Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for the ‘Mindenféle’ Category

Néhány napja az ENSZ Biztonsági Tanácsban Oroszország megvétózott egy határozattervezetet, amelyben a Srebrenicában történteket népirtásnak nevezték. A tervezet apropója a 20. évfordulós megemlékezés volt.bosnia mapTények: 1995. júl. 11. és 13. között több mint 8000 muszlim bosnyák személyt, főleg férfiakat és 16 év feletti fiúkat öltek meg a Ratko Mladic vezetése alatt álló boszniai szerb erők Srebrenicában. A 42 ezer fős település többi lakosát (időseket, nőket, gyerekeket) elüldözték. Mindez ellen a jelenlévő ENSZ-békefenntartók semmit nem tettek/tudtak tenni.

UN and sreb

Jog: A népirtás elleni egyezmény alapján a népirtás bűntette akkor valósul meg, ha valamely nemzeti, népi, faji vagy vallási csoport ellen, annak teljes vagy részleges megsemmisítésének szándékával, a csoport tagjait megölik; vagy azoknak súlyos testi vagy lelki sérelmet okoznak; vagy a csoportra megfontolva olyan életfeltételéket kényszerítenek, melyeknek célja a csoport teljes vagy részleges fizikai elpusztulásának előidézése; vagy olyan intézkedések tétele, amelyek célja a csoporton belül a születések meggátolása; vagy a csoport gyermekeit más csoporthoz erőszakosan átviszik. Büntetendő ezek cselekmény kísérlete, arra felbujtás, szövetkezés vagy ahhoz való segítségnyújtás is.

A jog alkalmazása a tényekre: A volt Jugoszlávia területén elkövetett háborús bűnöket vizsgáló Törvényszék (ICTY) a Krstić-ügyben, 2004-ben, kimondta, hogy Srebrenicában népirtás történt. A srebrenicai események vizsgálata során több mint 1000 tanút hallgattak meg, alaposan ismertek a részletek is. (Az ICTY a honlapján külön oldalt szentel a megemlékezésnek.) A Krstić-ügy után több másikban is megerősítette az ICTY a népirtás tényét (pl.: Popovic, Tolimir, Jokic).

sreb reburiedAz ICTY-on kívül a Nemzetközi Bíróság is foglalkozott a kérdéssel: a Bosznia v. Szerbia&Montenegro-ügy 2007-es ítélete szintén nem hagy kétséget afelől, hogy a Srebrenicában történtek népirtásnak minősülnek. (Amelyért azonban – a Bíróság sokak által kritizált ítélete szerint – Szerbia csak annyiban felelős, hogy nem tett semmit a megakadályozása érdekében.)

Mindezek ellenére a szerb állam továbbra sem hajlandó elismerni, hogy az népirtás volt. Az elbukott BT-határozat utalt volna is erre a 3. pontjában, elítélve minden államot, amely tagadja a népirtás (bíróságok által bizonyított) tényét. A szerbellenesnek titulált határozatot Oroszország megvétózta, Kína, Nigéria, Angola és Venezuela pedig tartózkodott. Ez ugyan a tényeken és a jogon sem változtat, mégis szégyenteljes napja marad a BT-nek.

Print

Read Full Post »

Tények:

– nagyrészt nem Magyarországon múlik, hogy hány külföldi próbál bejutni rajtunk keresztül Európába

– a bevándorlók között vannak menekült-státuszra vagy egyéb nemzetközi védelemre jogosult személyek és pusztán gazdasági célból vándorlók is (és gyakran nem könnyű őket egymástól megkülönböztetni)

– az elmúlt kb. 15 évben nőtt az elhúzódó, visszatérő fegyveres összeütközések száma, több államban alakult ki instabil helyzet, gyenge állami struktúrával

– az emberkereskedelem és az emberek csempészése komoly és összetett, szervezett bűnözői tevékenység

– az EU tagállamok már 1997-ben uniós politikává tették a migrációs politikát (tehát ez a téma már nem kizárólag tagállami hatáskör, hanem uniós); mivel Magyarország az EU tagja, így egyedül nem tudja megoldani és ha tudná, se oldhatja meg a jelenlegi krízist

– Magyarország is részt vett az elmúlt 11 évben a hatályos uniós szabályozások kialakításában és/vagy módosításában

– az uniós szabályok mellett Magyarországot kötik bizonyos nemzetközi szerződések (1951. évi genfi egyezmény a menekültekről és emberi jogi egyezmények sora)

Map-of-armed-conflicts-in-Africa-1997-2011Fegyveres konfliktusok Afrikában 1997 és 2011 között

Megoldási ötletek:

– Magyarország fogjon össze Olaszországgal, Spanyolországgal és esetleg Görögországgal, mivel a helyzetünk nagyon hasonló és így együtt jelentős érdekérvényesítési potenciálunk lehetne az EU-ban

– kérjünk segítséget a EU-tól és a tagállamoktól: ez széles körben jelentheti a szakemberek/rendőrök/tolmácsok/ügyintézők, stb. ideküldését, pénzügyi források biztosítását, tárgyi segítségnyújtást (sátor, élelem, ruha, stb.)

– fogjunk össze az ügyben szintén érintett nem EU-tag államokkal (főleg Szerbia és Macedónia) és segítsük őket

– uniós szinten erősítsük meg a humanitárius segélyezést és segítségnyújtást azon államokba, amelyekben humanitárius katasztrófa várható vagy már van

– az EU lépjen föl közösen és határozottabban az afrikai és közel-keleti, ázsiai konfliktusokkal kapcsolatosan (pl.: kérje a Biztonsági Tanács komolyabb fellépését, az európai államok áldozzanak többet a békefenntartásra, az EU használja fel jobban a lehetőségeit arra, hogy Oroszországot és Kínát is rávegye a BT-ben az erőteljesebb fellépésre)

– a konfliktus-sújtotta államok szomszédainak és az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának nyújtson több támogatást (pl. Szíria kapcsán segítse elő, hogy a Törökországban, Libanonban és Jordániában lévő kb. 4 millió menekült képes legyen ott megélni. Ugyanis a mostani menekülthullám annak is köszönhető, hogy a szíriai menekültek megunták, hogy 4 éve szedett-vedett sátortáborokban tengődjenek munka, iskola és mindenféle lehetőség nélkül. Azért nem menekültek rögtön messzebb, mert szívük szerint haza szeretnének menni, de a konfliktus 5. éve tart. Haza nem mehetnek, telnek az évek, esélyük nincs ott a normális életre, így elindulnak.)

hiu_syria1

– az EU és a tagállamok lépjenek fel még erőteljesebben az embercsempészés és egyéb szervezett bűnözés ellen, összefogva a kibocsátó és egyéb érintett államokkal

– az EU és a tagállamok tájékoztassák (sokféle módon) az érintett térségekben élőket, hogy milyen módon juthatnak be legálisan az EU-ba, mik a veszélyei az illegális bevándorlásnak, az európai valóságról

– dolgozzanak ki a tagállamok az EU-val egy ún. “humanitárius vízumot”, amelynek a segítségével legális módon, a kibocsátó vagy más EU-n kívüli államokban kezdeményezhetnék a határozott idejű bevándorlást az EU-ba a veszélyeztetett személyek (így legálisan jönnének, a hatóságok tudnának róluk, megfelelő vizsgálatokat le tudnák folytatni, és az érintetteket is megóvná a bűnözőktől és az életveszélyes utaktól)

A fentiekből is látható, hogy a jelenlegi migráció és menekült-probléma sokkal nagyobb és összetettebb, minthogy Magyarország meg tudná egyedül oldani. Még ha Magyarország lezárhatná körbe egy fallal az egész országot, akkor sem lenne a probléma megoldva. Ennek köszönhetően az egyetlen értelmes út az összefogás a többi EU-tagállammal, összehangolt cselekvés kidolgozása (mind az EU-n belülre és kívülre) és szolidaritás mutatása egymás és a szomszédaink felé.

Read Full Post »

A migránsok csempészése az embercsempészet egyik ága, szervezett bűnözői tevékenység. Erről az összetett jelenségről sok mindent nem tudunk, így az elmúlt években egyre több kutatás és adatgyűjtés irányul erre.

A csempész-hálózatok változatos mértékben szervezettek, általában kisebb létszámú, rugalmas csoportokból tevődnek össze, amelyek csak addig állnak egymással kapcsolatban, amíg az szükséges. Gyakran a csempészek olyan személyek, akik korábban csempészett migránsok voltak, így már van tapasztalatuk és szavahihetőek. Ráadásul a csempészés része a “bizalmi elem”, nevezetesen, hogy a csempész és a csempészett személyt tipikusan összeköti az azonos származás. Ennek a jelentőségét növeli, hogy például a legtöbb afrikai kultúrában a család-fogalom kiterjedt, akár több száz személy is beletartozik, és így könnyen található egy családi barát, akinek már sikerült egy jobb világba eljutni.

Az Európába érkező irreguláris migránsok 40-80%-a kerül ide csempészek segítségével. Ez nagyrészt becsült adat, ami időszakonként és területenként is változik, viszont azt mindenképpen jól mutatja, hogy rendkívül nagy a csempészet jelentősége (és ez folyamatosan nő az 1980-as évek óta). Továbbá az is látszik belőle, hogy mind a menekült-státuszra jogosult személyek, mind a gazdasági okokból vándorlók növekvő százalékban veszik igénybe a csempészek szolgáltatásait.migr_1A csempészet útvonala folyamatosan változik, nagyrészt az alábbiak függvényében: mennyire szigorú az ellenőrzés, mennyire drága megvesztegetni a hivatalnokokat, hol kisebb a biztonsági kockázat, hol a legrövidebb, hol vannak fegyveres konfliktusok, stb.

Több tanulmány szerint nem a legszegényebbekből válik migráns, hanem inkább azok indulnak útnak, akiknek romlott a korábbiakhoz képest a megélhetése (tipikusan munkavesztés, környezeti tényezők vagy politikai változások miatt). Nekik ugyanis még meg van a pénzük arra, hogy megfizessék a csempészeket. Gyakran a család kiválasztja a “legéletképesebb” tagját, akinek kifizetik az útját, és tőle várják, hogy a későbbiekben segítse az otthon maradottakat. migr_2Sokszor az utazás kezdetén még nincs is meg az egész útra szükséges pénzösszeg, így gyakran a migránsok nem gyorsan és “egyenes úton” jutnak el a célországba, hanem kényszerpihenők közbeiktatásával. A vizsgálatok kimutatták, hogy nagy az esetlegesség mértéke, a szóbeszédre alapozás, és a lényeges információ hiánya. Ráadásul gyakran a csempészek teljesen valótlan információkat terjesztenek, például, hogy ha a gyermeket váró nő az EU területén szül, akkor a gyerek már EU-s állam állampolgára lesz.

A csempészek a költségek megfizetésére többféle konstrukciót alakítottak ki. Egyik az, amikor a csempészés árának csak egy töredékét kérik el előre. Így ugyan drágább a szolgáltatás, de a személlyel elhitetik, hogy a gazdag országba érkezése után könnyen vissza tudja fizetni a kölcsönt. A leggyakoribb mód azonban nem egy “all-inclusive” útra befizetés, hanem hogy a különböző akadályokat különböző csoportok segítenek legyőzni, így egyszerre csak kisebb összegeket kell fizetni (pl.: egyik határnál szerez úti okmányokat, később fuvart bizonyos szakaszokra, stb.). A csempészhálózatok saját “banki rendszert” üzemeltetnek, amelyben megjelennek a körbetartozások, az árucsere és az egyéb csempészésből, illegális tevékenységből szerzett jövedelem.

A szakirodalom azt mutatja, hogy az elmúlt 2 évtizedben jelentősen megnőtt a migránsok csempészése, amely komplex események eredménye. Aki még több részletet szeretne tudni, annak ajánlom figyelmébe az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatala jelentését és a Nemzetközi Migrációs Szervezet jelentéseit.

UNODC

 

 

 

 

Read Full Post »

A halálbüntetés nemzetközi jogon alapuló tilalma több évtizeddel ezelőtt jelent meg, köszönhetően az emberi jogok védelme fejlődésének. A téma vizsgálata szempontjából ketté kell választanunk az univerzális és az európai szintet.

Az Európa Tanács (ami nem az EU) 1983-ban fogadta el az Emberi Jogok Európai Egyezményének a Hatodik Kiegészítő Jegyzőkönyvét, amely eltörölte a halálbüntetés kiszabását béke idején. Ennek Magyarország az 1990-es csatlakozás óta részese (hatályban 1992-től).

2003-ban folytatta az Európa Tanács a jogalkotást, és a Tizenharmadik Kiegészítő Jegyzőkönyvben a részes államok azt vállalták, hogy a halálbüntetést semmilyen körülmények között nem fogják alkalmazni, tehát még háború vagy szükségállapot idején sem. Magyarország ezt is ratifikálta és ki is hirdette.

A 2009 óta szerződési hatállyal bíró Alapjogi Charta az Európai Unió dokumentuma, amelynek a 2. cikke védi az életet, és tiltja a halálbüntetést.

Az európai szint mellett az univerzális szinten is látható a tartózkodás a halálbüntetéssel szemben. Az 1990-es évek eleje óta felállított nemzetközi büntető törvényszékek még a népirtást vagy háborús bűnöket elkövetőket sem ítélhetik halálra. 2007 óta az ENSZ Közgyűlése több határozatban is kérte az államokat a halálbüntetés moratóriumára. Ebből a legutóbbit 2014 decemberében a magyar állam képviselője is megszavazta.

Még egy egyezmény köti Magyarországot ebben a témában, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 2. kiegészítő jegyzőkönyve. Ehhez az 1989-ben elfogadott jogszabályhoz Magyarország 1994-ben csatlakozott.

Természetesen a fentiekben felsorolt egyezményekből ki lehet lépni, de ennek beláthatatlan következményei lennének. Az ilyen egyezményekből nem szokás kilépni, a szerződési jog alapelve, hogy a szerződéseket végre kell hajtani, azokat be kell tartani. Ráadásul annak köszönhetően, hogy a halálbüntetés tilalma nem pusztán jogi szabály, hanem alapvető fontosságú, értékkel bíró norma, így ezen egyezmények felmondása egyértelműen az adott értékközösségekből való kilépésünket is jelentené.

A tágan értelmezett Európában nincs olyan állam, amely alkalmazná. A világ majdnem 200 államának csak a tizede, 20-22 nem törölte el. A kivégzések számát tekintve Kína a listavezető (évi kb. 1000), utána következik Irán (~370), Irak (~170), Szaúd-Arábia (~80) és az Egyesült Államok (~40).

death penalty2death penalty1

 

 

 

 

 

Ebben a bejegyzésben nem célom azzal foglalkozni, hogy van-e értelme a halálbüntetésnek, viszont az a fentiekből is jól kiderül, hogy Magyarország számos módon elkötelezte magát egy bizonyos értékközösségben, amelynek az elveiből nem tanácsos válogatnunk, mert egy-egy alapelv elutasításával az egészből zárnánk ki magunkat.

 

Read Full Post »

Volt már szó ezen a blogon a menekültekről, de úgy látom, hogy újra tisztázni érdemes néhány kérdést.

A magyar nép nagyon vendégszeretőnek tartja magát, de a valóságban ez csak arra a vendégre vonatkozik, aki hoz ajándékot és nem marad néhány óránál vagy napnál többet nálunk. Ebből fakadóan a menekültek befogadásában és elfogadásában régóta kimutatható egy össztársadalmi ellenérzés, amely esetenként kifejezetten idegengyűlöletbe hajlik.

Ez a xenofóbia azonban általában nem valós alapokon nyugszik. A téveszmék eloszlatása érdekében álljon itt néhány adat:

2014-ben 42.777 ember kért menedéket Magyarországon. Közülük 4829 fő került őrizetbe (kvázi börtönbe), a többi pedig nyitott táborba. Mind a táborban, mind az őrizetben lévő személyek kérelmét a Bevándorlási- és Állampolgársági Hivatal (BÁH) vizsgálja meg és dönti el, hogy ad-e menekült vagy oltalmazott státuszt.

Ezt az eljárást azonban csak kb. 5000 fővel szemben tudta lefolytatni a BÁH, mivel a nyitott táborban elszállásolt menedékkérők 80-90%-a néhány napnyi ittlét után nyugatra távozik. 2014-ben ez kb. 37.000 fő volt.menekült

Az a kb. 5000 fő, aki itt marad és megvárja a kérelmének az elbírálását az alábbiakkal szembesül: kb. 10% (tavaly 476 fő) kap menekült vagy oltalmazott státuszt és 90%-át (tavaly 4815 fő) elutasítják. Az elutasítottak bírói felülvizsgálatot kérhetnek, ezt 2014-ben 1386 fő tette meg. A bíróság a felülvizsgálat során még 36 főnek a kérelmét tartotta elfogadhatónak, 803-at elutasított, és folyamatban van még több mint 500 személyé.

Akinek elutasítják a kérelmét, annak el kell hagynia az ország területét, ha ezt önként nem teszi meg, akkor kitoloncolják.

bevandorlo

Érvként szokott elhangozni a menekültek befogadásával szemben, hogy sokba kerül. Azonban ha megvizsgáljuk, hogy erre mennyit költ a magyar állam és honnan van az a pénz, akkor megint csak elgondolkodhatunk. A Magyarország által határőrizetre és menekültek “kezelésére” költött pénz 75-90%-a ugyanis különböző EU-s forrásokból származik. Míg 2014-ben az állam 200 millió Ft.-ot különített el a bevándorlással összefüggő költségekre, addig az EU-tól kaptunk több mint 5 milliárd Ft.-ot!

egy-naíp-bevandorlok-nelkulMagyarországon a népesség kb. 2%-a külföldi, ezzel az EU területén nálunk él az egyik legkevesebb külföldi. Ebből a 220.000 főből kb. 1000 az, aki menekült vagy oltalmazott státuszban van, és néhány 10 ezerre tehető a valódi, 3. államból jövő külföldi, ugyanis a hazánkban élő külföldiek kb. 2/3-a határon túli magyar. Ők a statisztikában külföldi állampolgárként jelennek meg, noha magyar nemzetiségűek, és ily módon nem tekinthetőek “idegennek”.

Ilyen alacsony számok mellett tehát egyáltalán nem beszélhetünk arról, hogy elöntene minket az itt élni kívánó idegenáradat, sokkal inkább csak a pozitív hatás jelenik meg: ételek, éttermek, ruhák, stb.

Végszóként pedig azt érdemes még megemlíteni, hogy az 1000 éves történelmünk folyamán a magyarok voltak be- és kivándorlók is, nekünk is jól jött a segítség…Lajos_vagyok_bevandorlo

Read Full Post »

Manapság kb. harmad-negyed annyian halnak meg polgárháborúkban, mint az 1980-as években. Ez az adat láttán örülhetnénk is, hogy milyen jól megy a békeépítés, ezt azonban ne kapkodjuk el.  Szinte minden olyan államban, ahol a 2000-es években polgárháború zajlott, már a megelőző 40 évben is volt.

peacebuildingA Világbank egyik tanulmánya számos érdekes információt tartalmaz a konfliktusok társadalomra gyakorolt hatásáról. A szegénységi ráta átlagosan 21%-kal nagyobb azokban az államokban, amelyekben jelentős erőszak volt az elmúlt 30 évben. Az ismétlődő konfliktus- és erőszakhullám generációkra visszaveti a fejlődést. Egy polgárháború átlagos költsége annyi, mint egy közepesen fejlett ország 30 évnyi GDP növekedése.

A konfliktust követően körülbelül 20 év szükséges ahhoz, hogy a kereskedelem visszaálljon a konfliktust megelőző szintre. A polgárháború fő okai a szegénység, egyenlőtlenség és az igazságtalanság. Kutatások igazolják, hogy amennyiben a konfliktust követő 5-10 éven belül sikerül megfelelő igazgatási, kormányzási struktúrát kialakítani az országban (intézmények léteznek és működnek, alacsony a korrupció, emberi jogok védelme megvalósul), akkor 40%-kal kisebb az esélye annak, hogy újra kiújuljon a konfliktus. További fontos elem a háborús bűnösök felelősségre vonása és a jelentős igazságtalanságokat elkövetők eltávolítása a kormányzásból. Ezekre azonban a gyakorlatban 15-30 év szükséges.

5-spheres-multicolor-300x291

Tehát nem elég, hogy volt egy szörnyűséges háború, utána sokkal lassabb a fejlődés, mint ahogyan azt az emberek várnák. A mai világban ki fogadja el, hogy  legalább 15-20 év múlva lehet az országa olyan jó állapotban, mint a háború előtt volt – ami szintén nem lehetett valami nagyon jó, mert különben valószínűleg eleve nem tört volna ki a polgárháború…

 

 

 

Read Full Post »

Tegnap a magyar nemzetközi jogász közösség színe-java Szegeden köszöntötte Bodnár László professzort a 70. születésnapja alkalmából. Az előadásokkal egybekötött könyvátadó jó hangulatban telt.

IMG_4387[1]Kovács Péter, az ICC nemrégiben megválasztott magyar bírája, az új Büntető Törvénykönyv nemzetközi jogi vonatkozásairól beszélt. Kategorizálta azon tényállásokat és egyéb rendelkezéseket, amelyek valamilyen módon hivatkoznak a nemzetközi jogra. Noha a törvény szövege nem következetes, például, hol kihirdetett nemzetközi szerződésre, hol hatályos nemzetközi szerződésre utal, mégis a gyakorlatban megfelelően értelmezhető.

Bruhács János a nemzetközi vízjog területén létrejött szerződéseket elemezte a nemzetközi szerződések jogát kodifikáló 1969. évi bécsi egyezmény fényében. Több mint 500 olyan nemzetközi szerződés van, amely államok közötti vízhasználatot rendez, különösen a nemzetközi folyók tekintetében.

Lamm Vanda az univerzális emberi jogi egyezményekhez tett fenntartások és kifogások rendszerét egy dzsungelhez hasonlította, és számos problémára hívta fel a figyelmet, az értelmetlen és értelmezhetetlen fenntartásoktól kezdve, az egyezmények keretében felállított bizottságok által kiadott dokumentumok jogi jellegén át az egyéni panaszig.

Valki László az Iránnal és Oroszországgal szemben az elmúlt években alkalmazott szankciókat vizsgálta, és hangsúlyozta, hogy a gazdasági szankciók működnek, így azokon nem kellene enyhíteni vagy félúton abbahagyni.

Az ünnepi ülés következő részében a szegedi jogi kar dékánja, Hajdú József adta át Bodnár Lászlónak a liber amicorumot, amelybe Bodnár professzor 45 kollégája írt rövid cikket, tanulmányt.

IMG_4388[1]Bodnár László a szegedi nemzetközi jogi tanszék meghatározó alakja, 46 éve oktat. Az oktatás és kutatás terén Buza László és Nagy Károly, korábbi szegedi nemzetközi jogászok, által megteremtett hagyományokat vitte tovább a jogi pozitivizmus talaján. A szigorú külső mélyen érző, barátságos belsőt rejt, aki sok más hallgatójával együtt engem is “pályára állított”. Nélküle nem lettem volna, lennék nemzetközi jogász. Isten éltesse!

Read Full Post »

Az év első napján viszonylag csendes módon a palesztin kormány több nemzetközi szerződéshez is küldött csatlakozási kérelmet. A Nemzetközi Büntetőbíróságra vonatkozó csatlakozási kérelme mellett annak joghatóságát elismerő egyoldalú nyilatkozatot is tett. Noha nem állam, az elmúlt évek alatt egyre szélesebb körben gyakorol olyan nemzetközi jogokat, mintha az lenne.

Politikai szinten ettől leginkább azt várja, hogy végre teljes jogú, teljes mértékben cselekvőképes államként elfogadja a nemzetközi közösség. A nemzetközi közösség legtöbb tagja pedig úgy tűnik, hogy egyetért ezzel a törekvéssel, mert különböző nemzetközi szervezetek tagjaiként és szerződések részes feleiként meg is szavazzák Palesztina tagként való felvételét. Említhetjük itt például az UNESCO-hoz csatlakozását 2011-ben.

A Nemzetközi Büntetőbíróság háborús bűnöket, emberiesség elleni bűncselekményeket, népirtást (és 2017-től agressziót) elkövető személyekkel szemben járhat el. Mivel erre joghatósága csak olyan államok esetében van, akik valamilyen módon elfogadják azt (vagy a Biztonsági Tanács határozata alapján), így eddig az izraeli-palesztin fegyveres összeütközésekkel és az izraeli megszállással nem foglalkozhatott (habár már korábban is voltak palesztin próbálkozások erre).

Palestine_Map_2007_(Settlements)A joghatóság elismerésében problematikusnak tűnik annak időbelisége, ugyanis azt visszamenőlegesen 2014. jún. 13-tól kérte. Elméletileg a nemzetközi kötelezettségek visszamenőleges vállalására van lehetőség, azonban ez korántsem csak a palesztinokat érinti, hanem az izraelieket is a megszállt palesztin területeken. Nem csoda, hogy a nyilatkozat és a csatlakozási kérelem hangos tiltakozást és sokrétű fenyegetőzést váltott ki az USÁ-ból és Izraelből.

Nehéz megjósolni, hogy vajon a bíróság tényleg fog-e eljárni a konfliktus bármely elemét illetően és azt is, hogy ez végül a humanitárius és emberi jogok nagyobb érvényesüléséhez fog-e vezetni, vagy épp ellenkezőleg, az intézmény degradálódásához (mivel az USA és Izrael következetesen elzárkózik a katonai cselekményeik nemzetközi megítélésétől). Mindenesetre nagy igazságérzettel megáldott, jogszerető emberként remélem, hogy ez a humanitárius jog szélesebb körű betartásához vezet és kíváncsian várom a folytatást…

Read Full Post »

A Nemzetközi Büntetőbíróság részes felei bírának választották Kovács Péter professzort! A 18 bíróból álló testületbe három évente választanak 6 bírót, és a 12 éves működése alatt még nem volt magyar bíró a tagja.

kovcs_konyvNoha Kovács Péter nevét az átlag joghallgató csak a tankönyv borítójáról ismeri, eddigi tevékenysége messze meghaladta az egyetemi katedrát. A szegedi születésű nemzetközi jogász a JATE jogi karán végzett 1983-ban. Számos külföldi tanulmányút után kezdte meg az egyetemi oktatói karrierjét Budapesten és Miskolcon, az MTA doktora címet is megkapta.

Dolgozott a párizsi magyar nagykövetségen, a Külügyminisztériumban az emberi jogi és kisebbségi jogi főosztály vezetőjeként, az elmúlt években pedig alkotmánybíróként. A sok gyakorlati tevékenység mellett mégis az egyik legtöbbet író-publikáló hazai nemzetközi jogász, akinek az irodalmi munkássága átfogja a nemzetközi jog szinte minden területét.

Read Full Post »

A Nemzetközi Vöröskereszt története kiváló példája annak, hogy civilek kezdeményezése micsoda nemzetközi eredményeket érhet el. Henry Dunant svájci üzletember 1859-ben utazott keresztül a solferino-i csata helyszínén, ahol döbbenten látta, hogy 35000 sebesült katona fekszik ellátatlanul a csatamezőn. Ez a helyzet annyira felháborította, hogy néhány év alatt mások segítségével létrehozta a Nemzetközi Vöröskeresztet.

icrcAz 1863-ban civilek által megalapított szervezet gyorsan megszerezte több kormány figyelmét is, és a svájci kormány felkarolta a kezdeményezésüket, miszerint egy nemzetközi egyezmény kellene a sebesült katonák helyzetének javítására. 1864-ben létre is jött az első humanitárius jogi genfi egyezmény. A létrehozók között ott volt az Osztrák Birodalom is (benne velünk :).

logo_150ansA Nemzetközi Vöröskereszt az eltelt 150 év alatt világszintű szervezetté nőtte ki magát, kezdeményezője volt számos humanitárius jogfejlesztésnek, több százmillió embert láttak el élelemmel, ideiglenes szállással, orvosi kezeléssel. Jelentős szerepet vállalnak eltűntek felkutatásában és családok újraegyesítésében.

Tegnap a Magyar Vöröskereszt, a Nemzetközi Vöröskereszt Budapesten lévő európai regionális irodája, a Honvédelmi Minisztérium és a Külügyminisztérium közös szervezésében kellemes konferencián emlékeztünk meg a 150 évről. Az előadások széles körben átfogták a Nemzetközi Vöröskereszt történetét, mai feladatait, sikereit.

Nemzetközi jogász szemmel nézve az érdekes témák közé tartoztak a háborús bűnökkel foglalkozók, így az első világháborúban elkövetett szabácsi vérengzés (1914. aug. 17.) és egy mai büntetőper részletei egy második világháborús bűn kapcsán. Továbbá azok a jogalkotással kapcsolatos kihívások, amelyeket a Vöröskereszt munkája hoz felszínre, például, hogy ne késsenek a segélyek a vámoknál történő feltartóztatás miatt; vagy, hogy a Vöröskereszt a személyes adatokat tovább őrizhesse, mint a jogszabályokban általánosan elfogadott 10 év.

Családfakutatás iránt érdeklődő szemmel a Vöröskereszt Keresőszolgálatának tapasztalatai voltak meghatóak és lebilincselőek. Elképesztő, hogyan tudták megtalálni évtizedekkel később a második világháborúban Oroszországban eltűnt katonát, aki a hadifogság után ott maradt és ott is családot alapított.
Erről az üknagyapám tö???????????????????????????????rténete jutott eszembe, aki az első világháborút végigszolgálta, majd orosz hadifogságban volt majdnem 3 évig. 1920-ban jöhetett haza és az életbe maradását nagyban köszönhette egy jószívű orosz parasztlánynak, aki rendszeresen adott neki tejet…

 

Read Full Post »

« Newer Posts - Older Posts »