Dr. Szalai Anikó honlapja

A Nemzetközi Vöröskereszt története kiváló példája annak, hogy civilek kezdeményezése micsoda nemzetközi eredményeket érhet el. Henry Dunant svájci üzletember 1859-ben utazott keresztül a solferino-i csata helyszínén, ahol döbbenten látta, hogy 35000 sebesült katona fekszik ellátatlanul a csatamezőn. Ez a helyzet annyira felháborította, hogy néhány év alatt mások segítségével létrehozta a Nemzetközi Vöröskeresztet.

Az 1863-ban civilek által megalapított szervezet gyorsan megszerezte több kormány figyelmét is, és a svájci kormány felkarolta a kezdeményezésüket, miszerint egy nemzetközi egyezmény kellene a sebesült katonák helyzetének javítására. 1864-ben létre is jött az első humanitárius jogi genfi egyezmény. A létrehozók között ott volt az Osztrák Birodalom is (benne velünk :).

A Nemzetközi Vöröskereszt az eltelt 150 év alatt világszintű szervezetté nőtte ki magát, kezdeményezője volt számos humanitárius jogfejlesztésnek, több százmillió embert láttak el élelemmel, ideiglenes szállással, orvosi kezeléssel. Jelentős szerepet vállalnak eltűntek felkutatásában és családok újraegyesítésében.

Tegnap a Magyar Vöröskereszt, a Nemzetközi Vöröskereszt Budapesten lévő európai regionális irodája, a Honvédelmi Minisztérium és a Külügyminisztérium közös szervezésében kellemes konferencián emlékeztünk meg a 150 évről. Az előadások széles körben átfogták a Nemzetközi Vöröskereszt történetét, mai feladatait, sikereit.

Nemzetközi jogász szemmel nézve az érdekes témák közé tartoztak a háborús bűnökkel foglalkozók, így az első világháborúban elkövetett szabácsi vérengzés (1914. aug. 17.) és egy mai büntetőper részletei egy második világháborús bűn kapcsán. Továbbá azok a jogalkotással kapcsolatos kihívások, amelyeket a Vöröskereszt munkája hoz felszínre, például, hogy ne késsenek a segélyek a vámoknál történő feltartóztatás miatt; vagy, hogy a Vöröskereszt a személyes adatokat tovább őrizhesse, mint a jogszabályokban általánosan elfogadott 10 év.

Családfakutatás iránt érdeklődő szemmel a Vöröskereszt Keresőszolgálatának tapasztalatai voltak meghatóak és lebilincselőek. Elképesztő, hogyan tudták megtalálni évtizedekkel később a második világháborúban Oroszországban eltűnt katonát, aki a hadifogság után ott maradt és ott is családot alapított.
Erről az üknagyapám története jutott eszembe, aki az első világháborút végigszolgálta, majd orosz hadifogságban volt majdnem 3 évig. 1920-ban jöhetett haza és az életbe maradását nagyban köszönhette egy jószívű orosz parasztlánynak, aki rendszeresen adott neki tejet…