Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Posts Tagged ‘emberi jogok’

Nemrégiben lehetett hallani, hogy megint kihalt egy nyelv. Ez nem szokatlan jelenség napjainkban, a számítások szerint minden második héten kihal egy nyelv. És ha ez a folyamat nem gyorsul, hanem így marad, akkor 100 év múlva a ma létező, körülbelül 7000 nyelv több mint fele el fog tűnni.

A nemzetközi közösség évtizedek óta univerzális egyezmények keretében védi a veszélyeztetett növény- és állatfajokat, a természeti sokszínűséget, azonban a kihalófélben lévő nyelvekről ez nem mondható el. A nyelv kihalásával nem pusztán szavakat és mondatszerkezeteket vesztünk. Minden nyelvben benne él az azt beszélő közösség kollektív történelme, és tükre a körülöttük lévő természetnek, világnak és a gondolkodásmódjuknak.

dodo1

Az egyetlen univerzális emberi jogi egyezmény, amely védi a kisebbségi nyelveket is, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya. 27. cikke szerint: “Olyan államokban, ahol a nemzeti, vallási vagy nyelvi kisebbségek élnek, az ilyen kisebbségekhez tartozó személyektől nem lehet megtagadni azt a jogot, hogy csoportjuk más tagjaival együttesen saját kultúrájuk legyen, hogy saját vallásukat vallják és gyakorolják, vagy hogy saját nyelvüket használják.”

Nem kötelező dokumentumok szintjén jobban áll az ENSZ, az UNESCO keretében – különösen a 2000-es évek eleje óta – nagy hangsúlyt fektetnek a kulturális sokrétűség ápolására, amelynek központi eleme az anyanyelv ápolása.

Európában magasabb szintű a védelem, az Európa Tanács keretében 1992-ben létrejött a Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája. Ez az egyezmény “á la carte” jellegű, az aláíró államok válogathatnak a benne foglalt oktatásügyi, közigazgatási, bírósági, médiabeli, gazdasági, kulturális és társadalmi életbeli nyelvhasználat védelmének egyes kötelezettségei közül. Ezt az egyezményt 25 európai állam ratifikálta, köztük Magyarország is.

Nyolc állam csak aláírta, de valamilyen okból kifolyólag még nem ratifikálta azt. Közéjük tartozik Franciaország is, amely alkotmányos problémákra hivatkozva nem erősítette meg 1999 óta. Ez hamarosan megváltozhat, ugyanis 2014. január végén a francia nemzetgyűlés nagy többséggel elfogadta azt. Már csak a szenátuson kell “átmennie”, és kisebb csoda tanúi lehetünk. Franciaország ugyanis megrögzötten tagadja a kisebbségek létét és a kisebbségi jogok szükségességét. A francia alkotmány felett úgy tűnik lejárt az idő, ugyanis az elmúlt 10 évben számos önkormányzat és a média is egyre nyitottabbá vált a kisebbségi nyelvek (pl.: breton, elzászi, katalán, korzikai, kreol) használatára a gyakorlatban.

A nyelv, ahogyan minden más is, folyamatosan változik. A magyar nyelv sem az, ami volt 300 vagy 800 évvel ezelőtt. A kihalás azonban mégsem szimplán csak átváltozása a nyelvnek, és a létező kulturális sokszínűség az életet magát szépíti.

Read Full Post »

Egy posztdoktori kutatói ösztöndíjnak köszönhetően, idén a tudományos kutatásom jelentős része a roma kisebbség nemzetközi és európai jogi alapú védelmének lehetőségeire és kihívásaira fog koncentrálódni. Ennek a keretében vállaltam, hogy blogbejegyzés formájában az eredményeimet elérhetővé teszem, íme a kezdet!

A hagyományos nemzetközi kisebbségvédelem és emberi jogok nem nyújtanak elegendő védelmet a roma kisebbség számára, nem segítik elő sem kultúrájuk megőrzését, sem a társadalomba való sikeres integrálódásukat. A nemzetközi jogon alapuló klasszikus kisebbségvédelem ráadásul kifejezetten európai jelenség, amely az univerzális nemzetközi szervezetekben csekély mértékben jelent csak meg. Ezzel szemben az univerzális nemzetközi jog foglalkozik az őslakos, bennszülött és vándorló népekkel, jogi kötőerővel bíró és nem kötelező dokumentumokban egyaránt (pl.: 1989. évi 169. sz. ILO egyezmény, 2007. évi ENSZ Közgyűlési határozat az őslakos népek jogairól, stb.). A roma kisebbség, noha nem tekinthető a szó szoros értelemben őslakosnak Európában, mégis helyzetét tekintve sokban hasonlít hozzájuk.

A hagyományos kisebbségvédelem azon népcsoportok esetében tud hatékonyan működni, amelyeknek van saját anyaállama is, amely a kisebbség állampolgársága szerinti állammal egyenrangú, azzal tárgyalni képes. Ez a háttérállam hiányzik mind a romák, mind az őslakosok esetében, így a nemzetközi szintű védelmük fokozottan szükséges. Európában az Európa Tanács, az EBESZ és nemrégiben az Európai Unió is reagált erre az igényre, habár csak ajánlás szintű dokumentumokkal. A kisebbségek speciális védelmével még Európában sem minden állam ért egyet (hírhedt példája ennek Franciaország, amely még a kisebbségek létét is tagadja), ezért is érdekes jelenség, hogy az őslakosok univerzális szintű védelmének igénye elfogadott. Megfigyelhető a nemzetközi dokumentumokban, jelentésekben, hogy az ilyen veszélyeztetett népcsoportok védelmének megközelítése a korábbi humanisztikus, emberi jogi alapokról kezd biztonságpolitikai irányba elmozdulni.

A kutatás célja megválaszolni, hogy a nemzetközi jogban megfigyelhető széttöredezettség (nevezetesen az, hogy párhuzamosan létezik az emberi jogi, kisebbségvédelmi, őslakos védelmi rezsim, illetve Európában a roma-specifikus ajánlások és stratégiák) egyszerűsíthető és egységesíthető lenne-e. Mivel a kifejezetten roma-specifikus nemzetközi dokumentumok gyakran inkoherensek, a kutatás célja bemutatni ennek okait és a gyakorlati hatását. A kutatás célja továbbá feltárni, hogy az őslakos népek védelmére univerzális szinten létrehozott megállapodások és deklarációk alkalmazhatóak lennének-e a romák védelmére.

Nota bene: ezek a bejegyzések valószínűleg hosszabbak lesznek, mint a tőlem korábban megszokottak, és a honlapon is külön kategóriába sorolom ezeket. Mégis remélem, hogy lesznek olvasói, és örömmel venném, ha diskurzus is indulna majd a témában!

Read Full Post »

Hatvan éve, 1953-ban lépett hatályba az Emberi Jogok Európai Egyezménye. Tekintettel a szocialista múltra, Magyarország és a többi kelet-európai állam csak 1990-től kezdte meg a csatlakozást. Magyarország 1992-ben ratifikálta az Egyezményt és az 1993. évi XXXI. törvénnyel hirdette ki. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a címben szereplő 20 év ide kötődik, pedig a nemzetközi kötelezettségünk 21 éve, a ratifikáció óta áll fenn – de ugye nem vagyunk a gyors kihirdetés úttörői).

Az Egyezmény Hozzád tartozik!

Az Egyezmény Hozzád tartozik!

Ennek örömére pénteken egy érdekes emberi jogi konferenciát tartott Budapesten az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala, az MTA Nemzetközi Közjogi Albizottsága és a Nemzetközi Jogi Egyesület Magyar Tagozata. Az előadók (Sonnevend Pál, Kovács Péter, Blutman László, Komanovics Adrienne, Szabó Marcel, Szalayné Sándor Erzsébet és Szemesi Sándor) mind hangsúlyozták, hogy az európai emberi jogi védelem fontos kiegészítése és biztosítéka a hazai jogvédelemnek.

Több előadás is kitért az egyik legaktuálisabb témára: mi lesz, ha az EU, mint nemzetközi szervezet, csatlakozik az Egyezményhez? Évek óta beszélünk erről, de idén a tárgyalások eredményeként már létrejött a csatlakozási szerződés végleges szövege. Ma még nem egyértelmű, hogy az EU csatlakozása hogyan fogja megváltoztatni az erőviszonyokat, mivel így az Európa Tanács 48 tagjából 28 EU-tagállam lesz és plusz egy az EU.

Mostanában egyébként nem ez az egyetlen változás az Európa Tanács és az Emberi Jogok Európai Bírósága életében: a 15. jegyzőkönyv egyik célja a Bíróság hatékonyságának növelése, amely érdekében bevezeti a szubszidiaritás elvét, valamint 6 hónapról 4-re kívánja csökkenteni a Bírósághoz fordulás időtartamát. A 16. jegyzőkönyv pedig azért jött létre, hogy az EU-ból ismert előzetes döntéshozatalhoz hasonló intézményt vezessen be. Ennek keretében a tagállamok legmagasabb szintű bíróságai tanácsadó véleményt kérhetnek az előttük lévő ügy emberi jogi vonatkozásaiban.

Az európai emberi jogok előnye az állandóság és a folyamatos megújulás szintézise. Néha aggodalommal tekintünk az újítások hatására, de reméljük a legjobbakat!

 

Read Full Post »

Nagyon szeretem a szépirodalmat, mostanában különösen a távoli kultúrák modern íróinak könyveit. Így került elém az 1988-ban irodalmi Nobel-díjat kapott Naguib Mahfouz egyiptomi író egyik kisregénye, a Karnak Café. Sajnos magyarul nem sok minden jelent meg tőle, de angolul szinte minden írása olvasható.

Ő volt az első arab nyelvű író, aki Nobel-díjat kapott, és írásainak jelentősége, mondanivalója jóval túlmutat az arab világon. Folyamatosan a társadalmi feszültségek forrásait kívánja feltárni és megoldást találni a feloldásukra.

Az 1974-ben írott kisregénye, a Karnak Café egyedi stílusú, érdekes olvasmány. Írói stílusa emlékeztet Hemingwayre, nyers, lényegre törő és nehéz témákat feldolgozó. A könyv néhány fiatal történetét meséli el, akik rendszeresen találkoznak Kairó Karnak Café nevű kis kávézójában. Az értelmiségi fiatalok mind hisznek az 1952-es forradalom vívmányaiban, a szekuláris arab nacionalizmusban.

Mégis a megfogalmazott kritikáik miatt a kávézó besúgója bejelenti őket a titkosrendőrségnek, amely egy éjjel elhurcolja őket és folyamatos kínzásokkal próbálják rájuk bizonyítani, hogy a rendszer ellenségei. Kiszabadulásuk után még mindig hisznek a rendszerben és azt gondolják ez a legjobb, ami Egyiptomban lehet. A diktatúra azonban belső ellenségeket keres – a könyv több pontja nagyon emlékeztet a szocialista országok belső ellenségkeresésének történetére és módszereire.

Az író a könyv egyik szereplőjeként E/1-ben meséli a történetet, amelyből kiderül, hogy az egyiptomi társadalom 3 irányvonal mentén oszlik meg: 1) szekuláris arab nacionalizmus, 2) iszlám fundamentalizmus és 3) kommunizmus. Nasszer rendszere az elsőt képviseli, így üldöznek mindenkit, aki a másik kettőt képviseli, vagy aki az elsőt bármilyen kritikával illeti.

A könyv jól rávilágít a társadalom tagjainak gondolkodását megváltoztató 1967-es arab-izraeli háborúra, amely során Egyiptom pár nap alatt súlyos vereséget szenved. A nép büszkesége összetörik és jelentősen frusztrálttá válnak, nem értik hogyan történhetett ez meg. Ez a vereség felszínre hozza, hogy a rendszernek vannak bizonyos “gyengeségei” és az egyiptomi társadalom tagjai közötti különbségek és a széthúzás felerősödik. A vereségből minden áron talpra kívánt állni a társadalom és visszaszerezni az elvesztett területet. Ez új lendületet kapott Anvar Szadat elnök alatt, aki 1970-ben követte Nasszert.

Az 1973-as jóm kippúri háború sikereivel zárul a könyv, de a sorokból kiszűrhető, hogy az író nem elégedett az egyiptomi politikai rendszerrel. Tekintettel a cenzúrára csak a sorok között elbújtatva érezhető, hogy szabadabb, demokratikusabb és liberálisabb értékű államot szeretne, a nép jólétére és előrejutására fenyegetőnek érzi az iszlám fundamentalizmust, amely nem a szép jövő építését segíti elő.

A könyv 40 év után is igencsak aktuális, az Egyiptomban 2 éve tartó zavargások ugyanezeket a kérdéseket feszegetik. A társadalom tagjai széthúznak, rendkívül ellentétes irányokban képzelik el az ország jövőjét, küzd egymással a szekularizmus és az iszlám fundamentalizmus, az állam alapvető jellemzőiről nincs egyetértés. És sajnos a külső szemlélőben az a gondolat is felmerül, hogy megérett-e vajon az egyiptomi társadalom a demokráciára.

Read Full Post »

Pénteken nyilvánosságra hozza a Nobel-békedíj testülete az idei év jelöltjeit. Az előzetes javaslatokat több ezer személy és szervezet teszi meg, az így javasolt személyek közül a bizottság választja ki a néhány jelöltet. A közülük békedíjra kiválasztottat december elején ismerhetjük meg.

A sajtóban azonban folyamatosan felröppenek hírek arról, kiket is javasoltak a díjra idén. Számomra a két legérdekesebb Malala Yousafzai és Putyin. A számunkra kissé nehezen kiejthető nevű, pakisztáni származású lány azzal vívta ki ezt a megtiszteltetést, hogy bátran kiáll a lányok iskoláztatása mellett.

Majdnem pont egy évvel ezelőtt a pakisztáni tálibok megtámadták az éppen iskolába tartó 15 éves lányt, az iskolabuszon ült, amikor rálőttek és 3 golyó érte. Több hónapnyi angliai gyógykezelésnek köszönhetően felépült és azóta Birminghamben él a családjával. Édesapja korábban iskolaigazgató volt Pakisztánban, olyan iskoláé, ahová lányok jártak.

A lány azóta nyíltan kampányol azért, hogy a lányok is járhassanak iskolába annak veszélye nélkül, hogy vallási fanatikusok próbálnák őket megölni. Ennek érdekében alapítványt hozott létre, nyilvános előadásokat tart és nemrégiben az ENSZ-ben is felszólalt. A pakisztáni tálibok szóvivője ezután kijelentette, hogy ha megtalálják újra megpróbálják megölni. Elég szánalmas, ha a világ(uk) egyik fő ellensége egy 16 éves lány…

A másik javasolt személyt úgy érzem nem kell bemutatni, Putyin évek óta vezeti – kifejezetten diktatórikus módon – Oroszországot, és nevéhez kötődik számos véres akció, többek között a csecsen és a grúz háború. Finoman fogalmazva nem gondolom, hogy a Nobel-békedíjat neki kéne megkapni, habár a díj története során kapta már meg nem egy olyan személy, akinek a nevéhez nem csak “békés” döntések kötődnek (pl.: Anvar Szadat, Jasszer Arafat vagy akár Barack Obama).

Szerintem hivatalban lévő elnököknek, kormányfőknek csak rendkívül ritka és indokolt esetben kellene ilyen díjat adni. Sokkal inkább díjaznám az olyan személyek teljesítményét, akik Jean Henri Dunant, Martin Luther King és Andrej Szaharov nyomdokain járnak…

Read Full Post »

Néhány hónapja a karibi országok szervezete, a Caricom bejelentette, hogy kártérítést követelnek az Egyesült Királyságtól, Franciaországtól és Hollandiától az évszázadokkal korábbi rabszolga-kereskedelem miatt. Ezt néhány napja az ENSZ Közgyűlésben is megerősítette St. Vincent és Grenadine miniszterelnöke.

Előbb tárgyalásos úton próbálnak egyezségre jutni, és ha ez nem sikerülne, úgy szándékukban áll a Nemzetközi Bírósághoz fordulni. Őszintén szólva ezt nevetségesnek tartom.

Félreértés ne essék, szörnyűnek vélem a rabszolgaság teljes történetét, kezdve az ókortól, folytatva a Török Birodalommal és végül az Afrikából elhurcolt milliókkal. Azonban ez még nem jelenti azt, hogy bármilyen jogalap lenne a kártérítés követelésére 2013-ban.

A rabszolgaság ellen az 1800-as évek elején európai kampány indult, amelynek hatására 1815-ben a bécsi kongresszus betiltotta az európai rabszolgaságot. Az angolok és a franciák nemzeti jogalkotásukban 1830 környékére bűncselekménynek minősítették a rabszolga-kereskedelmet és a gyarmataikon felszabadították a rabszolgákat. A rabszolgaság világszintű eltörlését két nemzetközi egyezmény hozta meg, az első 1890-ben, a második 1926-ban.

Tehát bármilyen szörnyű is volt a rabszolgák élete, semmilyen nemzeti vagy nemzetközi jogalap nincs a követelésre. Ráadásul visszaélésszerűnek tűnik ma elővenni ezt a történetet, amikor a karibi országok lakói kb. 1840 óta szabadok. A Caricom azzal érvel, hogy a rabszolgaság súlyos emberiség elleni bűncselekmény. Ez igaz, és az is, hogy ennek a tilalma tekinthető az egyik első emberi jognak. Azonban 170 évvel a felszabadulás után kicsit zsarolás “szagú” a történet, mintha új pénzszerzési lehetőségre bukkantak volna…

Read Full Post »

Autóvezetéshez való jog?

Szaúd-Arábiában nagy kampányt indítottak női szervezetek annak érdekében, hogy nők is vezethessenek autót. Október 26-án tömegesen fognak a volán mögé ülni annak reményében, hogy több mint 20 éve tartó küzdelmüket siker koronázza.

A szaúdi törvények elméletben nem tiltják a nők számára az autóvezetést, azonban ha mégis megpróbálják, akár 1 hétre is börtönbe kerülhetnek. A kormányzat tipikusan arra hivatkozik a nőkkel szembeni diszkrimináció kapcsán, hogy a vallási előírások miatt a társadalmi nyomás gátolja a nemek közötti egyenlőség megvalósítását.

Természetesen ez nem elhanyagolható hatás, de a rendőr – aki több napon át fogva tarthatja a vezetésen tetten ért nőt – az állam nevében eljáró személy, akinek a cselekménye betudható az államnak. Ilyen módon a nemzetközi felelősség megalapozható lenne, ha Szaúd-Arábia nemzetközi jogsértést követ el.

Szaúd-Arábia 2000 óta részese a Nőkkel szembeni diszkrimináció tilalmáról szóló egyezménynek, amely alapján elvileg nem tehet ilyen megkülönböztetést a férfiak és a nők között. Csakhogy a szaúdi kormány fenntartást tett az egyezményhez annak megkötésekor, amely szerint, ha “az egyezmény bármely rendelkezése ellentétes az iszlám jog normáival, akkor a Királyság nem köteles az Egyezmény ellentétes tartalmú rendelkezéseit betartani.”

Ezzel a fenntartással szemben számos nyugati állam tiltakozott, mivel ellentétesnek tűnik a szerződés alapvető céljaival és teljes szellemével. A nemzetközi közösség nyomása azonban csak közvetett, a nemzetközi jog nem tud többet tenni. Így a szaúdi nőknek maguknak kell megvívni ezt a harcot. Hajrá! 🙂

Read Full Post »

Bledben Navi Pillay-jal Az elmúlt pár napot Ljubljanában töltöttem a Regionális ENSZ Akadémia egyik eseményén. A szervezők kedden elvittek minket a Bled Strategic Forum-ra, ahol igen neves személyek előadásait hallhattuk. A nemzetközi büntető-igazságszolgáltatás panel nyitó előadását az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosa, Navi Pillay tartotta. Beszélt a ruandai nemzetközi törvényszéken szerzett tapasztalatairól és a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) történelmi jelentőségéről. Hangsúlyozta, hogy a tartós békéhez szükséges a felelősségre vonás. Véleménye szerint az ICC fontosságát nem feltétlenül abban kell látnunk, hogy el tud járni, hanem hosszú távon sokkal jelentősebb lehet a nemzeti igazságszolgáltatásra gyakorolt hatása. Katalizátorként működhet, elérve, hogy az államok maguk bíróság elé állítsák a világ legsúlyosabb bűncselekményeinek elkövetőit.

Aggodalommal mesélt a szíriai helyzetről és arról a küzdelméről, hogy másfél éve kéri a Biztonsági Tanácsot, terjesszék a szíriai szituációt az ICC elé kivizsgálásra. Véleménye szerint minden konfliktusban van egy “point-of-no-return”, tehát az a pont, ahonnan már nem lehet visszafordulni. A szíriai helyzet sajnos valószínűleg már túlhaladott ezen és felmerül a kérdés, még ha vége is lesz a konfliktusnak, milyen élet várható utána Szíriában. Ugyanis nehezen képzelhető el a polgárháború előtti nyugalmi helyzet (biztonságos környezet, működő iskolák és munkahelyek stb.) gyors helyreállítása.

Hivatala egyik legfontosabb feladatának a korai figyelmeztetést tartja, így folyamatosan fejlesztik azokat a mechanizmusokat, amelyek segítségével kiszűrhető, hogy mely államok társadalma sodródhat az összeomlás felé. Egyik indikátornak tartja a gyűlöletbeszéd megjelenését, példaként hozva, hogy a ruandai konfliktusban a nőket sértő, durva szexuális tartalmú képregények hogyan növelték a nemi erőszakok számát. Érdekes előadásának számos üzenete közül talán az egyik legfontosabb az volt, hogy a politikusok és a média nincs is teljes mértékben tisztában a társadalmi felelősségével. A politikai kampányolás hevében, a szólásszabadságra hivatkozva teret engednek a sértő, gyalázkodó tartalmú közléseknek, amelyek azonban a rákhoz hasonlóan szép lassan megmételyezik a társadalom szövetét.

Read Full Post »

« Newer Posts