Tegnap este átadták a Herczegh Géza Emlékérmet, amelyet Herczegh Géza özvegye alapított tavaly.
Herczegh Géza az eddigi legnagyobb magyar nemzetközi jogász volt, az egyetlen magyar, akit az ENSZ Nemzetközi Bíróság bírájává választottak. 1928-ban született egy kis felvidéki faluban, majd a háborúnak köszönhetően több helyen is élt. Egyetemi tanulmányait a szegedi jogi karon végezte, majd több egyetemen is tanított nemzetközi jogot és diplomáciatörténetet.
1990-ben akadémikussá választották, és tagja lett az első Alkotmánybíróságnak is. Innen került ki 1993-ban az ENSZ Nemzetközi Bírósághoz, ahol 2003-ig dolgozott bíróként. Kutatási területe közé tartozott többek között a humanitárius jog, a nemzetközi bíráskodás, a nemzetközi jogtörténet és a nemzetközi jog és a belső jog viszonya.
2010-ben elhunyt, és özvegye egy alapítványt hozott létre, hogy tovább folytatva Herczegh Géza szellemi örökségét, támogassa a fiatal nemzetközi jogászokat. Tavaly óta évente pályázatot írnak ki a fiatal kutatók részére, amelyre az előző évben védett doktori disszertációval vagy befejezett könyv-kézirattal lehet pályázni. A Kuratórium egy emlékérmet ad át, és dönthet további színvonalas pályamunkák számára emléklap odaítéléséről.
Idén az emlékérmet Molnár Tamás kapta, aki a nemzetközi jog beépülése a magyar jogba című doktori értekezésével kiváló művet alkotott. Az első díjas laudációjáról itt több olvasható.
Nagy örömömre szolgált, hogy az emléklapot én kaptam a fegyveres összeütközések hatása a nemzetközi szerződésekre című munkámért. 🙂
Vélemény, hozzászólás?