Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Posts Tagged ‘jogtudósok’

Tegnap a magyar nemzetközi jogász közösség színe-java Szegeden köszöntötte Bodnár László professzort a 70. születésnapja alkalmából. Az előadásokkal egybekötött könyvátadó jó hangulatban telt.

IMG_4387[1]Kovács Péter, az ICC nemrégiben megválasztott magyar bírája, az új Büntető Törvénykönyv nemzetközi jogi vonatkozásairól beszélt. Kategorizálta azon tényállásokat és egyéb rendelkezéseket, amelyek valamilyen módon hivatkoznak a nemzetközi jogra. Noha a törvény szövege nem következetes, például, hol kihirdetett nemzetközi szerződésre, hol hatályos nemzetközi szerződésre utal, mégis a gyakorlatban megfelelően értelmezhető.

Bruhács János a nemzetközi vízjog területén létrejött szerződéseket elemezte a nemzetközi szerződések jogát kodifikáló 1969. évi bécsi egyezmény fényében. Több mint 500 olyan nemzetközi szerződés van, amely államok közötti vízhasználatot rendez, különösen a nemzetközi folyók tekintetében.

Lamm Vanda az univerzális emberi jogi egyezményekhez tett fenntartások és kifogások rendszerét egy dzsungelhez hasonlította, és számos problémára hívta fel a figyelmet, az értelmetlen és értelmezhetetlen fenntartásoktól kezdve, az egyezmények keretében felállított bizottságok által kiadott dokumentumok jogi jellegén át az egyéni panaszig.

Valki László az Iránnal és Oroszországgal szemben az elmúlt években alkalmazott szankciókat vizsgálta, és hangsúlyozta, hogy a gazdasági szankciók működnek, így azokon nem kellene enyhíteni vagy félúton abbahagyni.

Az ünnepi ülés következő részében a szegedi jogi kar dékánja, Hajdú József adta át Bodnár Lászlónak a liber amicorumot, amelybe Bodnár professzor 45 kollégája írt rövid cikket, tanulmányt.

IMG_4388[1]Bodnár László a szegedi nemzetközi jogi tanszék meghatározó alakja, 46 éve oktat. Az oktatás és kutatás terén Buza László és Nagy Károly, korábbi szegedi nemzetközi jogászok, által megteremtett hagyományokat vitte tovább a jogi pozitivizmus talaján. A szigorú külső mélyen érző, barátságos belsőt rejt, aki sok más hallgatójával együtt engem is “pályára állított”. Nélküle nem lettem volna, lennék nemzetközi jogász. Isten éltesse!

Reklámok

Read Full Post »

Részt vettem életem első akadémiai székfoglaló előadásán! Nem gyakori jelenség, hogy a Magyar Tudományos Akadémia nemzetközi jogászt választ tagjának, így az esemény nem csak számomra volt kuriózum. Lamm Vanda  – ha jól számoltam – a 9. nemzetközi jogász (és közülük az első nő), aki feljutott a tudományos ranglétra hazai legmagasabb fokára. MTA Rendes tagi székfoglaló előadása a kötelező nemzetközi bíráskodás történetéről és jövőjéről szólt. Az előadás fókuszpontja a Nemzetközi Bíróság joghatóságát elismerő egyoldalú alávetési nyilatkozatok elemzése volt. Az 1920-as évektől, az Állandó Nemzetközi Bíróság megalakulásától kezdve az államok önkéntes alapon dönthetnek úgy, hogy előre beleegyezésüket adják abba, hogy velük szemben pert lehessen indítani az épp működő nemzetközi fórum előtt.

A nemzetközi bírósági vitarendezés az egyik legfontosabb fajtája a nemzetközi viták megoldásának, és így a háború (mint végső vitarendezési eszköz) elkerülésének. Az államok szuverén egyenlősége miatt azonban a nemzetközi jogban nincs kötelező bíráskodás, a per megindulásába mindig bele kell egyeznie az alperes államnak is. Ennek egyik módja az egyoldalú alávetési nyilatkozat.

Az ENSZ 193 tagállamából 80 adott ilyen felhatalmazást, többek között Magyarország is. Csakhogy ezek a joghatóságot elismerő nyilatkozatok nem általánosak, hanem számos kérdéskörben szűkítik a perlés lehetőségét. Tulajdonképpen fenntartásokat tartalmaznak, noha azt elméletileg csak többoldalú szerződésekhez lehet fűzni. Az erre vonatkozó joggyakorlat teljes mértékben szokásjogi alapú. Az elmúlt majdnem 100 évnyi gyakorlat azonban rendszeresen változott. A “lelkes” időszakokban, így az 1920-as és az 1990-es években nőtt az alávetést tevő államok száma, míg a hidegháború idején csökkent, illetve sokféle fenntartást láthattunk. A mostani divat pedig az, hogy az alávetési nyilatkozatok azonnali visszavonásának lehetőségét illesztik bele az államok (remélve, hogy így elkerülhetnek egy nem tetsző pert).

Lamm Vanda egyik konklúziója az volt, hogy mindenképpen reformra szorul az alávetések rendszere, és reményét fejezte ki arra nézve, hogy egyszer esetleg megvalósul a valóban kötelező nemzetközi bíráskodás is. Az előadás rövid összefoglalója is elérhető, a nagyon mélyen érdeklődők pedig egy egész könyvet olvashatnak erről.

Read Full Post »

Herczegh Géza Emlékérem

Tegnap este átadták a Herczegh Géza Emlékérmet, amelyet Herczegh Géza özvegye alapított tavaly.

Herczegh Géza az eddigi legnagyobb magyar nemzetközi jogász volt, az egyetlen magyar, akit az ENSZ Nemzetközi Bíróság bírájává választottak. 1928-ban született egy kis felvidéki faluban, majd a háborúnak köszönhetően több helyen is élt. Egyetemi tanulmányait a szegedi jogi karon végezte, majd több egyetemen is tanított nemzetközi jogot és diplomáciatörténetet.

1990-ben akadémikussá választották, és tagja lett az első Alkotmánybíróságnak is. Innen került ki 1993-ban az ENSZ Nemzetközi Bírósághoz, ahol 2003-ig dolgozott bíróként. Kutatási területe közé tartozott többek között a humanitárius jog, a nemzetközi bíráskodás, a nemzetközi jogtörténet és a nemzetközi jog és a belső jog viszonya.

2010-ben elhunyt, és özvegye egy alapítványt hozott létre, hogy tovább folytatva Herczegh Géza szellemi örökségét, támogassa a fiatal nemzetközi jogászokat. Tavaly óta évente pályázatot írnak ki a fiatal kutatók részére, amelyre az előző évben védett doktori disszertációval vagy befejezett könyv-kézirattal lehet pályázni. A Kuratórium egy emlékérmet ad át, és dönthet további színvonalas pályamunkák számára emléklap odaítéléséről.

Idén az emlékérmet Molnár Tamás kapta, aki a nemzetközi jog beépülése a magyar jogba című doktori értekezésével kiváló művet alkotott. Az első díjas laudációjáról itt több olvasható.

Nagy örömömre szolgált, hogy az emléklapot én kaptam a fegyveres összeütközések hatása a nemzetközi szerződésekre című munkámért. 🙂

Read Full Post »