Néhány hónapja a karibi országok szervezete, a Caricom bejelentette, hogy kártérítést követelnek az Egyesült Királyságtól, Franciaországtól és Hollandiától az évszázadokkal korábbi rabszolga-kereskedelem miatt. Ezt néhány napja az ENSZ Közgyűlésben is megerősítette St. Vincent és Grenadine miniszterelnöke.
Előbb tárgyalásos úton próbálnak egyezségre jutni, és ha ez nem sikerülne, úgy szándékukban áll a Nemzetközi Bírósághoz fordulni. Őszintén szólva ezt nevetségesnek tartom.
Félreértés ne essék, szörnyűnek vélem a rabszolgaság teljes történetét, kezdve az ókortól, folytatva a Török Birodalommal és végül az Afrikából elhurcolt milliókkal. Azonban ez még nem jelenti azt, hogy bármilyen jogalap lenne a kártérítés követelésére 2013-ban.
A rabszolgaság ellen az 1800-as évek elején európai kampány indult, amelynek hatására 1815-ben a bécsi kongresszus betiltotta az európai rabszolgaságot. Az angolok és a franciák nemzeti jogalkotásukban 1830 környékére bűncselekménynek minősítették a rabszolga-kereskedelmet és a gyarmataikon felszabadították a rabszolgákat. A rabszolgaság világszintű eltörlését két nemzetközi egyezmény hozta meg, az első 1890-ben, a második 1926-ban.
Tehát bármilyen szörnyű is volt a rabszolgák élete, semmilyen nemzeti vagy nemzetközi jogalap nincs a követelésre. Ráadásul visszaélésszerűnek tűnik ma elővenni ezt a történetet, amikor a karibi országok lakói kb. 1840 óta szabadok. A Caricom azzal érvel, hogy a rabszolgaság súlyos emberiség elleni bűncselekmény. Ez igaz, és az is, hogy ennek a tilalma tekinthető az egyik első emberi jognak. Azonban 170 évvel a felszabadulás után kicsit zsarolás “szagú” a történet, mintha új pénzszerzési lehetőségre bukkantak volna…
Dr. Szalai Anikó honlapja 
Vélemény, hozzászólás?