Negyedik alkalommal látogattam el ebbe a brandenburgi kisvárosba, amelyről mindig az jut eszembe, hogy a történelem valóban tudja ismételni önmagát. A város a középkorban a Hanza Szövetség tagjaként jelentős kereskedelmi szerepet töltött be, köszönhetően annak, hogy az Odera partjára épült. Akkori jelentőségét az is mutatja, hogy 1506-ban megnyitotta kapuit a mai egyetem elődje, amely egészen 1811-ig működött! Ekkor III. Frigyes Vilmos bezáratta és értéktárgyait két új egyetem alapításához használta fel: egyik a mai berlini Humboldt Egyetem, a másik a Wroclaw-i Egyetem.
Ennek ellenére az 1800-as években a kereskedelemben továbbra is jelentős szereppel bírt, mivel Poroszország központi helyén feküdt, összekötve Berlint és Poznant. Ekkoriban a Német Birodalom második legnagyobb vásáros helye volt Lipcse után.
A várost a Vörös Hadsereg 1945-ben felgyújtotta és számos egyházi ereklyét elvitt (pl.: középkori Bibliát, templomi színes ólomüveg-ablakokat – ezeket a 2000-es évek elején kapta vissza a város az orosz kormánytól).
A második világháború utáni rendezés kettévágta a várost, mivel a német-lengyel határt az Odera folyó sodorvonalára helyezték. A keleti felén megalakult Slubice lengyel kisváros, a nyugati maradt Frankfurt Oder.
A kelet-német állam nagy újjáépítési kampányba fogott az 1950-es években, és a város leégett részein jellegzetes kelet-német, csempével díszített panelokat húzott fel. A város építészetét napjainkban három korszak jellemzi: középkori német vörös téglás-fagerendás, századfordulós klasszicista és szocialista panel épületek. 
A város az 1900-as évek második felében mégis periféria volt, amelyben a fejlődés elenyésző szintet öltött. A német újraegyesítés hatására még az elvándorlás is jelentőssé vált, így az 1990-es 87 ezer lakos 60 ezerre csökkent. Néhányan azonban úgy vélték a szocializmus bukása és a német újraegyesítés örömében úszva, hogy életet lehetne lehelni a városba egy új egyetemmel. Ekkor újraalapították a Viadrina Egyetemet.
Az egyetem fő profilja a német-lengyel együttműködés lett, és az európai gondolat terjesztése. Schengennek köszönhetően a határok lebontása óta Frankfurt Oder és Slubice szinte egy város megint, az egyetem hallgatóinak a fele külföldi és rohamosan nő a népszerűsége. Három év alatt 50%-kal nőtt a hallgatók száma (5000-ről 7500-ra), és az egyetem az Európai Unió napos oldalát testesíti meg.
A város többször is hanyatlásnak indult, de szerencsés történelmi eseményeknek és tudatos fejlesztésnek köszönhetően már nem periféria. Vajon Szeged is tanulhatna ebből a történetből?
Dr. Szalai Anikó honlapja 
Vélemény, hozzászólás?