Haraszti György szerint az első nemzetközi fenntartást 1815-ben tette Svédország a napóleoni háborúkat lezáró bécsi békéhez, mégis a jogintézmény általános megjelenése a többoldalú nemzetközi szerződések elterjedéséhez kapcsolódik az 1880-as évektől kezdve.[1] A fenntartások tételének gyakorlata az 1907. évi II. hágai békekonferencián vált intézményessé. „A konferencián 44 állam vett részt, a konferencia 13 egyezményt dolgozott ki, s ezek közül 11 egyezményhez 28 különböző állam összesen 67 fenntartást fűzött.”[2] Ezek közül egy volt az Osztrák-Magyar Monarchia, amely a fenntartásában kijelentette, hogy nem ért egyet az egyezmény 44. cikkével, amely szerint „Tilos a hadviselő félnek a megszállott terület lakosságát arra kényszeríteni, hogy a másik hadviselő fél hadseregéről vagy védelmi eszközeiről felvilágosításokat adjon.”
A kihirdető 1913. évi LXIII. törvény az 1.§-ában felsorolja a hágai békekonferenciákon elfogadott és Magyarország esetében hatályba lépő egyezményeket, és a IV. számú egyezmény 44. cikkéhez tett kizáró fenntartásra annyiban utal, hogy kijelenti, az egyezmény törvénybe iktatását „az utóbbiban foglalt 44. Czikk nélkül”, majd konkrétan a 44. cikkhez megjegyzésként teszi, hogy „Ezt a cikket Ő Felsége nem erősítvén meg, a szabályzat e nélkül cikkelyeztetett be.”
Mind a letéteményes holland kormány nyilvánosan hozzáférhető nyilvántartása[3], mind a Nemzetközi Vöröskereszt honlapja[4] szerint a mai napig hatályos a fenntartás mind Magyarország, mind Ausztria tekintetében. Ezek alapján kijelenthető, hogy a fenntartások osztoznak az alapul fekvő nemzetközi szerződés jogi sorsában államok megszűnése és a nemzetközi szerződésekben való államutódlás esetén, mivel az elmúlt bő 100 évben több ilyen változás is történt, különösen Ausztria esetében (gondoljunk például az 1938 és 1955 közötti időszakra). Tehát amennyiben a szerződésben utódlás következik be, úgy a fenntartásban is, ha csak ezzel ellentétes, kifejezett egyoldalú jognyilatkozatot, fenntartást visszavonó nyilatkozatot nem tesz a jogutód állam. [5]
Mindazonáltal a fenntartás inkább csak szimbolikus jelentőséggel bír, mivel Magyarország a későbbiekben az 1936. évi XXX. törvénnyel kihirdetett, a hadifoglyokkal való bánásmódról szóló, Genfben 1929-ben megkötött egyezmény 89. cikke szerint elfogadta, hogy az új egyezmény kiegészíti a hágai egyezmény korábbi szabályait. Sőt, az 1949. évi genfi egyezmények is kijelentik, hogy kiegészítik azt a szabályozást.
Különösen releváns az 1949. évi IV. egyezmény, a polgári lakosság háború idején való védelmére vonatkozóan, mivel annak 31. cikke szerint „A védett személyekkel szemben semmiféle testi vagy erkölcsi kényszert nem szabad alkalmazni, különösen abból a célból, hogy tőlük vagy harmadik személyektől információkat kapjanak.”[6] Ez a rendelkezés jóval tágabb, mint az 1907-ben fenntartással kizárt 44. cikk: nem csak a megszállott területre és annak lakosságára, hanem minden védett személyre, és mindenféle információra vonatkozik, nem csak a védelmi kapacitásokra. A lex posterior derogat legi priori elv alapján a jogalkalmazásban nem kérdéses, hogy az 1949. évi IV. Genfi Egyezmény az irányadó, különösen mivel annak részes fele minden olyan állam, amely az 1907. évi IV. hágai egyezménynek is. Viszont a hágai egyezmények is hatályban vannak, és a fenntartás maga ettől még nem „enyészik el”, válik a desuetudo martalékává, mivel a fenntartások megszüntetése csak kifejezett nyilatkozattal lehetséges.[7]
A téma elemzését bővebben lásd az Ars Boni aktuális számában.
[1] Haraszti Gy.: A nemzetközi szerződésekhez fűzött fenntartások. (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1961.) 26.
[2] Uo. 31. o.
[3] Dutch Government Treaty Database, Reservations to Convention respecting the laws and customs of war on land. https://treatydatabase.overheid.nl/en/Verdrag/Details/003319_b.html (utolsó letöltés: 2018. április 25.)
[4] International Committee of the Red Cross, Treaties, States Parties and Commentaries – Hungary: https://ihl-databases.icrc.org/applic/ihl/ihl.nsf/vwTreatiesByCountrySelected.xsp?xp_countrySelected=HU (utolsó letöltés: 2018. április 25.)
[5] Az 1978. évi bécsi egyezmény a szerződésekben való államutódlásról (20. cikk) és a Nemzetközi Jogi Bizottság fenntartásokra vonatkozó kommentárja is ugyanezt mondja ki. Vienna Convention on succession of States in respect of treaties, Vienna, 23 August 1978, United Nations, Treaty Series, vol. 1946, 3.; ILC Guide to Practice on Reservations to Treaties, Report of the International Law Commission, 63rd session, 2011, A/66/10/Add.1. 560-600.
[6] Az egyezmény címét kihirdette az 1954. évi 32. tvr., szövegét a 2000/20. Nemzetközi szerződés a külügyminisztertől tartalmazza.
[7] Ilyen eshetőségre a Nemzetközi Jogi Bizottság útmutatója sem utal. Lásd: ILC Guide to Practice on Reservations to Treaties, Report of the International Law Commission, 63rd session, 2011, A/66/10/Add.1.
Dr. Szalai Anikó honlapja 