Feeds:
Bejegyzések
Hozzászólások

Archive for 2014 01 06

Egy posztdoktori kutatói ösztöndíjnak köszönhetően, idén a tudományos kutatásom jelentős része a roma kisebbség nemzetközi és európai jogi alapú védelmének lehetőségeire és kihívásaira fog koncentrálódni. Ennek a keretében vállaltam, hogy blogbejegyzés formájában az eredményeimet elérhetővé teszem, íme a kezdet!

A hagyományos nemzetközi kisebbségvédelem és emberi jogok nem nyújtanak elegendő védelmet a roma kisebbség számára, nem segítik elő sem kultúrájuk megőrzését, sem a társadalomba való sikeres integrálódásukat. A nemzetközi jogon alapuló klasszikus kisebbségvédelem ráadásul kifejezetten európai jelenség, amely az univerzális nemzetközi szervezetekben csekély mértékben jelent csak meg. Ezzel szemben az univerzális nemzetközi jog foglalkozik az őslakos, bennszülött és vándorló népekkel, jogi kötőerővel bíró és nem kötelező dokumentumokban egyaránt (pl.: 1989. évi 169. sz. ILO egyezmény, 2007. évi ENSZ Közgyűlési határozat az őslakos népek jogairól, stb.). A roma kisebbség, noha nem tekinthető a szó szoros értelemben őslakosnak Európában, mégis helyzetét tekintve sokban hasonlít hozzájuk.

A hagyományos kisebbségvédelem azon népcsoportok esetében tud hatékonyan működni, amelyeknek van saját anyaállama is, amely a kisebbség állampolgársága szerinti állammal egyenrangú, azzal tárgyalni képes. Ez a háttérállam hiányzik mind a romák, mind az őslakosok esetében, így a nemzetközi szintű védelmük fokozottan szükséges. Európában az Európa Tanács, az EBESZ és nemrégiben az Európai Unió is reagált erre az igényre, habár csak ajánlás szintű dokumentumokkal. A kisebbségek speciális védelmével még Európában sem minden állam ért egyet (hírhedt példája ennek Franciaország, amely még a kisebbségek létét is tagadja), ezért is érdekes jelenség, hogy az őslakosok univerzális szintű védelmének igénye elfogadott. Megfigyelhető a nemzetközi dokumentumokban, jelentésekben, hogy az ilyen veszélyeztetett népcsoportok védelmének megközelítése a korábbi humanisztikus, emberi jogi alapokról kezd biztonságpolitikai irányba elmozdulni.

A kutatás célja megválaszolni, hogy a nemzetközi jogban megfigyelhető széttöredezettség (nevezetesen az, hogy párhuzamosan létezik az emberi jogi, kisebbségvédelmi, őslakos védelmi rezsim, illetve Európában a roma-specifikus ajánlások és stratégiák) egyszerűsíthető és egységesíthető lenne-e. Mivel a kifejezetten roma-specifikus nemzetközi dokumentumok gyakran inkoherensek, a kutatás célja bemutatni ennek okait és a gyakorlati hatását. A kutatás célja továbbá feltárni, hogy az őslakos népek védelmére univerzális szinten létrehozott megállapodások és deklarációk alkalmazhatóak lennének-e a romák védelmére.

Nota bene: ezek a bejegyzések valószínűleg hosszabbak lesznek, mint a tőlem korábban megszokottak, és a honlapon is külön kategóriába sorolom ezeket. Mégis remélem, hogy lesznek olvasói, és örömmel venném, ha diskurzus is indulna majd a témában!

Read Full Post »