Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Posts Tagged ‘aktuális’

A Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) a létrehozása óta küzd a legitimitásáért és hitelességéért. Az alapító szerződését elfogadó államok közül pont azok hiányoznak, akiknek a leginkább ott kéne lenniük, élén az Egyesült Államokkal. Folyamatosan a felszínen lévő vád az ICC-vel szemben, hogy elfogult a nyugattal, mert szinte csak afrikai ügyei vannak. Ebben van is igazság, mivel a jelenleg nyomozás alatt lévő 10 ügycsoportból 9 afrikai államot érint. Ennek eredményeként 2017 elején már az Afrikai Unió is arra biztatta a tagjait, hogy lépjenek ki az ICC szerződésből.

A Bíróság népszerűségén az a helyzet sem segít, hogy időről időre a bíróságot vagy a tagjait érintő botrányok kerülnek napvilágra. Bizonyított tény, hogy a bírók választása során a szavazás gyakran korrumpált, megjelenik a szavazatvásárlás. A hitelesség elvesztése nem csak a tagállamok képviselőinél jelenik meg, hanem akár a Bíróság magas rangú tisztviselőinél is. Jelenleg épp a korábbi főügyész, Luis Moreno Ocampot vádolják azzal, hogy a főügyész korában korrupt gyakorlatot folytatott, és többek között offshore cégeken keresztül szerzett hatalmas bevételeket azzal, hogy tanácsokat adott ahhoz, hogyan kerüljék el líbiai személyek a felelősségre vonást az ICC előtt.

Sajnos ezek az ügyek nem segítik elő a Bíróság amúgy is törékeny hitelességének és legitimitásának növelését, pedig az olyan súlyos bűnök, mint a népirtás, háborús bűnök és emberiesség elleni bűncselekmények után a társadalom egészséges további fejlődéséhez elengedhetetlen az általánosan elfogadott és hiteles felelősségre vonás.

 

 

Reklámok

Read Full Post »

A napokban attól hangos a sajtó, hogy a török elnök szeretné visszaállítani a halálbüntetést. Már korábban is volt szó itt a blogon és egy cikkemben is a halálbüntetés nemzetközi jogi vonatkozásairól. Az azokban leírtak itt is érvényesek, de azért érdemes a török helyzetet is szemügyre venni.

Törökország csak néhány éve, 2004 óta nem alkalmazza ezt a büntetési nemet, azonban ezt nem csak a nemzeti joga keretében deklarálta, hanem több nemzetközi egyezményben is vállalta ezt. Így a török állam ratifikálta az Emberi Jogok Európai Egyezményének 6. kiegészítő jegyzőkönyvét a halálbüntetés békeidőben történő eltörléséről, sőt 2006-ban a 13. kiegészítő jegyzőkönyvet is, amellyel a halálbüntetés alkalmazásáról minden körülmények között lemond.

Ezek az egyezmények alapvető fontosságúak az Európa Tanács tagságához, így Törökországot várhatóan kizárnák abból, ha ezekből kilépne. Ugyanígy az Európai Uniós csatlakozása is dugába dőlne (habár én enélkül sem hiszek abban, hogy ez valaha megvalósul).

Törökországot ebben a kérdésben nem csak az európai megállapodások kötik, hanem egy univerzális szintű is: a 2000-es évek elején ugyanis csatlakozott a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 2. kiegészítő jegyzőkönyvéhez is, amelynek a célja szintén a halálbüntetés eltörlése.

Read Full Post »

Három évvel ezelőtt már hírt adtam arról, hogy a Fülöp-szigetek beperelte Kínát egy nemzetközi választottbíróságon a dél-kínai-tengerrel kapcsolatos vitájuk miatt. A napokban megszületett az ítélet, amely számos pontban elmarasztalja Kínát.

A közel 500 oldalas ítélet számos érdekes tengerjog-értelmezési kérdést válaszol meg, de mielőtt ebből szemezgetnék, kezdjük a joghatósággal, amelynél az előző bejegyzésben abbahagytuk. A Választott Nemzetközi Bíróság szerint Kína az ENSZ Tengerjogi Egyezmény aláírása során nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy a keretében felállítható választottbíróság járjon el tengerjogi vitái tekintetében. Ez a fórum akkor is jogosult dönteni, ha az egyik fél teljes mértékben kimarad az eljárásból, ahogyan Kína is tette. Ennek pusztán annyi a jelentősége, hogy így a bíróság köteles ellenőrizni a másik fél, jelen esetben a Fülöp-szigetek állításainak valóságtartalmát és független szakértők segítségével “pótolni” a hiányzó fél álláspontját.

South-China-Sea-Protest-GettyA választottbíróság kifejtette, hogy Kínának nincsenek történelmi jogai a területre, a jogait az ENSZ Tengerjogi Egyezménye határozza meg, amely alapján pontosan kijelölhető, hogy mely és mekkora területek (parti tenger, kizárólagos gazdasági övezet) illetik meg. A Kína által felépített mesterséges szigetek (általában víz alatt lévő sziklaképződményeket építették fel szigetté) nem minősülnek olyan területnek, mint amelyhez tengeri övezetek illetnék meg (tehát nem jelölhet ki körülötte parti tengert vagy halászati övezetet).

További megállapítás, hogy Kína megsértette a Fülöp-szigetek szuverenitását azáltal, hogy nem akadályozta meg, hogy a halászai a Fülöp-szigetekhez tartozó kizárólagos gazdasági övezetben halásszanak, sőt Kína akadályozta az ottani halászatot, olajkitermelést és mesterséges szigeteket épített oda.

reefAz ügynek a nemzetközi környezetvédelem szempontjából is van fontos aspektusa: Kínát elmarasztalták a halászai által tanúsított környezetkárosító magatartásért, így az ottani védett fajok, tengeri teknősök, korallok gyűjtéséért és a törékeny ökoszisztéma veszélyeztetéséért. A kínai hatóságok nem akadályozták meg ezeket a tevékenységeket.

A bíróság végül kiemelte, hogy a Kína által tanúsított magatartás nem felelt meg a békés vitarendezés követelményének, az hozzájárult a helyzet elmérgesedéséhez, mivel a választottbírósági eljárás kezdete után is folytatta a mesterséges szigetek építését és a környezetkárosítást.

Noha az ítélet történelmi, nem biztos, hogy a végrehajtása miatt lesz emlékezetes, ugyanis a kínai kormány egyértelművé tette, hogy nem kívánja azt végrehajtani. Véleménye szerint a bíróságnak egyáltalán nem volt joga az ügyben dönteni. Az ítélet megszületése nyomán azonban lehetséges, hogy az adott területen tanúsított kínai katonai akciókkal szemben tovább nő majd a nemzetközi diplomáciai fellépés.

_90359711_south_china_sea_110716_624map

Read Full Post »

Nemrég Assange a BBC-n élőben jelentette be, hogy az ENSZ “ítéletet hozott az ügyében, amit az államok kötelesek elfogadni és őt szabadon kell bocsátani”. Nagyon sok sebből vérzik ez a kijelentés, amiket érdemes megvizsgálnunk.

Az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának hivatalához (UN Office of the High Commissioner of Human Rights) tartozó Jogtalan Fogvatartással Foglalkozó Munkacsoport (Working Group on Arbitrary Detention) vizsgálta a kérdést, hogy Assange-ot jogellenes módon tartják-e fogva, és ma a munkacsoport nyilvánosságra hozta a véleményét.

logoEz az 5 szakértőből álló munkacsoport 1991 óta működik és vizsgálja az állítólag jogellenes fogvatartási eseteket. Saját kezdeményezésre és állami vagy egyéni kérelemre is vizsgálódhat, amelyről véleményt készít. Ezeket közli a munkacsoport az érintett kormányokkal és kéri, hogy szüntessék meg a jogellenes fogvatartást, valamint fizessenek kártérítést az illetőnek. Ez tehát csak egy vélemény (a neve is Opinion). Jogilag nem kötelező, nem ítélet, nem fellebbezhető. Az ügy megvitatásában egyébként csak 4-en vettek részt (az ausztrál tag elfogultság miatt nem), és 3:1 arányban fogadták el a döntést.

A vélemény tartalma persze érdekes, és jelezheti azt, hogy egy emberi jogi bíróság vajon hogyan ítélné meg a kérdést. A munkacsoport érvelése szerint fogvatartásnak minősül az, hogy Assange évek óta nem tud kijönni az ecuadori nagykövetségről a letartóztatás veszélye miatt. A munkacsoport 4. tagja nem értett egyet ezzel a kijelentéssel, mivel véleménye szerint itt nem fogvatartásról van szó. Noha számos részletet nem ismerek, és pontosan a munkacsoport véleményének szövegét sem, első ránézésre egyet kell értenem a 4. taggal. Assange a nagykövetségen önkéntes alapon tartózkodik, nem tartják fogva. Másrészt, ha ezt diplomáciai menedéknek tekintjük, akkor a fogvatartástól szintén jól elhatárolható nemzetközi jogi jogintézményről van szó.

Assange-Balcony-Ecuador-EmbassyA diplomáciai menedékre, tehát amikor valaki egy nagykövetségre menekül és ott kap védelmet, sok példát ismerünk (magyarok számára közismert Mindszenty bíboros esete), mégis a nemzetközi jog általánosságban nem fogadja el azt. A dél-amerikai államok között kimutatható egyfajta szokásjog a diplomáciai menedék terén, de ez alapvetően csak az ő egymás közti viszonyukban értelmezhető, tehát az Egyesült Királyság és Ecuador közötti jogviszonyban nem.

27107_cartoon_assange

Read Full Post »

Úgy tűnik, hogy az azeri baltás gyilkos ügy az Emberi Jogok Európai Bíróságán (EJEB), Strasbourgban folytatódik. Aki nem emlékezne rá: 2004-ben egy budapesti NATO-képzésen Ramil Safarov, azeri katona éjjel baltával levágta az alvó Gurgen Margarián, örmény katona fejét. Safarovot letartóztatták és a magyar bíróságok 2007-ben jogerősen életfogytiglanra ítélték azzal, hogy leghamarabb 30 év után lehetséges a szabadon engedése.

safarovA per során kiderült, hogy Safarov két örmény katonát akart megölni, mivel aznap volt az évfordulója az Azerbajdzsán és Örményország között 1988 óta tartó konfliktus kezdetének. A Nagorno-Karabakh térség hivatalosan Azerbajdzsán területe, de többségében örmények lakják, akik egyrészt megszavazták, hogy Örményországhoz kívánnak csatlakozni, másrészt saját köztársaságot is kikiáltottak. Az etnikai és területi konfliktus 1994 óta alacsonyabb intenzitású, de a mai napig nincs béke.

Nagorno-Karabakh_Occupation_MapAzerbajdzsán kérte a magyar államtól, hogy adja át Safarovot, aki magyar börtönben töltötte büntetését. Ennek jogi háttere az Európa Tanács keretében 1983-ban létrehozott egyezmény az elítélt személyek átszállításáról. Az egyezmény célja, hogy a külföldi személy az állampolgársága szerinti államban tölthesse a büntetését, ezzel is elősegítve a saját társadalmába való későbbi visszailleszkedését. Az átszállítást követően az átvevő állam joga az irányadó a büntetés további végrehajtására, az elítélő állam által kiszabott büntetés átalakítható, sőt az egyezmény 12. cikke lehetőséget biztosít a kegyelemre is.

Erre a rendelkezésre hivatkozással, Azerbajdzsán 2012-ben, átszállítása után néhány órával kegyelemben részesítette Safarovot, és gyakorlatilag nemzeti hősként ünnepelték (előléptették, lakást kapott és a teljes elmaradt fizetését a Magyarországon börtönben töltött 8 évre). Az ügy jelentős nemzetközi felháborodást és diplomáciai bonyodalmakat váltott ki, Örményország megszakította Magyarországgal a diplomáciai kapcsolatát, amely azóta sem állt helyre.

Ramil_Safarov_killer_baku1A magyar állam azzal védekezett a kritikával szemben, hogy egyrészt az átszállítás előtt Azerbajdzsán arról tájékoztatta, hogy folytatni fogja a büntetés végrehajtását, másrészt pedig az 1983-as egyezmény lehetővé teszi a kegyelem adását, így a magyar állam jogilag nem felelős a kialakult helyzetért. Később a magyar kormányfő elismerte, hogy tisztában volt a szabadon engedés kockázatával.

Egy ideje már nyugodni látszott az ügy, de tegnap arról érkezett hír, hogy a meggyilkolt örmény katona családja az EJEB-hez fordult, ahol Magyarország és Azerbajdzsán ellen kérelmet nyújtott be. A kérelem jogi alapjaként az Emberi Jogok Európai Egyezményének 2. cikkét (élethez való jog) és a 14. cikket (diszkrimináció tilalma) jelölte meg. A két érintett államnak és Örményországnak, mint a kérelmező államának májusig van ideje a válasza megküldésére a bíróságnak.

article 2Az EJEB és az Európa Tanács nem először foglalkozik az örmény-azeri konfliktussal, a bíróság számos ügyben ítélte már el mindkét államot a civilekkel szembeni bánásmód miatt, valamint a főtitkár nemrég Azerbajdzsánnal szemben átfogó vizsgálatot indított arról, hogyan alkalmazza a nemzeti jogában az emberi jogi egyezményt.

Nehéz megjósolni, hogy a mostani ügynek mi lesz a vége, mivel nem igazán található információ bizonyos részletekről. Fontos kérdés, hogy a kérelem megfelel-e az elfogadhatósági feltételeknek, tehát például, hogy a belső jogorvoslatok kimerítésével és az eljárási határidőkkel mi a helyzet. A forma mellett a tartalom kapcsán pedig megjegyzendő, hogy a magyar és azeri állam felelőssége az ügyben közel sem azonos. Az EJEB számos alkalommal kimondta, hogy az adott jog, például élethez való jog sérelmét jelentheti az, ha a hatóságok nem vizsgálják ki az ügyet, nem megfelelően folytatják le az eljárást, nem tartják be a vonatkozó nemzeti jogszabályokat. Az EJEB gyorsaságát ismerve, néhány év múlva meglátjuk mi lesz ebből…

Read Full Post »

Észak-Korea ma reggel újabb nukleáris tesztrobbantást hajtott végre – erről adott hírt az Átfogó Atomcsend Szerződés Előkészítő Szervezete (CTBTO). 2006, 2009 és 2013 után ez a negyedik tesztrobbantásuk. A sztori külön pikáns eleme, hogy az észak-koreai bejelentés szerint az első hidrogénbombájukat sikerült felrobbantaniuk.

h-bombEzeket a teszteket a föld alatt végzik (nem úgy mint a fenti képen az USA az 1950-es évek elején), és elemzők szerint eddig Észak-Koreának körülbelül 10-12 bombára elegendő dúsított plutónium és urán állt rendelkezésére. Azonban, ha most tényleg hidrogénbombát teszteltek, az még jóval veszélyesebbé teszi a helyzetet. Elemzők szerint nem tiszta hidrogénbombáról lehet szó, hanem egy olyan nukleáris bombáról, amelybe tettek egy keveset a hidrogén radioaktív formájából, a tríciumból.

Valami ilyesmi (habár egyáltalán nem értek a fizikához…):

558px-U.S._Swan_Device.svg

Biztonságpolitikai szempontból minden ilyen tesztrobbantás fenyegető, még akkor is, ha sokak szerint Észak-Koreának nincsenek megfelelő hordozórakétái, amelyekkel ezeket el tudná juttatni messzebbre (azért ez Dél-Koreát nem hiszem, hogy nagyon megnyugtatja). Persze a Biztonsági Tanács évek óta “elítéli” Észak-Korea tevékenységét, azonban a valóságban az alkudozás kb. így néz ki: az USA közli Észak-Koreával, hogy ne lépjen át egy bizonyos vörös vonalat, mert akkor jajj neki, aztán amikor ők mégis átlépik, akkor egy ideig feszült a helyzet, majd Kína közvetítőként fellép a felek között (“Mindenki nyugodjon le!”) és alku indul. Az USA hajlandó változtatni a szankciókon, ha Észak-Korea megígéri, hogy nem folytatja a nukleáris programját. Ők ezt megígérik, majd kezdődik elölről a tánc…

north korea nuclearNemzetközi jogilag sem teljesen egyértelmű a helyzet: Észak-Korea 1985-ben csatlakozott az atomsorompó egyezményhez, amelyben vállalta, hogy nem fog nukleáris fegyvert elállítani, beszerezni, tartani, stb. Csakhogy 2003-ban bejelentette a szerződés felmondását. Ez a szerződés speciális felmondási szabályokat tartalmaz:

“10. Cikk

(1) Állami szuverenitása gyakorlásának keretében a Szerződés bármely részesének joga van a Szerződést felmondani, ha úgy ítéli meg, hogy a Szerződés tartalmával összefüggő rendkívüli körülmények országának magasabb érdekeit veszélyeztetik. A felmondásról 3 hónappal előbb értesíteni kell a Szerződés összes többi részesét és az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsát. Ennek az értesítésnek magában kell foglalnia azoknak a rendkívüli körülményeknek az ismertetését, amelyeket az illető állam magasabb érdekeire nézve veszélyesnek tekint.”

Észak-Korea szerint az Egyesült Államok az, ami veszélyezteti az ország létét, és ezért mondta fel. Ezzel az érveléssel a Biztonsági Tanács több tagja sem ért egyet, így tulajdonképpen kérdéses, hogy Észak-Koreának sikerült-e felmondani a szerződést. A Biztonsági Tanács 5 állandó tagja szeretné úgy tekinteni ennek az egyezménynek a rendelkezéseit, mint amelyek szokásjogi úton már mindenkire kötelezőek, azonban ennek ellentmond, hogy van néhány “kitartóan tiltakozó” állam (India, Pakisztán és Izrael), amelyek nem részesei az atomsorompó egyezménynek és sosem fogadták el azt a felállást, hogy nukleáris fegyvere csak az USA-nak, Oroszországnak, Kínának, Franciaországnak és Nagy-Britanniának lehet.

Az atomsorompó egyezmény tehát jelenlegi formájában egyáltalán nem tükrözi a realitásokat, és felülvizsgálatra szorul. A tavalyi felülvizsgálati konferencia azonban kudarc volt, a részes feleknek semmilyen előrelépésben, változtatásban nem sikerült megállapodni. A következőre 5 év múlva kerül sor…

 

Read Full Post »

A gazdaság- és nemzetközi kapcsolatok tudománya évtizedek óta foglalkozik azzal, hogyan lehet a világ elmaradott térségeit fejleszteni. A nemzetközi fejlesztés (NEFE) megvalósítása 2 fő vonalon fut: a nemzetközi szervezetek keretében (multilaterálisan) és a bilaterális kapcsolatok keretében. A fejlett világ adja hozzá a támogatást, amelyet vagy közvetlenül pénzként, vagy projektek keretében, egyéb módon juttatnak a fejlődő államoknak.

international-development

A legtöbb fejlett államnak kialakult nemzetközi fejlesztési stratégiája és politikája van, amelynek a keretében meghatározza a számára fontos prioritásokat és annak megfelelően támogatja a fejlesztéseket. A magyar állam tavaly pótolta a sok éves elmaradást: elfogadta a NEFE-stratégiát és idén júliusban hatályba lépett a  NEFE-törvény is.

Igaz, hogy a stratégia különösen nyúlfarknyi, alig több egy oldalnál, de legalább van. A magyar állam jelenleg a GDP-je 0,1%-át fordítja nemzetközi fejlesztésre, noha 2009-ben az EU-ban kötelezettséget vállalt arra, hogy ezt 0,3%-ra növeli. A vállalás teljesítése minden bizonnyal nem mostanában fog megtörténni, de a 0,1%-nyi 28 milliárd Ft. elköltése is lehetne még tudatosabb, megfontoltabb.

Ennek az összegnek a 3/4-ét a multilaterális rendszerben létező “nagy-közös-kalapba” öntjük, ahol a preferenciáinkat egyáltalán nem tudjuk képviselni. A maradékot bilaterális együttműködések keretében létesített projektekben költjük el, ahol már tudjuk érvényesíteni a nemzetpolitikai érdekeket és egyértelmű a támogatott számára, hogy a segítség a magyar államtól jön. A bilaterális együttműködésre szánt pénz fele Ukrajnában és Szerbiában szolgál a határon túli magyarok helyzetének javítására, míg csak az 5%-át fordítjuk a legfejletlenebb térségekre.

Persze felmerülhet a kérdés, hogy itt Közép-Európa szélén miért kéne szolidárisnak lennünk és pénzt költenünk az elmaradott térségekre. Erre nagyon egyszerű a válasz: mert ha nem tesszük, akkor azokból a térségekből jönnek ide, és kérik a jobb életet Röszkénél, Barcson, Szentgotthárdnál és hasonló helyeken…

world-puzzle

 

Read Full Post »

Older Posts »