzet (biztonságos környezet, működő iskolák és munkahelyek stb.) gyors helyreállítása.
Hivatala egyik legfontosabb feladatának a korai figyelmeztetést tartja, így folyamatosan fejlesztik azokat a mechanizmusokat, amelyek segítségével kiszűrhető, hogy mely államok társadalma sodródhat az összeomlás felé. Egyik indikátornak tartja a gyűlöletbeszéd megjelenését, példaként hozva, hogy a ruandai konfliktusban a nőket sértő, durva szexuális tartalmú képregények hogyan növelték a nemi erőszakok számát. Érdekes előadásának számos üzenete közül talán az egyik legfontosabb az volt, hogy a politikusok és a média nincs is teljes mértékben tisztában a társadalmi felelősségével. A politikai kampányolás hevében, a szólásszabadságra hivatkozva teret engednek a sértő, gyalázkodó tartalmú közléseknek, amelyek azonban a rákhoz hasonlóan szép lassan megmételyezik a társadalom szövetét.
Vélemény, hozzászólás?