Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2014. április

Napjainkra az ENSZ közgyűlési határozatok szélesebb körben vonják be a társadalmat a jog védelme érdekében, sokkal gyakrabban találunk utalást a civil szféra és a nem kormányzati szervezetek szerepére, az oktatásra, és a média jelentőségére, mint a hidegháború idején. Az ENSZ egyes szervei közötti együttműködés és tapasztalatcsere is sokrétűbbé vált, sőt ugyanez elmondható az ENSZ emberi jogokkal foglalkozó szervei és más nemzetközi szervezetek közötti viszonyrendszerben is. A nemzetközi közösség felismerte, hogy a béke védelme nem ott kezdődik, hogy az agresszort megpróbáljuk „leállítani”, hanem a társadalom apró rezdüléseit kell megfigyelni, feltérképezni a veszélyes trendeket, és odafigyelni a sebezhető csoportokra (kisebbségek, nők, gyerekek, stb.).

Ezt a védelmet az ENSZ Közgyűlése az elmúlt évtizedekben egyezményeken és határozatokon keresztül próbálta megteremteni. Mind a faji megkülönböztetés tilalmáról szóló 1965. évi egyezmény, mind a kisebbségek és az őslakosok jogairól szóló Nyilatkozatok minimumkövetelményeket állapítanak meg, azonban míg az első jogilag kötelező, addig a második kettő csak ajánlás jellegű. Nem szabad azonban alábecsülni ezeknek a határozatoknak a jelentőségét, mivel az ENSZ Közgyűlésben a világ összes államának képviselői fogadták el, és tanúsítják az állami gyakorlat fejlődésének irányát, amely remélhetőleg pozitívan befolyásolja a szokásjog képződését is ezen a területen.

Az ENSZ dokumentumai a kisebbségektől külön kezelik az őslakosok helyzetét, azonban ez nem jelenti azt, hogy az őslakosokat ne illetné védelem a Kisebbségi Nyilatkozat vagy például a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 27. cikke alapján. Elméletileg az őslakosok és a kisebbségek védelme közötti különbség abban állna, hogy az előbbinek csoport szinten is vannak jogai, míg az utóbbinak csak egyéni szinten, azonban a kisebbségi Nyilatkozat szövege nem ezt tükrözi. További lényeges különbségnek tekinthető, hogy a népeket, nemzeteket megillető önrendelkezési jog egyértelműen megilleti az őslakos népeket, míg a kisebbségeket nem. Ennek azonban kivételét láttuk például a koszovói albánok esetében. Ráadásul a belső önrendelkezési jog gyakorlása erőteljesen hasonlít a csoportosan gyakorolt kisebbségi jogokhoz (például a politikai döntéshozatalban és jogalkotásban való részvétel, önkormányzás lehetőségei).

Az állami gyakorlat a kisebbségekkel szemben tipikusan az alábbi megközelítés valamelyikét alkalmazza: elimináció, asszimiláció, megtűrés, védelem és integráció. A kisebbség kiirtását és kényszerített asszimilációját tiltja a nemzetközi jog, az emberi jogi egyezmények és Nyilatkozatok pedig a védelmét irányozzák elő. A jól megvalósított védelem magát az integrációt teremti meg, amely esetben az etnikailag, vallásilag és/vagy nyelvileg plurális társadalom békésen és „egészséges módon”, összehangoltan működik, a sokszínűségét megőrizve, mégis egységes társadalmi tudattal.

Csak olyan univerzális szintű szabályozás fogadható el, amely lefedi mind az etnikai, nemzeti, nyelvi és vallási kisebbségeket is. Tulajdonképpen a védelem megvalósítása nem határolható el az állam működésétől, az része a „jó kormányzás – good governance” követelményének. Az őslakos népek védelme is azokban az államokban különösen fontos, ahol ők kisebbségben vannak, így helyzetük hasonlít a kisebbségekéhez. Ennek megfelelően elképzelhető lenne a kisebbségek és az őslakosok védelmének biztosítása egy nemzetközi egyezmény alapján, ez a gondolat azonban még nem vert gyökeret az ENSZ Közgyűlésben.

Ha ezt a témát még alaposabban szeretnéd megismerni, kattints ide.

Read Full Post »

A Föld napja

1970 óta ünnepli a világ a Föld napját április 22-én. Ezzel összefüggésben jött létre a Föld Charta is, amelyet 2000-ben az UNESCO ernyője alatt közösen fogadtak el a kormányok és a civil szféra képviselői.

A Föld Charta egy nyilatkozat arról, milyennek kéne lennie a 21. századi igazságos, fenntartható és békés társadalomnak. Célja, hogy az emberek a világon mindenütt megértsék: közös a felelősség. Ennek érdekében a Charta 4 alapelvet határoz meg: 1) a Föld és az élet sokszínűségének tisztelet, 2) Megértő és szeretetteljes gondoskodás az életközösségről, 3) igazságos, részvételi jogokon alapuló, demokratikus, fenntartható és békés társadalom építése, 4) a Föld szépségének és bőségének megőrzése a jövő nemzedékei számára.

Mint látható, a Charta nem rendelkezik jogi kötőerővel, és a szövege sem “jogias”, mégis mutat egy politikai törekvést. Ezt összeolvasva a számos környezetvédelmi dokumentummal lassan létrejöhet egy egységes és hatékony rendszer. És egyébként is: a közös/nemzetközi felelősség gyengesége nem ok arra, hogy az egyéni felelősséget ne viseljük…klimavaltozas

 

Read Full Post »

A költészet napja alkalmából választottam ide Ady Endrétől egy verset, amit 1916 őszén írt. A nemzetközi joghoz szorosan semmi köze, de a száz évvel ezelőtt kitört első világháborúról (is) szól és egy kis emlékeztető mindenkinek…

Ady Endre: Ember az embertelenségben

Szivemet a puskatus zúzta,
Szememet ezer rémség nyúzta,
Néma dzsin ült büszke torkomon
S agyamat a Téboly ütötte.

És most mégis, indulj föl, erőm,
Indulj föl megintlen a Földről!
Hajnal van-e, vagy pokol éjfél?
Mindegy, indulj csak vakmerőn,
Mint régen-régen cselekedted.

Ékes magyarnak soha szebbet
Száz menny és pokol sem adhatott:
Ember az embertelenségben,
Magyar az űzött magyarságban,
Újból-élő és makacs halott.

Borzalmak tiport országútján,
Tetőn, ahogy mindég akartam,
Révedtem által a szörnyüket:
Milyen baj esett a magyarban
S az Isten néha milyen gyenge.

És élni kell ma oly halottnak,
Olyan igazán szenvedőnek,
Ki beteg szívvel tengve-lengve,
Nagy kincseket, akiket lopnak,
Bekvártélyoz béna szivébe
S vél őrizni egy szebb tegnapot.

Óh, minden gyászok, be értelek,
Óh, minden Jövő, be féltelek,
(Bár föltámadt holthoz nem illik)
S hogy szánom menekülő fajtám.

Aztán rossz szivemből szakajtván
Eszembe jut és eszembe jut:
Szivemet a puskatus zúzta,
Szememet ezer rémség nyúzta,
Néma dzsin ült büszke torkomon
S agyamat a Téboly ütötte.

S megint élek, kiáltok másért:
Ember az embertelenségben.

Read Full Post »

Tegnap ítéletet hirdetett a Nemzetközi Bíróság az Antarktisz környéki bálnavadászat ügyében. Ausztrália 2010-ben perelte be Japánt Hágában, arra hivatkozva, hogy Japán megsérti a bálnavadászat szabályozásáról szóló nemzetközi egyezményt.

A nemzetközi közösség az 1930-as évek óta védi a bálnákat, a jelenlegi szabályozás egy 1946. évi egyezményen alapul. Az egyezmény eredeti célja az volt, hogy korlátozza és szabályozza a bálnavadászatot, amelynek a felügyeletére egy bizottság is létrejött. 1985 óta moratórium van a kereskedelmi bálnavadászatra, és csak kutatóprogramok keretében lehet vizsgálni azokat – de a kutatás részeként, indokolt esetben, elfogadható lehet a bálnák megölése is.

whale

Az egyezmény és a bizottság pontosan meghatározza, hogy a bálnák kutatási célú befogása és lepusztítása mikor, milyen mértékben megfelelő. A Bíróság szerint a japán kutatóprogram nem felel meg ezeknek az elvárásoknak. Az egyik fő hiányossága a programnak, hogy nem egyértelmű, milyen tudományos eredmények születhetnek a program alkalmazásából. Az ítélet szigorúan csak a kutatóprogram egyezménynek való megfeleléséről szól, és a Bíróság kitért az elől, hogy általános környezetvédelmi elvek elemzésébe kezdjen.

Szintén megszorító az ítélet azon része, amely nem összességében rendelkezik a bálnavadászat kérdéseiről, hanem kifejezetten csak az Antarktisz környéki védett óceáni övezetben történő “vadászatot” találta nem megfelelőnek. A Greenpeace forrásai alapján úgy tűnik a japán “bálnakutató” flotta erre a területre szakosodott, ami a világ legnagyobb bálnavédelmi rezervátuma. A tudományos kutatás álcája mögé bújva az elmúlt 20 évben több ezer bálnát öltek meg a térségben, amelyeknek a húsa végül japán éttermekben köt ki.

Fishermen Process Whale Caught In Approved Coastal Whaling

Több millió dolláros iparágról van szó, és nem Japán az egyetlen, ahol szívesen fogyasztanak bálnahúst. A Bálnavadászat Nemzetközi Bizottsága szerint Japánon kívül Norvégia és Izland is rendszeres bálnavadász. A különbség azonban köztük és Japán között, hogy a két európai állam a saját kizárólagos tengeri gazdasági övezetében fogja el a bálnákat. Ők egyébként fenntartást tettek a moratóriumot elrendelő 1985-ös megállapodáshoz. Ilyen fenntartása van még Oroszországnak is, de a Bizottság szerint ők nem folytatnak ilyen tevékenységet.

 

Read Full Post »