Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2014. május

Az Európai Bizottság nemrég közzétette a jelentését arról, hogyan halad az Európai Roma Stratégia végrehajtása az egyes tagállamokban. A Magyarországra vonatkozó jelentés összegzi, hogy 2011 óta milyen fő döntések születtek az oktatás, foglalkoztatás, egészségügy, lakhatás és anti-diszkrimináció területén, majd ezeket értékeli is.

Az oktatás területén előrelépésnek tartja az integrált oktatást, és megállapítja, hogy az oktatással kapcsolatos centralizációnak lehet pozitív hatása a szegregáció csökkentésére. Ugyanakkor óvatosságra int a tankötelezettség korhatárának csökkentésével kapcsolatosan, mivel ez növelheti a szakma nélkül felnövő, képzetlen roma felnőttek számát. Az óvodába járás kötelezővé tétele szintén jó eredményekre vezethet, amennyiben az állam tudja biztosítani a megfelelő infrastruktúrát és a felkészült óvodapedagógusokat.

A foglalkoztatás területén további intézkedésekre lenne szükség, hogy a romák a nyitott munkaerőpiacon el tudjanak helyezkedni. Ez részben a diszkriminációmentes légkör megteremtését jelenti, részben pedig a romák megfelelő, piacképes szakképzését. A Bizottság az állam figyelmébe ajánlotta olyan átfogó csomag bevezetését, amely egyszerre több irányból célozza a fejlődést, így például a közbeszerzés területén is bevezetni szociális feltételeket (pl.: csak olyan cég nyerje a pályázatot, amely foglalkoztat romákat), támogatás a munkaadónak, ha roma munkavállalót alkalmaz, és a fiatalkorú romák számára szakmai gyakorlati lehetőségek biztosítása.

Az egészségügy területén a Bizottság úgy találta, hogy nem állnak rendelkezésre megfelelő adatok annak értékelésére, hogy a romák egészségügyi ellátórendszerhez való hozzáférése és az általános egészségügyi állapotuk javult-e. Viszont megjegyzi, hogy további ösztönzők bevezetésére lenne szükség, hogy az elmaradott régiókban se legyen orvoshiány (ezt például Finnországban úgy oldják meg, hogy az az orvos, aki vállalja, hogy 5 évet lehúz Lappföldön, kb. 6-8-szor annyit keres, mint aki a déli területeken marad).

Az adathiány a lakhatás területén is probléma, így nem tudta értékelni, hogy a hosszú távú állami programoknak eddig milyen eredményei vannak. A jelentés összességében is felhívja Magyarország figyelmét arra, hogy a fejlődés mértékének mérésére és ellenőrzésére jobb mechanizmusokat kellene kidolgoznia.

A Bizottság kiemelte, hogy a gyűlöletbeszéd ellen továbbra is fel kell lépni, hatékonyabb figyelemfelhívó akciókkal kellene megcélozni mind a roma, mind a nem-roma embereket, hogy növeljék az emberek egymás iránti figyelmét és elfogadását. Ennek érdekében javasolja a médiával való szorosabb együttműködést.

A Bizottság a jelentés végén kijelentette, hogy az Európai Unió releváns alapjaiból származó pénzösszegeket még hatékonyabb, integráltabb és fenntarthatóbb módon kellene a romák helyzetének javítására fordítani.

 

Read Full Post »

Mostanában névváltoztatási dömping van a nemzetközi kapcsolatokban. Nemrég – meglepve – hallottam, hogy Grúziát 2010 óta hivatalosan Georgiának kell magyarul is nevezni, és azóta a nemzetközi szerződéseinkben is így szerepel. A kérést a grúz (vagy akkor már georgiai?!?) kormány terjesztette elő, tekintettel arra, hogy a “grúz” orosz eredetű szó – és egy ideje, ugyebár, nincs nagy barátság közöttük.

Önmagában ez az egy hír még nem adott volna okot egy blogbejegyzésre, de egy barátom felhívta a figyelmemet, hogy Kazahsztán is szeretné megváltoztatni a nevét. Az ő esetében a fő érv az, hogy sok “sztán” végű ország van a környékükön, és a külföldieknek nincs bizodalma velük szemben, különösen Afganisztán és Pakisztán problémáiról hallva. Tény, hogy ez a végződés (ami egyébként földet jelent) sok viccelődésre adott már okot. Koszovót elkereszteltük UNMIKistannak, és kérdeztük Naésaztán, Hátaztán? unmik

Persze lehet, hogy kevésbé mosolygunk, ha megtudjuk, hogy például törökül Macaristan (ejtsd: Madzsarisztán) a mi országunk neve.

A kazah elnök elképzelése az, hogy Kazahsztánról Kazak Yeli-re, azaz a ‘kazahok országára’ változtatja a nevet. Nem tudom, ez magyarul hogy mutatna… Persze az országoknak, területeknek gyakran változott a neve, számos példát tudunk akár csak az elmúlt évszázadból hozni (Sziámból lett Thaiföld, Burmából Mianmar, Észak-Rhodéziából Zambia, Dél-Rhodéziából Zimbabwe és Nyaszaföldből Malawi). És természetesen a névváltoztatás mögött mindig ideológiai/politikai okok álltak. Mégis manapság ez kívülről nézve röhejesnek tűnik. Pedig egyes államok még a pénzt sem sajnálják a “névügy” érdekében: a több mint 20 éve húzódó görög-macedón névvita a Nemzetközi Bíróságot is megjárta, és ki tudja még meddig fogjuk Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságnak hívni.

Lassan nekieshetek a hibajavítóval a földrajzatlasznak…

 

 

Read Full Post »