Dr. Szalai Anikó honlapja

A nyugati és a keleti problémamegoldás közötti különbség

Kína különösen figyel arra, hogy egy nemzetközi bíróság joghatóságát se ismerje el. Számos nemzetközi szerződéshez fűzte a fenntartást, miszerint nem fogadja el, hogy a szerződés kapcsán más állam nemzetközi pert indítson vele szemben. Ennek köszönhetően gyakorlatilag nem tudunk olyan nemzetközi bírósági pert, amelyben Kína lett volna valamelyik peres fél.

Ez a kínai hozzáállás a gazdasági jellegű vitákban egy ideje változóban van, rendszeresen igénybe veszi a WTO vitarendezési eljárását, amely igencsak hasonlít egy bírósági eljáráshoz. Szintén láttunk már példát, amikor kínai (állami) cég fel- vagy alperes volt beruházási vitában. Olyat azonban nem, amely kifejezetten a nemzetközi közjog “kemény magjához” tartozó témában lett volna.

Ezt törte meg a Fülöp-szigetek, amely fél éve eljárást indított a Választott Nemzetközi Bíróság előtt a Dél-kínai-tengerrel kapcsolatos területi vita rendezésére. Kína megdöbbenve értesült a hírről és rögtön kijelentette, hogy nem kíván részt venni az eljárásban. A vita és a választottbírói fórum jogalapját az ENSZ Tengerjogi Egyezménye képezi, amelynek a szabályai lehetővé teszik a bírói panel felállítását akkor is, ha valamelyik fél abban nem vesz részt. Erre sor is került, és jelenleg az írásbeli beadványokat várja a bíróság.

A bíróságnak vizsgálnia kell majd a joghatóságát, és elutasíthatja még az érdemi döntést. Kína szerint ez az egyetlen lehetséges út, minden diplomáciai fórumon hangsúlyozza, hogy csak tárgyalásos úton hajlandó a vitáit rendezni, és példátlannak érzi a bírói úttal való fenyegetőzést. Tény, hogy a bírói vitarendezés a kínai társadalomban sem szokásos, a nemzetközi életben azonban egyre népszerűbb ez a vitarendezési módszer.

Kína  nehéz helyzetbe került, mivel egy bírósági döntés teljes figyelmen kívül hagyása presztízs-romboló lehet számára. Viszont, ha részt vesz az eljárásban, az akár számos újabb per indítását eredményezheti, főként az ázsiai szomszédai részéről.