Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Posts Tagged ‘történelem’

Ma 34 éve, hogy Teheránban a felkelők megtámadták az amerikai nagykövetséget és túszul ejtettek 66 személyt. A túszok többsége másfél év után szabadult csak ki, és a két állam kapcsolata azóta sem mondható barátinak – finoman fogalmazva.

Míg néhány héttel ezelőtt történelmi jelentőségűnek mondható közeledés mutatkozott a két állam között, amikor az ENSZ Közgyűlésen a külügyminiszterek, majd Obama és Rouhani is szóba állt egymással, ma mégis minden eddiginél nagyobb tiltakozások során emlékeznek meg Teheránban a túszakcióról.

A tüntetők a Le Amerikával és Halál Izraelre (vagy fordítva) jelszavak skandálása mellett igazoltnak látják azt az 1979-es állításukat is, miszerint az amerikai nagykövetségen dolgozókat azért ejtették túszul, mert azok mind kémek voltak. Néhány napja, az amerikai kémbotrány kirobbanása kapcsán, Khamenei ajatollah dicsérte a 34 évvel ezelőtti fiatalok éleslátását…

A nemzetközi jog szinte egyáltalán nem tartalmaz szabályokat a kémkedésre, a se nem jogszerű, se nem jogellenes határán helyezkedik el. A meglévő – bizonytalan – szabályok egyáltalán nem követték a technikai fejlődést, és például az 1961. évi bécsi egyezmény a diplomáciai kapcsolatokról csak szellemiségében értelmezhető a mai helyzetre. Kimondja, hogy a diplomatának kötelessége tiszteletben tartani a fogadó állam jogszabályait, nem beleavatkozni a belső ügyeibe, és a diplomáciai képviselet épületét sem használhatják olyan tevékenység végzésére, amely nem feladata a képviseletnek a nemzetközi jog általános szabályainak és az érintett államok megállapodásának megfelelően.

A kémkedés nemzetközi jogi vonatkozásainak alaposabb vizsgálatát egy következő bejegyzésben kívánom megejteni, az azonban egyértelműen kijelenthető itt, hogy a kémkedés gyanúja esetén sem a támadás és a túszejtés a megfelelő reakció, ahogyan azt a Nemzetközi Bíróság is tisztázta a túsz-üggyel kapcsolatos 1980-as ítéletében.

 

Read Full Post »

Egyperces történelem

Ma délelőtt egy kiváló Örkény-kiállításon voltam Szegeden a Fekete-házban. Kicsit tartottam tőle, hogy egy író életét nehéz érdekesen ábrázolni egy múzeumban, de kellemesen csalódtam. A kiállítást csak ajánlani tudom!

És, hogy mi köze ennek a nemzetközi joghoz? A nemzetközi jog fejlődése szoros kapcsolatban áll a történelem alakulásával, és Örkény István életén keresztül elénk tárul a teljes 20. század. A jómódú polgári családból származó, gyógyszerész és vegyészmérnök egyetemi diplomákkal rendelkező, több nyelven beszélő írót meglepetten éri 1942-ben a munkaszolgálati behívó érkezése.

Az orosz fronton munkaszolgálatosként dolgozik a magyar hadsereg mellett, majd 1943-ban szovjet hadifogságba kerül. Innen 1946 karácsonyán kerül haza. Állítása szerint egyedi humora és életigenlése itt alakult ki, azután, hogy szembenézett a halállal. 1957-ben a forradalomban való részvétele miatt 5 évre eltiltják a megjelenéstől. Ezután erős cenzúra mellett publikálhat.

Az eltiltás ideje alatt gyógyszergyári munkásként dolgozik, ekkori szegény körülményeinek köszönhetően születnek meg az egyperces novellái – mivel későbbi (3.) feleségének virág helyett ezt visz a randevúikra.

Álljon itt egy történelmi egyperces a korszak (és talán napjaink) jellemzésére is:

 

Örkény István: Nehéz helyzetben a kínaiak!

Országszerte folytatódik a tiltakozás Kínának Vietnam elleni, a világ békéjét is veszélyeztető agressziója miatt. Ma az Offset- és Játékkártyagyár Nyomda dolgozói tiltakozó sürgönyt küldtek a pekingi vezetőknek, az Országos Reuma és Fizikotherápiás Intézet orvosi kara pedig röpgyűlésen adott hangot felháborodásának.

(‘Esti Hírlap’, 1979. febr. 21.)

 

Read Full Post »

Frankfurt az Odera mellett

Negyedik alkalommal látogattam el ebbe a brandenburgi kisvárosba, amelyről mindig az jut eszembe, hogy a történelem valóban tudja ismételni önmagát. A város a középkorban a Hanza Szövetség tagjaként jelentős kereskedelmi szerepet töltött be, köszönhetően annak, hogy az Odera partjára épült. Akkori jelentőségét az is mutatja, hogy 1506-ban megnyitotta kapuit a mai egyetem elődje, amely egészen 1811-ig működött! Ekkor III. Frigyes Vilmos bezáratta és értéktárgyait két új egyetem alapításához használta fel: egyik a mai berlini Humboldt Egyetem, a másik a Wroclaw-i Egyetem.

Ennek ellenére az 1800-as években a kereskedelemben továbbra is jelentős szereppel bírt, mivel Poroszország központi helyén feküdt, összekötve Berlint és Poznant. Ekkoriban a Német Birodalom második legnagyobb vásáros helye volt Lipcse után.

A várost a Vörös Hadsereg 1945-ben felgyújtotta és számos egyházi ereklyét elvitt (pl.: középkori Bibliát, templomi színes ólomüveg-ablakokat – ezeket a 2000-es évek elején kapta vissza a város az orosz kormánytól).

A második világháború utáni rendezés kettévágta a várost, mivel a német-lengyel határt az Odera folyó sodorvonalára helyezték. A keleti felén megalakult Slubice lengyel kisváros, a nyugati maradt Frankfurt Oder.

A kelet-német állam nagy újjáépítési kampányba fogott az 1950-es években, és a város leégett részein jellegzetes kelet-német, csempével díszített panelokat húzott fel. A város építészetét napjainkban három korszak jellemzi: középkori német vörös téglás-fagerendás, századfordulós klasszicista és szocialista panel épületek.         oderpromenade

A város az 1900-as évek második felében mégis periféria volt, amelyben a fejlődés elenyésző szintet öltött. A német újraegyesítés hatására még az elvándorlás is jelentőssé vált, így az 1990-es 87 ezer lakos 60 ezerre csökkent. Néhányan azonban úgy vélték a szocializmus bukása és a német újraegyesítés örömében úszva, hogy életet lehetne lehelni a városba egy új egyetemmel. Ekkor újraalapították a Viadrina Egyetemet.

Az egyetem fő profilja a német-lengyel együttműködés lett, és az európai gondolat terjesztése. Schengennek köszönhetően a határok lebontása óta Frankfurt Oder és Slubice szinte egy város megint, az egyetem hallgatóinak a fele külföldi és rohamosan nő a népszerűsége. Három év alatt 50%-kal nőtt a hallgatók száma (5000-ről 7500-ra), és az egyetem az Európai Unió napos oldalát testesíti meg.

A város többször is hanyatlásnak indult, de szerencsés történelmi eseményeknek és tudatos fejlesztésnek köszönhetően már nem periféria. Vajon Szeged is tanulhatna ebből a történetből?

Read Full Post »

Tegnap volt 100 éve, hogy megnyitott Hágában a Béke-palota. Sokan álltak mögötte, de mind közül talán a legtöbbet Andrew Carnegie tett érte. Az önéletrajzi írását (A. Carnegie: Autobiography of Andrew Carnegie, London, 1920.) olvasva egyáltalán nem lepődtem meg azon, hogy pont őt tudták meggyőzni arról, adományozzon erre a célra 1,5 millió dollárt. Jelen világunk elképesztően sokat tanulhatna tőle az emberszeretetről és a valódi értékekről.

Carnegie szegény skót családból származott, akik kivándoroltak Amerikába 1848-ban. Ő ekkor 13 éves volt és a család napi betevőjének előállításában kellett részt vennie, így mindösszesen 7 osztályt végzett. Az iskolai képzettség hiánya ellenére éleslátással, logikával és érzelmi intelligenciával egyaránt megáldott ember volt. Napról napra küzdötte fel magát vasgyári segédmunkásból acélmágnássá. Könyvében nyíltan ír sikereinek okáról: a szorgos és kemény munka, a tisztesség és becsület, az embertársaival való korrekt bánásmód és a folyamatos önképzés. Mindig kíváncsi volt a szakmája és a világ eseményeire, fejlesztésekre, kutatásokra.

Carnegie rendkívül fontosnak ítélte a befektetéseket, és hogy a cég vezetője ne a saját javára vegye ki folyamatosan a pénzt a vállalkozásból, hanem forgassa azt vissza, vagy javítsa vele a dolgozók körülményeit. Kiválóan szemlélteti az amerikai ipari forradalom hétköznapjait az 1800-as évek második felében, rávilágítva mi vezetett (többek között) Amerika felemelkedéséhez.

Élete vége felé egyre jobban foglalkoztatta a nemzetek közötti béke kérdése, már az 1900-as évek elején azt jegyezte fel naplójába, hogy hamarosan el kell jönnie a kornak, amikor teljes mértékben tilos lesz a háború. Mint tudjuk, a háború korlátozása 1919 és 1945 között egyre szélesedő körben megvalósult, habár a mai napig nem teljes. Többek között ennek is volt köszönhető, hogy 1904-ben létrehozta a Carnegie Alapítványt a Béke-palota felépítésére, későbbi kezelésére és a benne elhelyezett könyvtár működtetésére. Élénk figyelemmel kísérte az 1899-es és 1907-es hágai konferenciákat, amelyeknek fő motivációja a világbéke elősegítése volt.

Carnegie körülbelül 4000 könyvtárat alapított világszerte, mivel vallotta, hogy az emberi felemelkedés fő kulcsa a tanulás és olvasás. A világ működésének jobb megértése érdekében 1910-ben létrehozott egy globális think tank-et Carnegie Endowment for International Peace néven, amely a mai napig a világ egyik legbefolyásosabb non-profit agytrösztje a nemzetközi kapcsolatok terén.

Önéletrajzi írása a kikapcsolódás és érdekes történelmi információk megismerése mellett megihleti az olvasót és rávilágít arra, hogy nem szükséges nagy vagyon ahhoz, hogy ezek az értékek mentén éljünk.

Read Full Post »

« Newer Posts