Feeds:
Bejegyzés
Hozzászólások

Archive for 2013. november

Ezen a héten nagyon jól sikerült a Nemzetközi jogi vitakör nevű gyakorlaton a beszélgetés. Témánk a kémkedés volt, és mivel korábban már ígértem, hogy fogok erről írni, most eljött az alkalom.

A kémkedést az egyik legősibb mesterségnek tartják, amellyel a nemzetközi jog először a hadijog keretében foglalkozott. A középkorban még találunk olyan megjegyzést Grotiusnál, hogy az ellenség területén elfogott kém ugyanolyan hadviselőnek minősül, mint a többi katona, ellenség, így szabadon megölhető. Az 1800-as évek végén már megkülönböztetik a kémet az egyenruhás katonáktól, és velük szemben a nemzeti büntetőjog szabályai szerint, bírósági tárgyalás útján lehet eljárni.

Az első írásos nemzetközi hadijogi egyezmények (Hágai egyezmények 1899, 1907, Genfi egyezmények 1949, 1977) pedig tulajdonképpen nem a kémkedést tiltják, hanem csak azt, ha tetten érik a kémet. Ilyenkor a kémmel szemben büntetőeljárást folytathatnak a nemzeti szabályok szerint.

Érdekes módon a békeidőre vonatkozó nemzetközi szabályok között egyet sem találunk, amely kifejezetten a kémkedésről szólna. Az államok amennyire nem szeretik, ha utánuk kémkednek, ugyanannyira nem akarják tiltani, mivel akkor nekik sem lehetne. Így inkább elfogadják, hogy őket is megfigyelik, csak hogy ugyanezt ők is megtehessék. Elvétve akad tilalom, például a parti tengeren áthaladó idegen hajó nem végezhet hírszerző tevékenységet (1982. évi ENSZ Tengerjogi Egyezmény), vagy a diplomáciai képviselet épülete nem használható ilyen jellegű célokra, illetve a diplomaták kötelesek betartani a fogadó állam jogszabályait (1961. évi bécsi egyezmény). Márpedig az államok tipikusan tiltják a nemzeti büntető törvénykönyvükben a kémkedést.

Egyes elméletek szerint a kémkedés azért elfogadható, mert a nemzetközi békét szolgálja, ugyanis így jobban ellenőrizhető az államok rejtett szándéka, céljai. Például hírszerzés útján tudtuk meg, hogy Irán nukleáris fegyvereket fejleszt, és nem csak békés célra dúsítja az uránt, ahogyan azt állítja. Így tehát a nemzetközi közösség és az ENSZ időben tárgyalást tud kezdeni, esélye van a fellépésre még azelőtt, hogy kész helyzet elé kerülne.

Természetesen a hírszerzésnek lehet ilyen jótékony hatása, de akkor következik a kérdés, hogy ki dönti el, mi a jó és a rossz, hol van a határ. Ráadásul ezzel az elmélettel nehezen igazolható például közeli szövetséges állam államfőjének lehallgatása. Kémkedés, illetve mai nevén a hírszerzés mindig volt és lesz, és nehéz megmondani mi lenne a jobb: ha szabályoznák az államok, vagy a kialakult helyzet (sem megengedő, sem tiltó szabály nincs).

 

 

 

Reklámok

Read Full Post »

Mákos bejgli vagy ópium?

Tegnap hozta nyilvánosságra az ENSZ Kábítószer és Bűnözés elleni Hivatala (UNODC) az afganisztáni ópiumtermelés idei évre vonatkozó adatait (a jelentés itt olvasható). 2012-höz képest 49%-kal nőtt az ópiumtermelés, a mákkal beültetett területek nagysága pedig 36%-kal. Ez több mint 209.000 hektárt jelent, ami rekordnak számít. Ezt megközelítő méreteket csak 2007-ben öltött.

Különösen jelentős a növekedés Afganisztán leginkább konfliktus sújtotta területein, amelynek a szakemberek szerint az az oka, hogy a nemzetközi erők kivonása utat nyitott a szervezett bűnözés előtt. A farmereknek jóval nagyobb kereseti lehetőséget jelent az ópium, mint a mák élelmiszer-ipari (vagy akár gyógyszeripari) értékesítése, amelyre ráadásul nem szakosodnak a hadurak.

Az afgán kormány korábban elindított egy Food Zone nevű programot (jelentős nemzetközi támogatással), amelynek a keretében a mezőgazdaságból élőket próbálták segíteni, hogy élelmiszer-növényeket és gabonát termeljenek, illetve hatékonyabban üldözni a kábítószer-előállítókat. Ez a program azonban 2012. végén szintén véget ért, így az abba bevont területek jelentős része is visszaállt a máktermesztésre.

Az ópium-előállítás növekedésében a fentiek mellett az is szerepet játszhatott, hogy a tavalyi évben nőtt a kereslet az ópium iránt, és így nőtt a “világpiaci” ára is. A térség biztonságát veszélyeztető ördögi kör megtörése valószínűleg csak akkor sikerülhet, ha nem lesz (ekkora) kereslet a kábítószerek iránt. Ugyanis amíg van kereslet, addig a világ egyik legszegényebb országában élők inkább termelik a mákot ópium céljára, amelyből kicsivel több pénzt keresnek. Azonban ezáltal nő a szervezett bűnözés, megerősödnek a helyi bűnözői csoportok és hadurak, és az állam még inkább gyengül az adott térségben. Így a térség legális kereseti lehetőségei, életszínvonala még inkább beszűkül, a lakosság még kiszolgáltatottabb.

Tehát amikor a kábítószerek legalizálásáról van szó a nyugati világban, vagy legalábbis arról a gondolatról, hogy miért ne szívhatna mindenki azt, amit akar, akkor érdemes végiggondolni, hogy ezzel várhatóan tovább növekedne a szervezett bűnözés, és számos térség biztonsága tovább romlana.

 

Read Full Post »

Ma 34 éve, hogy Teheránban a felkelők megtámadták az amerikai nagykövetséget és túszul ejtettek 66 személyt. A túszok többsége másfél év után szabadult csak ki, és a két állam kapcsolata azóta sem mondható barátinak – finoman fogalmazva.

Míg néhány héttel ezelőtt történelmi jelentőségűnek mondható közeledés mutatkozott a két állam között, amikor az ENSZ Közgyűlésen a külügyminiszterek, majd Obama és Rouhani is szóba állt egymással, ma mégis minden eddiginél nagyobb tiltakozások során emlékeznek meg Teheránban a túszakcióról.

A tüntetők a Le Amerikával és Halál Izraelre (vagy fordítva) jelszavak skandálása mellett igazoltnak látják azt az 1979-es állításukat is, miszerint az amerikai nagykövetségen dolgozókat azért ejtették túszul, mert azok mind kémek voltak. Néhány napja, az amerikai kémbotrány kirobbanása kapcsán, Khamenei ajatollah dicsérte a 34 évvel ezelőtti fiatalok éleslátását…

A nemzetközi jog szinte egyáltalán nem tartalmaz szabályokat a kémkedésre, a se nem jogszerű, se nem jogellenes határán helyezkedik el. A meglévő – bizonytalan – szabályok egyáltalán nem követték a technikai fejlődést, és például az 1961. évi bécsi egyezmény a diplomáciai kapcsolatokról csak szellemiségében értelmezhető a mai helyzetre. Kimondja, hogy a diplomatának kötelessége tiszteletben tartani a fogadó állam jogszabályait, nem beleavatkozni a belső ügyeibe, és a diplomáciai képviselet épületét sem használhatják olyan tevékenység végzésére, amely nem feladata a képviseletnek a nemzetközi jog általános szabályainak és az érintett államok megállapodásának megfelelően.

A kémkedés nemzetközi jogi vonatkozásainak alaposabb vizsgálatát egy következő bejegyzésben kívánom megejteni, az azonban egyértelműen kijelenthető itt, hogy a kémkedés gyanúja esetén sem a támadás és a túszejtés a megfelelő reakció, ahogyan azt a Nemzetközi Bíróság is tisztázta a túsz-üggyel kapcsolatos 1980-as ítéletében.

 

Read Full Post »

Egyperces történelem

Ma délelőtt egy kiváló Örkény-kiállításon voltam Szegeden a Fekete-házban. Kicsit tartottam tőle, hogy egy író életét nehéz érdekesen ábrázolni egy múzeumban, de kellemesen csalódtam. A kiállítást csak ajánlani tudom!

És, hogy mi köze ennek a nemzetközi joghoz? A nemzetközi jog fejlődése szoros kapcsolatban áll a történelem alakulásával, és Örkény István életén keresztül elénk tárul a teljes 20. század. A jómódú polgári családból származó, gyógyszerész és vegyészmérnök egyetemi diplomákkal rendelkező, több nyelven beszélő írót meglepetten éri 1942-ben a munkaszolgálati behívó érkezése.

Az orosz fronton munkaszolgálatosként dolgozik a magyar hadsereg mellett, majd 1943-ban szovjet hadifogságba kerül. Innen 1946 karácsonyán kerül haza. Állítása szerint egyedi humora és életigenlése itt alakult ki, azután, hogy szembenézett a halállal. 1957-ben a forradalomban való részvétele miatt 5 évre eltiltják a megjelenéstől. Ezután erős cenzúra mellett publikálhat.

Az eltiltás ideje alatt gyógyszergyári munkásként dolgozik, ekkori szegény körülményeinek köszönhetően születnek meg az egyperces novellái – mivel későbbi (3.) feleségének virág helyett ezt visz a randevúikra.

Álljon itt egy történelmi egyperces a korszak (és talán napjaink) jellemzésére is:

 

Örkény István: Nehéz helyzetben a kínaiak!

Országszerte folytatódik a tiltakozás Kínának Vietnam elleni, a világ békéjét is veszélyeztető agressziója miatt. Ma az Offset- és Játékkártyagyár Nyomda dolgozói tiltakozó sürgönyt küldtek a pekingi vezetőknek, az Országos Reuma és Fizikotherápiás Intézet orvosi kara pedig röpgyűlésen adott hangot felháborodásának.

(‘Esti Hírlap’, 1979. febr. 21.)

 

Read Full Post »