Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Nemrégiben megjelent a roma kisebbséggel kapcsolatos nemzetközi jogi kutatásom: Protection of the Roma Minority under International and European Law (Eleven Publishing, the Hague, 2015).

book cover

A könyv átfogó áttekintést nyújt a roma kisebbség nemzetközi jogon és európai jogon alapuló védelmének minden jogi aspektusáról. A gyakorlati megközelítés ötvöződik az elmélettel, forrásul naprakész szakirodalom és nemzetközi dokumentumok szolgáltak, valamint több mint 160 nemzetközi és nemzeti ügy. Az anyagi jog elemzése mellett a könyv kitér az eljárási kérdésekre is, így egy külön fejezet foglalja össze, hogy egy roma-üggyel kapcsolatos jogérvényesítés melyik fórum előtt milyen eredményre vezethet.

A könyv hasznos lehet mind az oktatói-kutatói szféra számára, mind a gyakorlati szakembereknek, emberi jogi szervezeteknek, közintézményeknek.

Részletesebb könyvajánló látható a youtube-on, és olvasható  a kiadó honlapján.

 

Reklámok

2015. július és 2016 nyara között India és Banglades 162 területet cserél ki egymással. A történet kezdete az 1700-as évek elejére nyúlik vissza, amikor két indiai fejedelem nem tudott megállapodni a határban (a legenda szerint kártyán és sakkon nyerték-vesztették a kis területeket). Ezzel sok gond nem is volt addig, amíg 1947-ben, India függetlenedésekor az enklávék egy része Indiához került, a másik része pedig Kelet-Pakisztánhoz.

west bengalRészletesebb, nagyítható térkép a területekről itt.

A területek cseréjéről előbb India és Pakisztán tárgyalt, majd Kelet-Pakisztán Banglades néven levált 1971-ben, amely után India és Banglades folytatták a cseréről az egyeztetést. Ez a folyamat igen lassan haladt, mivel az 1974-es megállapodást 2015 nyarára sikerült végrehajtani. Ennek eredményeként egy éven belül “államot cserél” közel 10 ezer hektárnyi terület és több mint 51 ezer ember.

A területek komplexitását jól mutatja, hogy itt létezett a világ egyetlen 3. rendű enklávéja: Dahala Khagrabari, egy kis indiai terület, amelyet bangladesi terület vett körbe, amely azonban egy indiai enklávén belül volt Bangladesben… Sőt olyan abszurd helyzetek is előálltak, hogy egy család háza Bangladesben volt, de a kert végében lévő mellékhelyiség Indiában.

Dahala_Khagrabari

A cserének elméletileg jótékony hatása lesz az ott élőkre, ugyanis eddig ezeken a területeken csak korlátozottan jelent meg az az állam, amelyhez tartozott. Tipikusan az adott területekre nem vezették be az áramot, a csatornázást; közszolgáltatások, iskola és orvos sem volt mindenütt. Állampolgári jogaikkal csak korlátozottan tudtak élni, gyakran még a hatóságoknak (rendőrség, stb.) sem volt bejárása az enklávék területére.

A területek cseréje miatt az ott élők megkapják a lehetőséget, hogy áttelepüljenek a másik állam területére, azonban a legtöbben úgy nyilatkoztak, hogy nekik mindegy Indiához vagy Bangladeshez tartoznak, viszont a falujukhoz ragaszkodnak, így ott szeretnének élni, ahol eddig. Körülbelül 1000-en választották, hogy továbbra is Indiában szeretnének élni, így az áttelepítésükre még idén sor kerül.

Ilyen sok enklávé 2 állam között nem tipikus, de létezik még néhány bizarr határvonal a világon, sőt Európában is: Jungholz Ausztria és Németország között, Baarle-Hertog (összesen 30 enklávé!) Hollandia és Belgium között, Brezovica Horvátország és Szlovénia között, Büsingen am Hochrhein Németország és Svájc között és még folytathatnánk a sort hosszan…

jungholz Location_of_Büsingen_in_detail.svg

Források: The Indian Express , Wikipedia , The Economist , The Times of India 

Biztonságos 3. ország-e Szerbia?

A biztonságos 3. ország koncepciónak az a lényege, hogy a migráns visszaküldhető legyen olyan országba, amelyben már korábban lehetősége lett volna menekült státuszt, védelmet kérelmezni. Mivel az 1951-es genfi egyezmény erről nem szól, annak részletes szabályaihoz az EU-jogot kell alapul vennünk.

Vizsgáljuk meg ezeket a feltételeket Szerbiára nézve:

1. A visszaküldött személy életét és szabadságát nem fenyegeti veszély faji, vallási, nemzeti, politikai hovatartozása miatt. Szerbia: pipa

2. Nem szabnak ki vagy hajtanak végre halálbüntetést, kínzást. Szerbia: pipa

3. Nincs a területén olyan fegyveres konfliktus, amely során a civilekkel szemben megkülönböztetés nélküli erőszakot alkalmaznak. Szerbia: pipa

4. Nem küldi vissza a menedékkérőt olyan ország területére, ahol kínoznák vagy halálbüntetést alkalmaznának vele szemben. Szerbia: pipa

5. A fentebb említett genfi egyezménnyel összhangban működik és nem sérti a visszaküldés tilalmát. Tehát a menekült jogállás kérelmezésének lehetősége és a genfi egyezménnyel összhangban álló védelem biztosított. Szerbia: ennél a pontnál merülnek fel alapvetően a problémák, ugyanis a szerb rendszer “sok sebből vérzik”. Noha van jogszabályon alapuló menekültügyi eljárás, annak a végrehajtása nem működik megfelelően. Számos különböző nemzetközi szervezet és NGO világított rá a hiányosságokra.

A szerb rendőrség gyakran elutasítja a menekült-kérelem befogadását, pénzt követelnek a kérelem befogadásáért vagy azért, hogy továbbengedjék a személyt. Gyakori a bántalmazás, a segítség megtagadása, a korrupció. A visszaélések kiterjedtnek tekinthetőek. Ha a kérelmező mégis eljut egy rendőrörsre, akkor is csak szerbül kap tájékoztatást arról, melyik befogadó állomásra menjen. Az eljárás gyakran hónapokon keresztül áll. Zárásként, az eljárás szinte minden esetben elutasítással ér véget: Szerbiában 2013 és 2014-ben több mint 21 ezren adtak be menekültkénti elismerésre kérelmet. Összesen 16 kapott (6 menekült és 10 kiegészítő védelem) státuszt (0,07%!!!).

6. Még ha egy országról meg is állapítja Magyarország, hogy az biztonságos 3. ország, akkor sem lehet tömegesen és automatikusan visszaküldeni oda az embereket. Ugyanis nem csak az a fontos, hogy általánosságban biztonságos legyen, hanem hogy a konkrét személyre nézve, az ő egyedi körülményeire tekintettel is az legyen. Ráadásul az ilyen visszaküldésbe a fogadó államnak is bele kell egyeznie, nem köteles visszafogadni az érintetteket. Arról nincs információm, hogy Szerbia erről mit gondol, de az látható a gyakorlatából, hogy tömegesen alkalmazza a visszaküldést Macedónia és Görögország felé. Szerbia minden szomszédos államot biztonságosnak tekint. Ezzel viszont egy visszaküldési láncot indít el, amelynek az a vége, hogy a kérelmet érdemben sehol nem bírálják el, csak küldözgetik a személyt ide-oda. Ráadásul Macedónia és Görögország sem tekinthető olyannak, ahol megfelelően lefolytatnák az eljárást és esély lenne a védelemre. (Lásd pl.: CASE OF M.S.S. v. BELGIUM AND GREECE)

balkan route

 

Volt-e népirtás Srebrenicában?

Néhány napja az ENSZ Biztonsági Tanácsban Oroszország megvétózott egy határozattervezetet, amelyben a Srebrenicában történteket népirtásnak nevezték. A tervezet apropója a 20. évfordulós megemlékezés volt.bosnia mapTények: 1995. júl. 11. és 13. között több mint 8000 muszlim bosnyák személyt, főleg férfiakat és 16 év feletti fiúkat öltek meg a Ratko Mladic vezetése alatt álló boszniai szerb erők Srebrenicában. A 42 ezer fős település többi lakosát (időseket, nőket, gyerekeket) elüldözték. Mindez ellen a jelenlévő ENSZ-békefenntartók semmit nem tettek/tudtak tenni.

UN and sreb

Jog: A népirtás elleni egyezmény alapján a népirtás bűntette akkor valósul meg, ha valamely nemzeti, népi, faji vagy vallási csoport ellen, annak teljes vagy részleges megsemmisítésének szándékával, a csoport tagjait megölik; vagy azoknak súlyos testi vagy lelki sérelmet okoznak; vagy a csoportra megfontolva olyan életfeltételéket kényszerítenek, melyeknek célja a csoport teljes vagy részleges fizikai elpusztulásának előidézése; vagy olyan intézkedések tétele, amelyek célja a csoporton belül a születések meggátolása; vagy a csoport gyermekeit más csoporthoz erőszakosan átviszik. Büntetendő ezek cselekmény kísérlete, arra felbujtás, szövetkezés vagy ahhoz való segítségnyújtás is.

A jog alkalmazása a tényekre: A volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűnöket vizsgáló Törvényszék (ICTY) a Krstić-ügyben, 2004-ben, kimondta, hogy Srebrenicában népirtás történt. A srebrenicai események vizsgálata során több mint 1000 tanút hallgattak meg, alaposan ismertek a részletek is. (Az ICTY a honlapján külön oldalt szentel a megemlékezésnek.) A Krstić-ügy után több másikban is megerősítette az ICTY a népirtás tényét (pl.: Popovic, Tolimir, Jokic).

sreb reburiedAz ICTY-on kívül a Nemzetközi Bíróság is foglalkozott a kérdéssel: a Bosznia v. Szerbia&Montenegro-ügy 2007-es ítélete szintén nem hagy kétséget afelől, hogy a Srebrenicában történtek népirtásnak minősülnek. (Amelyért azonban – a Bíróság sokak által kritizált ítélete szerint – Szerbia csak annyiban felelős, hogy nem tett semmit a megakadályozása érdekében.)

Mindezek ellenére a szerb állam továbbra sem hajlandó elismerni, hogy az népirtás volt. Az elbukott BT-határozat utalt volna is erre a 3. pontjában, elítélve minden államot, amely tagadja a népirtás (bíróságok által bizonyított) tényét. A szerbellenesnek titulált határozatot Oroszország megvétózta, Kína, Nigéria, Angola és Venezuela pedig tartózkodott. Ez ugyan a tényeken és a jogon sem változtat, mégis szégyenteljes napja marad a BT-nek.

Print

Tények:

– nagyrészt nem Magyarországon múlik, hogy hány külföldi próbál bejutni rajtunk keresztül Európába

– a bevándorlók között vannak menekült-státuszra vagy egyéb nemzetközi védelemre jogosult személyek és pusztán gazdasági célból vándorlók is (és gyakran nem könnyű őket egymástól megkülönböztetni)

– az elmúlt kb. 15 évben nőtt az elhúzódó, visszatérő fegyveres összeütközések száma, több államban alakult ki instabil helyzet, gyenge állami struktúrával

– az emberkereskedelem és az emberek csempészése komoly és összetett, szervezett bűnözői tevékenység

– az EU tagállamok már 1997-ben uniós politikává tették a migrációs politikát (tehát ez a téma már nem kizárólag tagállami hatáskör, hanem uniós); mivel Magyarország az EU tagja, így egyedül nem tudja megoldani és ha tudná, se oldhatja meg a jelenlegi krízist

– Magyarország is részt vett az elmúlt 11 évben a hatályos uniós szabályozások kialakításában és/vagy módosításában

– az uniós szabályok mellett Magyarországot kötik bizonyos nemzetközi szerződések (1951. évi genfi egyezmény a menekültekről és emberi jogi egyezmények sora)

Map-of-armed-conflicts-in-Africa-1997-2011Fegyveres konfliktusok Afrikában 1997 és 2011 között

Megoldási ötletek:

– Magyarország fogjon össze Olaszországgal, Spanyolországgal és esetleg Görögországgal, mivel a helyzetünk nagyon hasonló és így együtt jelentős érdekérvényesítési potenciálunk lehetne az EU-ban

– kérjünk segítséget a EU-tól és a tagállamoktól: ez széles körben jelentheti a szakemberek/rendőrök/tolmácsok/ügyintézők, stb. ideküldését, pénzügyi források biztosítását, tárgyi segítségnyújtást (sátor, élelem, ruha, stb.)

– fogjunk össze az ügyben szintén érintett nem EU-tag államokkal (főleg Szerbia és Macedónia) és segítsük őket

– uniós szinten erősítsük meg a humanitárius segélyezést és segítségnyújtást azon államokba, amelyekben humanitárius katasztrófa várható vagy már van

– az EU lépjen föl közösen és határozottabban az afrikai és közel-keleti, ázsiai konfliktusokkal kapcsolatosan (pl.: kérje a Biztonsági Tanács komolyabb fellépését, az európai államok áldozzanak többet a békefenntartásra, az EU használja fel jobban a lehetőségeit arra, hogy Oroszországot és Kínát is rávegye a BT-ben az erőteljesebb fellépésre)

– a konfliktus-sújtotta államok szomszédainak és az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának nyújtson több támogatást (pl. Szíria kapcsán segítse elő, hogy a Törökországban, Libanonban és Jordániában lévő kb. 4 millió menekült képes legyen ott megélni. Ugyanis a mostani menekülthullám annak is köszönhető, hogy a szíriai menekültek megunták, hogy 4 éve szedett-vedett sátortáborokban tengődjenek munka, iskola és mindenféle lehetőség nélkül. Azért nem menekültek rögtön messzebb, mert szívük szerint haza szeretnének menni, de a konfliktus 5. éve tart. Haza nem mehetnek, telnek az évek, esélyük nincs ott a normális életre, így elindulnak.)

hiu_syria1

– az EU és a tagállamok lépjenek fel még erőteljesebben az embercsempészés és egyéb szervezett bűnözés ellen, összefogva a kibocsátó és egyéb érintett államokkal

– az EU és a tagállamok tájékoztassák (sokféle módon) az érintett térségekben élőket, hogy milyen módon juthatnak be legálisan az EU-ba, mik a veszélyei az illegális bevándorlásnak, az európai valóságról

– dolgozzanak ki a tagállamok az EU-val egy ún. “humanitárius vízumot”, amelynek a segítségével legális módon, a kibocsátó vagy más EU-n kívüli államokban kezdeményezhetnék a határozott idejű bevándorlást az EU-ba a veszélyeztetett személyek (így legálisan jönnének, a hatóságok tudnának róluk, megfelelő vizsgálatokat le tudnák folytatni, és az érintetteket is megóvná a bűnözőktől és az életveszélyes utaktól)

A fentiekből is látható, hogy a jelenlegi migráció és menekült-probléma sokkal nagyobb és összetettebb, minthogy Magyarország meg tudná egyedül oldani. Még ha Magyarország lezárhatná körbe egy fallal az egész országot, akkor sem lenne a probléma megoldva. Ennek köszönhetően az egyetlen értelmes út az összefogás a többi EU-tagállammal, összehangolt cselekvés kidolgozása (mind az EU-n belülre és kívülre) és szolidaritás mutatása egymás és a szomszédaink felé.

Hogyan csempészik a migránsokat?

A migránsok csempészése az embercsempészet egyik ága, szervezett bűnözői tevékenység. Erről az összetett jelenségről sok mindent nem tudunk, így az elmúlt években egyre több kutatás és adatgyűjtés irányul erre.

A csempész-hálózatok változatos mértékben szervezettek, általában kisebb létszámú, rugalmas csoportokból tevődnek össze, amelyek csak addig állnak egymással kapcsolatban, amíg az szükséges. Gyakran a csempészek olyan személyek, akik korábban csempészett migránsok voltak, így már van tapasztalatuk és szavahihetőek. Ráadásul a csempészés része a “bizalmi elem”, nevezetesen, hogy a csempész és a csempészett személyt tipikusan összeköti az azonos származás. Ennek a jelentőségét növeli, hogy például a legtöbb afrikai kultúrában a család-fogalom kiterjedt, akár több száz személy is beletartozik, és így könnyen található egy családi barát, akinek már sikerült egy jobb világba eljutni.

Az Európába érkező irreguláris migránsok 40-80%-a kerül ide csempészek segítségével. Ez nagyrészt becsült adat, ami időszakonként és területenként is változik, viszont azt mindenképpen jól mutatja, hogy rendkívül nagy a csempészet jelentősége (és ez folyamatosan nő az 1980-as évek óta). Továbbá az is látszik belőle, hogy mind a menekült-státuszra jogosult személyek, mind a gazdasági okokból vándorlók növekvő százalékban veszik igénybe a csempészek szolgáltatásait.migr_1A csempészet útvonala folyamatosan változik, nagyrészt az alábbiak függvényében: mennyire szigorú az ellenőrzés, mennyire drága megvesztegetni a hivatalnokokat, hol kisebb a biztonsági kockázat, hol a legrövidebb, hol vannak fegyveres konfliktusok, stb.

Több tanulmány szerint nem a legszegényebbekből válik migráns, hanem inkább azok indulnak útnak, akiknek romlott a korábbiakhoz képest a megélhetése (tipikusan munkavesztés, környezeti tényezők vagy politikai változások miatt). Nekik ugyanis még meg van a pénzük arra, hogy megfizessék a csempészeket. Gyakran a család kiválasztja a “legéletképesebb” tagját, akinek kifizetik az útját, és tőle várják, hogy a későbbiekben segítse az otthon maradottakat. migr_2Sokszor az utazás kezdetén még nincs is meg az egész útra szükséges pénzösszeg, így gyakran a migránsok nem gyorsan és “egyenes úton” jutnak el a célországba, hanem kényszerpihenők közbeiktatásával. A vizsgálatok kimutatták, hogy nagy az esetlegesség mértéke, a szóbeszédre alapozás, és a lényeges információ hiánya. Ráadásul gyakran a csempészek teljesen valótlan információkat terjesztenek, például, hogy ha a gyermeket váró nő az EU területén szül, akkor a gyerek már EU-s állam állampolgára lesz.

A csempészek a költségek megfizetésére többféle konstrukciót alakítottak ki. Egyik az, amikor a csempészés árának csak egy töredékét kérik el előre. Így ugyan drágább a szolgáltatás, de a személlyel elhitetik, hogy a gazdag országba érkezése után könnyen vissza tudja fizetni a kölcsönt. A leggyakoribb mód azonban nem egy “all-inclusive” útra befizetés, hanem hogy a különböző akadályokat különböző csoportok segítenek legyőzni, így egyszerre csak kisebb összegeket kell fizetni (pl.: egyik határnál szerez úti okmányokat, később fuvart bizonyos szakaszokra, stb.). A csempészhálózatok saját “banki rendszert” üzemeltetnek, amelyben megjelennek a körbetartozások, az árucsere és az egyéb csempészésből, illegális tevékenységből szerzett jövedelem.

A szakirodalom azt mutatja, hogy az elmúlt 2 évtizedben jelentősen megnőtt a migránsok csempészése, amely komplex események eredménye. Aki még több részletet szeretne tudni, annak ajánlom figyelmébe az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatala jelentését és a Nemzetközi Migrációs Szervezet jelentéseit.

UNODC

 

 

 

 

A halálbüntetés nemzetközi jogon alapuló tilalma több évtizeddel ezelőtt jelent meg, köszönhetően az emberi jogok védelme fejlődésének. A téma vizsgálata szempontjából ketté kell választanunk az univerzális és az európai szintet.

Az Európa Tanács (ami nem az EU) 1983-ban fogadta el az Emberi Jogok Európai Egyezményének a Hatodik Kiegészítő Jegyzőkönyvét, amely eltörölte a halálbüntetés kiszabását béke idején. Ennek Magyarország az 1990-es csatlakozás óta részese (hatályban 1992-től).

2003-ban folytatta az Európa Tanács a jogalkotást, és a Tizenharmadik Kiegészítő Jegyzőkönyvben a részes államok azt vállalták, hogy a halálbüntetést semmilyen körülmények között nem fogják alkalmazni, tehát még háború vagy szükségállapot idején sem. Magyarország ezt is ratifikálta és ki is hirdette.

A 2009 óta szerződési hatállyal bíró Alapjogi Charta az Európai Unió dokumentuma, amelynek a 2. cikke védi az életet, és tiltja a halálbüntetést.

Az európai szint mellett az univerzális szinten is látható a tartózkodás a halálbüntetéssel szemben. Az 1990-es évek eleje óta felállított nemzetközi büntető törvényszékek még a népirtást vagy háborús bűnöket elkövetőket sem ítélhetik halálra. 2007 óta az ENSZ Közgyűlése több határozatban is kérte az államokat a halálbüntetés moratóriumára. Ebből a legutóbbit 2014 decemberében a magyar állam képviselője is megszavazta.

Még egy egyezmény köti Magyarországot ebben a témában, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 2. kiegészítő jegyzőkönyve. Ehhez az 1989-ben elfogadott jogszabályhoz Magyarország 1994-ben csatlakozott.

Természetesen a fentiekben felsorolt egyezményekből ki lehet lépni, de ennek beláthatatlan következményei lennének. Az ilyen egyezményekből nem szokás kilépni, a szerződési jog alapelve, hogy a szerződéseket végre kell hajtani, azokat be kell tartani. Ráadásul annak köszönhetően, hogy a halálbüntetés tilalma nem pusztán jogi szabály, hanem alapvető fontosságú, értékkel bíró norma, így ezen egyezmények felmondása egyértelműen az adott értékközösségekből való kilépésünket is jelentené.

A tágan értelmezett Európában nincs olyan állam, amely alkalmazná. A világ majdnem 200 államának csak a tizede, 20-22 nem törölte el. A kivégzések számát tekintve Kína a listavezető (évi kb. 1000), utána következik Irán (~370), Irak (~170), Szaúd-Arábia (~80) és az Egyesült Államok (~40).

death penalty2death penalty1

 

 

 

 

 

Ebben a bejegyzésben nem célom azzal foglalkozni, hogy van-e értelme a halálbüntetésnek, viszont az a fentiekből is jól kiderül, hogy Magyarország számos módon elkötelezte magát egy bizonyos értékközösségben, amelynek az elveiből nem tanácsos válogatnunk, mert egy-egy alapelv elutasításával az egészből zárnánk ki magunkat.